filmelemzések

Három nővér. Nem a csodálatosképpen megtorpant századfordulós idő Oroszországából, hanem a hetvenes évek Magyarországán, amikor a történelmi inga itt Kelet-Európában megint váratlanul holtpontra ér. Irina, Olga és Mása szerepében Zsuzsa, Ági és Mari egy budapesti másfélszobából - levegő után kapkodva, másodpercre kigyúlva, majd brutálisan leterítve a hetvenes évek sűrű semmije által.

A Föltámadott a tenger a magyar filmtörténet első szuperprodukciója. Ha a szuperprodukción hollywoodi költségvetést értünk, akkor persze nem az, sőt, még azt sem mondhatjuk, hogy nem volt film azóta, melynek ára a film születésének idejében számolt forintértékben a Nádasdy-Nádasy-Ranódy produkció költségvetését meghaladta volna. No de akkor nincs is magyar film, amit ezzel a névvel illethetnénk!

A film alapötlete különös élmény volt, mely elgondolkodtatta, sőt felkavarta a rendezőt egy árvízi forgatás alkalmával. Egy asszony, akinek sok mindene odaveszett, büszkén mutogatta megmaradt esküvői fényképét. Valóságos kincsnek, becses értéknek tekintette az ócska kacatot.

Annak idején az olasz neorealista filmek hatását emlegették a Gázolással kapcsolatban, pedig csak a Gertler Viktor képviselte, jó értelemben vett polgári hagyomány köszönt vissza a vászonról. A neorealista beütést legföljebb az a tény képviselte, hogy a történet alapjául szolgáló bűnügy krónikája korábban folytatásokban megjelent az egyik országos napilapban.

Elmúlt majdnem negyven év, a gyerekszínészekből felnőttek lettek, a film egyik rendezője meghalt, a másikból stúdióvezető lett, de a Gyerekbetegségek még mindig őriz valami hallatlan gyerekességet, amin most ne a rossz értelemben vett infantilizmust értsük, hanem a világ megfigyelésének és birtokba vételének szenvedélyes anarchizmusát, a „semmi sem úgy van, ahogy megszoktuk, ahogy mondani, mutatni, látni és érteni szokás” bájos rebellióját.

Kézdi-Kovács Zsolt filmje a korszakban szokatlan módon bergmani sűrűségű lélektani történetet mesél el a hetvenes évek Magyarországán: két asszony történetét látjuk, küzdelmüket egymással és önmagukkal, a lázadás és az elfogadás párharcát.A címbeli József csak néhány hete kötött házasságot Marival, de máris többhónapos hajóútra indul. Felesége és anyja közös lakásban, együtt várja a tengerészszolgálat végét.

Fábri Zoltán 1970-ben Kertész Ákos Makra című regényét szerette volna megfilmesíteni, amelyet azonban kritikus témái (a munkásosztály bemutatása, 1956-os disszidálás) miatt betiltott a kultúrpolitika. A rendszer immáron sokadszorra „megregulázott”, de frissiben újra kitüntetett (1970. április 4. Kossuth-díj) rendezője ezért egy tízéves filmtervét vette elő. Kaffka Margit 1917-ben megjelent könyve, a Hangyaboly egy zárda és az általa működtetett leányiskola életébe enged bepillantást. Fábri egészen a századelőig futott vissza az időben, hogy a jelenről beszélhessen.

„Éljen Töhötöm, vesszen Nyúl!” Ha némi komikumot hallunk a jelszóból, halljuk meg a tömeg üvöltötte befejező szótag, a „Nyúl” mély ú-hangját is: mintha szennyezett tenger bömbölné zúgva, hogy „ú!!!” – és akkor már nem is olyan vicces. Nyúl Béla szeppent mosolyú kis középiskolai történelemtanár a húszas években. Hannibál haláláról meg a karthágói forradalomról fedezett fel ókori adatokat, ezt sajnos publikálta az iskolai közlönyben, vesztére egy „egészséges nemzeti lelkületű” napilap felfigyelt rá: „Forradalomra uszít Óbudán a volt hadifogoly tanár” – valahogy így. A tanárt ezekután meghurcolják, és mivel óvatlanul elmegy a Töhötöm Nagytábor „nemzeti számonkérő nagygyűlésére”, ott (szó szerint) megkövezik.

Mifelénk nemigen kedvelik a filmesek a cirkusz, a mutatványosok világát. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány efféle témájú alkotást forgattak az idők során (Fel a fejjel, Circus Maximus, Világszám!). Nem véletlen, hogy ezek általában politikai töltetű vagy hátterű drámák voltak. Az Oscar-díjjal kitüntetett Mephisto (1981) után Szabó István folytatta és trilógiává szélesítette a hatalom és a hozzá kényszeresen alkalmazkodó egyén különféle történeti korokban játszódó drámáit.

Az úgy volt, hogy a hatvanas évek első évei nem csupán az engedékenyebb cenzúra, vagy az egyre többször szabadon, és következmények nélkül megérintett tematikus- és motívum-tabuk miatt zavarták meg örvendetesen a magyar filmtörténet korábban unalmasan kiszámítható útjait.