Európából Velencébe

A hírhedt EU-szkeccsfilm ma az UrániábanA hírhedt EU-szkeccsfilm ma az Urániában

december 4. 14:36december 4. 14:36
[Index][Index]

Először látható ma az Európából Európába című szkeccsfilm az Uránia Filmszínházban a Velencei filmfesztiválon történt kifütyülése óta. Négy alkalommal vetítik európai alkotások előfilmjeként. Az intézmény tájékoztatása szerint az Európai filmnapot a szerdán kezdődő Európai Filmhét alkalmából tartják.Először látható ma az Európából Európába című szkeccsfilm az Uránia Filmszínházban a Velencei filmfesztiválon történt kifütyülése óta. Négy alkalommal vetítik európai alkotások előfilmjeként. Az intézmény tájékoztatása szerint az Európai filmnapot a szerdán kezdődő Európai Filmhét alkalmából tartják.
A híres leszerepelés a sajtó szerint főként Török Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Rózsa János minősíthetetlenül gyenge epizódjai miatt történt, amelyeket nem tudtak ellensúlyozni Szabó István, Enyedi Ildikó korrekt szösszenetei, sem Ragályi Elemér szerencsés záró slusszpoénja. A 36 perces magyar szkeccsfilmet kilenc rendező és egy operatőr rendezte. Az említetteken kívül: Jancsó Miklós, Fliegauf Benedek, Szabó Ildikó, Sándor Pál és Sára Sándor. A három perces etűdökben azt fogalmazták meg, hogy mit visznek magukkal a kulturális örökségből, szakmai és magánéletből az EU-ba. A híres leszerepelés a sajtó szerint főként Török Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Rózsa János minősíthetetlenül gyenge epizódjai miatt történt, amelyeket nem tudtak ellensúlyozni Szabó István, Enyedi Ildikó korrekt szösszenetei, sem Ragályi Elemér szerencsés záró slusszpoénja. A 36 perces magyar szkeccsfilmet kilenc rendező és egy operatőr rendezte. Az említetteken kívül: Jancsó Miklós, Fliegauf Benedek, Szabó Ildikó, Sándor Pál és Sára Sándor. A három perces etűdökben azt fogalmazták meg, hogy mit visznek magukkal a kulturális örökségből, szakmai és magánéletből az EU-ba.

Az utána következő európai alkotások sorrendben a Good bye, Lenin! című német filmszatíra, A nyugodt város című francia és az Enyém vagy című spanyol filmdráma, valamint a Légyott a hetesen című francia vígjáték.Az utána következő európai alkotások sorrendben a Good bye, Lenin! című német filmszatíra, A nyugodt város című francia és az Enyém vagy című spanyol filmdráma, valamint a Légyott a hetesen című francia vígjáték.

http://www.magyarorszag.hu/hirek/kozelet/szovivoi20030611.html

Húzóágazat legyen a magyar filmgyártás

A filmtörvény célja, hogy a magyar mozgóképipar a hazai kultúra húzóágazatává váljon, és az EU-csatlakozás után is versenyképes maradjon - ismertette Gál J. Zoltán. E területen is kiszámítható támogatási rendszert vezetnek be a jövőben, amely közvetett - adó- és befektetési kedvezményekben testet öltő - állami támogatást jelent majd, amelyet csak nyilvános pályázat útján és előre bejelentett igényeken alapulva osztanak szét. Ebben kulcsszerepet kap a Magyar Mozgókép Alapítvány. Megalakítják a Mozgókép Koordinációs Tanácsot, amelynek feladata a források összehangolása lesz. Új intézmény lesz a Nemzeti Filmiroda, amely hatósági feladatokat teljesít, egyebek mellett az alkotások korhatár szerinti besorolását. A szintén létrehozandó Magyar Nemzeti Filmarchívum feladata pedig az lesz, hogy a magyar filmekkel kapcsolatos jogokat gyakorolja. A kabinet célja, hogy a magántőkét is bevonja a filmgyártásba - tette hozzá a kormányszóvivő.

Több mint egy tucat fontos törvény az őszi csomagban

A kormány döntött az őszi jogalkotási programról is. Ebben több mint ötven javaslat szerepel, amelyek jelentős része a 2004. évi költségvetéssel kapcsolatos.

http://www.magyarorszag.hu/eu/hirek/velence20030829.html Miniszteri csúcs Velencében az európai film jövőjéről 2003. augusztus 29. péntek

Az európai film jövőjéről tanácskoznak Velencében az EU jelenlegi és leendő tagállamainak kulturális miniszterei. Magyarország elsősorban azt szeretné elérni, hogy a csatlakozás után több pénz jusson a nemzeti filmgyártásra. Az európai filmgyártás és -forgalmazás a fő témája az EU kulturális minisztereinek hétvégi tanácskozásának, melyre stílszerűen a Velencei Filmfesztiválon kerítettek sort. A megbeszélésre a tagjelölt országokat is meghívták, hazánkat Hiller István miniszter képviseli. A filmek közös terjesztése a cél A találkozó résztvevői megvitatják azt a koncepciót, melyet a közös terjesztés (co-distribution) érdekében dolgoztak ki az unió szakemberei. Eszerint az európai művek forgalmazását tagállami és közösségi szinten egyidejűleg kell támogatni. Ma ugyanis ezek az alkotások elsősorban a gyártó ország határain belül láthatóak, Európán kívüli terjesztésük nem elég eredményes. A Magyarország.hu kérdésére Zachar Balázs, a kulturális tárca audiovizuális főosztályának helyszínen tartózkodó munkatársa elmondta: hazánk két fontos területen kíván javaslatot tenni. Az egyik szerint növelni kell az audiovizuális támogatási mechanizmus, az úgynevezett MEDIA Program költségvetését. Másfelől, erősíteni kellene a leendő tagállamok nemzeti filmgyártását, mert általában gyengébb lábakon állnak, mint a "tizenötökéi". Tíz magyar rendező az EU-csatlakozásról A fesztivál nem hivatalos programjában mutatják be tíz magyar rendező közös alkotását, az Európából Európába című filmetűdöt. A tíz rövidfilmből készített összeállítás arról szól, miként látják az alkotók Magyarország európai csatlakozásának jelentőségét.

http://www.csapnivalo.hu/03/55/euba/

Európából Európába         Európából Európába        
 From Europe Into Europe 2003.  From Europe Into Europe 2003.

Az Eu bárkájaAz Eu bárkája

Rózsa János rendező-producer, illetve az Objektív Filmstúdió egy roppant érdekes vállalkozást hozott létre, egy szkeccs-filmet, amely nemcsak nagyon gyorsan, de ugyanilyen olcsón is készült, és ha már itt tartunk, ugyanilyen rövid is lett, mintegy 36 perces.Rózsa János rendező-producer, illetve az Objektív Filmstúdió egy roppant érdekes vállalkozást hozott létre, egy szkeccs-filmet, amely nemcsak nagyon gyorsan, de ugyanilyen olcsón is készült, és ha már itt tartunk, ugyanilyen rövid is lett, mintegy 36 perces.



Az eredmény: 10 filmrendező etűdjei, fejenként kábé 3 percben. A létrejött szkeccs egészen jól nézhető, szemben az utóbbi idők tíz perces tapasztalataival, Tíz Perc - Trombita, Tíz Perc - Cselló, bár lehet, hogy ez mindössze az Európából Európába rövidségének köszönhető. Noha ez a hossz nem illeszkedik semmiféle műsor-struktúrához, sem moziban, sem tévében, az emberi szervezetre mégis jó hatást gyakorol, a végén frissen, feldobva távozunk a moziból, nem utolsósorban azzal az érzéssel, hogy láttunk 10 filmet egyben. Egyszóval egész jól működik.Az eredmény: 10 filmrendező etűdjei, fejenként kábé 3 percben. A létrejött szkeccs egészen jól nézhető, szemben az utóbbi idők tíz perces tapasztalataival, Tíz Perc - Trombita, Tíz Perc - Cselló, bár lehet, hogy ez mindössze az Európából Európába rövidségének köszönhető. Noha ez a hossz nem illeszkedik semmiféle műsor-struktúrához, sem moziban, sem tévében, az emberi szervezetre mégis jó hatást gyakorol, a végén frissen, feldobva távozunk a moziból, nem utolsósorban azzal az érzéssel, hogy láttunk 10 filmet egyben. Egyszóval egész jól működik.

Az egész film költségvetése 12 millió forint volt, ami meglehetősen alacsony, még ha azt vesszük is, hogy például a Feri és az Édes Élet másfél órája cirka 30 millióból jött létre. Az alkotók nézőpontjából viszont, akik "fejenként" 1 millió körüli költségvetésből gazdálkodhattak, ez egy normálisan megfizetett etűdnek is nevezhető. Senkit nem akarunk megsérteni, de tényleg, távol álljon tőlünk, csak valahogy úgy képzelnénk, hogy egy 3 perces filmet, ha arra kerül a sor, akár ingyen is elkészíthet valaki, legalábbis honorárium nélkül. Persze, a dolog másik oldala meg nyilván az, hogy Rózsa János minden bizonnyal boldog volt, hogy ilyen kis pénzből, ilyen gyorsan (hónapok alatt) létrejött a mű, és közben még pénzt is adhatott barátainak, kollégáinak. Ha választani kell a két verzió közül, mi is ezt részesítenénk előnyben a produceri székben. A film egyébként, mint produkció rendesen megkerülte a szokásos pénz-szerzési csatornákat, megkerülte, elkerülte, kikerülte, és egy meglepő fordulattal a Magyar Szabadalmi Hivatal megbízásából jött létre a produkció, vagyis a Szabadalmi Hivatal állta a cechet. A friss és leleményes vállalkozás onnan indult, úgy kapcsolódik a szabadalmakhoz, a szellemi tulajdonhoz, hogy a film arra a kérdésre válaszol, mi volna az, amit az egyes rendezők magukkal vinnének az Unióba Magyarországról.Az egész film költségvetése 12 millió forint volt, ami meglehetősen alacsony, még ha azt vesszük is, hogy például a Feri és az Édes Élet másfél órája cirka 30 millióból jött létre. Az alkotók nézőpontjából viszont, akik "fejenként" 1 millió körüli költségvetésből gazdálkodhattak, ez egy normálisan megfizetett etűdnek is nevezhető. Senkit nem akarunk megsérteni, de tényleg, távol álljon tőlünk, csak valahogy úgy képzelnénk, hogy egy 3 perces filmet, ha arra kerül a sor, akár ingyen is elkészíthet valaki, legalábbis honorárium nélkül. Persze, a dolog másik oldala meg nyilván az, hogy Rózsa János minden bizonnyal boldog volt, hogy ilyen kis pénzből, ilyen gyorsan (hónapok alatt) létrejött a mű, és közben még pénzt is adhatott barátainak, kollégáinak. Ha választani kell a két verzió közül, mi is ezt részesítenénk előnyben a produceri székben. A film egyébként, mint produkció rendesen megkerülte a szokásos pénz-szerzési csatornákat, megkerülte, elkerülte, kikerülte, és egy meglepő fordulattal a Magyar Szabadalmi Hivatal megbízásából jött létre a produkció, vagyis a Szabadalmi Hivatal állta a cechet. A friss és leleményes vállalkozás onnan indult, úgy kapcsolódik a szabadalmakhoz, a szellemi tulajdonhoz, hogy a film arra a kérdésre válaszol, mi volna az, amit az egyes rendezők magukkal vinnének az Unióba Magyarországról.

Az első négy film meglehetősen egyszerű. Sándor Pál egész egyszerűen a Himnuszt alkalmazza filmzeneként, és közben korábbi filmjéből, a Régi Idők Focijából látunk jeleneteket, plusz Garas Dezsőt, a film egykori főszereplőjét látjuk most is a pályán, aki azt mondja, "kell egy csapat". Nem is azzal van gondunk, hogy a Himnuszt használja, vagy hogy ilyen populista gondolatot fogalmaz meg a filmvásznon, inkább az lehangoló kicsit, hogy saját magát ismétli. Ez olyan, mintha Bud Spencer, na jó, Bujtor István elmenne a haverjaival tékába, és amikor választásra kerül a sor, bedobná, hogy szerinte ma este az ő egyik filmjét nézzék meg.Az első négy film meglehetősen egyszerű. Sándor Pál egész egyszerűen a Himnuszt alkalmazza filmzeneként, és közben korábbi filmjéből, a Régi Idők Focijából látunk jeleneteket, plusz Garas Dezsőt, a film egykori főszereplőjét látjuk most is a pályán, aki azt mondja, "kell egy csapat". Nem is azzal van gondunk, hogy a Himnuszt használja, vagy hogy ilyen populista gondolatot fogalmaz meg a filmvásznon, inkább az lehangoló kicsit, hogy saját magát ismétli. Ez olyan, mintha Bud Spencer, na jó, Bujtor István elmenne a haverjaival tékába, és amikor választásra kerül a sor, bedobná, hogy szerinte ma este az ő egyik filmjét nézzék meg.

Jancsó Miklós(ék) is hasonló módon a saját anyagukhoz nyúlnak, rövid összeállításokat láthatunk az utóbbi filmjeik snittjeiből, persze ebben is van értelem, mert ezek a snittek szép szobrokat ábrázolnak, meglehetősen szépen fotografálva. Láthatjuk például (ez a legjobb) a magyar Szabadságszobrot is, face-to-face, vagy a Hősök terének a közepén látható szoborhoz is felvisznek minket daruval. Ezeknek a felvételeknek darabja többe került volna, mint a rendelkezésre álló kvóta, mégis, jobban éreztük volna magunkat, ha valami újat látunk, és nem egy best-of válogatást, mert ez így erősen a hakni érzetét keltette bennünk.Jancsó Miklós(ék) is hasonló módon a saját anyagukhoz nyúlnak, rövid összeállításokat láthatunk az utóbbi filmjeik snittjeiből, persze ebben is van értelem, mert ezek a snittek szép szobrokat ábrázolnak, meglehetősen szépen fotografálva. Láthatjuk például (ez a legjobb) a magyar Szabadságszobrot is, face-to-face, vagy a Hősök terének a közepén látható szoborhoz is felvisznek minket daruval. Ezeknek a felvételeknek darabja többe került volna, mint a rendelkezésre álló kvóta, mégis, jobban éreztük volna magunkat, ha valami újat látunk, és nem egy best-of válogatást, mert ez így erősen a hakni érzetét keltette bennünk.

Szabó István (nem kell megijedni, ő már nem a Mefisztóból vetített képeket) a Magyar Történelmi Filmalapítvány archívumából válogatott. Az ő hárompercesében viszont az a rossz, hogy ezeket a felvételeket látva a néző nem azt látja, ami a képen belül van, például egy embert, katonákat, lovat, autót, hanem csak a felületet, azt, hogy "régi képek". Plusz a zene is borzasztóan idegesítő. Minden egyformára összemosódik, lehet, hogy erről akart szólni a darab? Ami a lovat illeti, furcsa mód vicces, hogy Szabó István ugyanazt a "lovas snittet" használta, találta meg a Magyar Történelmi Filmalapítvány archívumában, mint amit Ragályi Elemér alkalmaz az őrá eső három percben. Ez nagyon rossz fényt vet a filmre, (úgy) látszik, hogy az alkotók meglehetősen felületesen böngészték ezt át ezt az archívumot, mintha mindenki csak ugyanazt a "filmarchívum dióhéjban" 30 perces videó-válogatást tekintette volna meg. Ez a Velencei Fesztiválon, ahova nevezik a filmet, még (nagyon) sokat levehet a sikeréből.Szabó István (nem kell megijedni, ő már nem a Mefisztóból vetített képeket) a Magyar Történelmi Filmalapítvány archívumából válogatott. Az ő hárompercesében viszont az a rossz, hogy ezeket a felvételeket látva a néző nem azt látja, ami a képen belül van, például egy embert, katonákat, lovat, autót, hanem csak a felületet, azt, hogy "régi képek". Plusz a zene is borzasztóan idegesítő. Minden egyformára összemosódik, lehet, hogy erről akart szólni a darab? Ami a lovat illeti, furcsa mód vicces, hogy Szabó István ugyanazt a "lovas snittet" használta, találta meg a Magyar Történelmi Filmalapítvány archívumában, mint amit Ragályi Elemér alkalmaz az őrá eső három percben. Ez nagyon rossz fényt vet a filmre, (úgy) látszik, hogy az alkotók meglehetősen felületesen böngészték ezt át ezt az archívumot, mintha mindenki csak ugyanazt a "filmarchívum dióhéjban" 30 perces videó-válogatást tekintette volna meg. Ez a Velencei Fesztiválon, ahova nevezik a filmet, még (nagyon) sokat levehet a sikeréből.

A szkeccs-film Sára Sándor filmjével indul be, ez az első darab, ami már rendesen vizuális, amin látszik, hogy vizuális szempontok alapján van megvágva, hogy jól csússzon a szemnek. Hátránya, hogy iszonyatosan patetikus, tele van feszületekkel, de ez bőven belefér, cserébe az igazán szép képekért és az igényes vágásért. A zenéje azonban ennek a darabnak is bántja az ember fülét. A szkeccs-film Sára Sándor filmjével indul be, ez az első darab, ami már rendesen vizuális, amin látszik, hogy vizuális szempontok alapján van megvágva, hogy jól csússzon a szemnek. Hátránya, hogy iszonyatosan patetikus, tele van feszületekkel, de ez bőven belefér, cserébe az igazán szép képekért és az igényes vágásért. A zenéje azonban ennek a darabnak is bántja az ember fülét.


A szkeccs két legjobb darabjában Enyedi Ildikó az összekötő kapocs. Az egyik film szerintünk a legjobb, illetve nemcsak a legjobb, de önmagában is nagyon jó, Fliegauf Benedek filmje, amelyben embereket vonultat fel. Nagyon szép, ő a Noé EU-ba tartó bárkájára ezeket az embereket vinné fel. Egy darab fekete-fehér snitt jut minden emberre. A kamara lazán és szédítően körbepásztázza a célszemélyt, ügyelve arra, hogy ha lehet, némi Duna, meg dunai híd is legyen a képben. Roppant jó. Ugyanannyira üdítő, mint amennyire felkavaró. Láthatunk művészeket (az első éppen Enyedi Ildikó), vagy egy fodrászlányt, egy 90 éves csellista bácsit, egy költőt, aki a Joy magazinnak is szokott írni, egyszóval nagyon profi a film. Nem is hinnénk, mi minden érzés fér bele három percbe. A filmben benne volt a bús magyar sors is, de nem esett túlzásba, kezdve ott, hogy nem az öngyilkosok, vagy a lecsúszott emberek társadalmaként ábrázolta Magyarországot. Nagyon örültünk a csellista bácsinak, és a fodrászlánynak, és ugyanennyire a kivételesen jó aláfestő zenének, jól jött, mert a legtöbb alkotó valami "ironikus" meggondolásból meglehetősen zavaró zenéket alkalmazott filmjeiben.A szkeccs két legjobb darabjában Enyedi Ildikó az összekötő kapocs. Az egyik film szerintünk a legjobb, illetve nemcsak a legjobb, de önmagában is nagyon jó, Fliegauf Benedek filmje, amelyben embereket vonultat fel. Nagyon szép, ő a Noé EU-ba tartó bárkájára ezeket az embereket vinné fel. Egy darab fekete-fehér snitt jut minden emberre. A kamara lazán és szédítően körbepásztázza a célszemélyt, ügyelve arra, hogy ha lehet, némi Duna, meg dunai híd is legyen a képben. Roppant jó. Ugyanannyira üdítő, mint amennyire felkavaró. Láthatunk művészeket (az első éppen Enyedi Ildikó), vagy egy fodrászlányt, egy 90 éves csellista bácsit, egy költőt, aki a Joy magazinnak is szokott írni, egyszóval nagyon profi a film. Nem is hinnénk, mi minden érzés fér bele három percbe. A filmben benne volt a bús magyar sors is, de nem esett túlzásba, kezdve ott, hogy nem az öngyilkosok, vagy a lecsúszott emberek társadalmaként ábrázolta Magyarországot. Nagyon örültünk a csellista bácsinak, és a fodrászlánynak, és ugyanennyire a kivételesen jó aláfestő zenének, jól jött, mert a legtöbb alkotó valami "ironikus" meggondolásból meglehetősen zavaró zenéket alkalmazott filmjeiben.

A másik kiemelkedő filmecske Enyedi Ildikóé. Az egész szkeccs úgy néz ki, hogy az alkotók videóval forgathattak jeleneteket, vagy archív anyagokat használhattak fel. Enyedi Ildikó volt az egyetlen, akinek az jutott eszébe, hogy ha már videó, akkor csináljon egy műfaját tekintve is videó-művészeti alkotást. Félkarúrabló-szerűen csúsztatott el egymás alatt, felett három sávban képeket. Egy darab modellt alkalmazott, Horváth Lili színésznőt, őt vette fel különböző ruhákban, hátterekkel, beállításokban, és ezeket kevergette szabadon. Az EU, mint a nagy olvasztótégely jelent meg szemeink előtt. Nemcsak a képek, de a zenék is ugyanígy keverednek. A hatás nem drámai, tehát nem arról szól, hogy minden összekeveredik, és ettől minden elromlik, teret enged a káosznak, hanem arról, hogy a keveredés egy fura, de természetes és vicces dolog, mi magunk is kevertek vagyunk máris.A másik kiemelkedő filmecske Enyedi Ildikóé. Az egész szkeccs úgy néz ki, hogy az alkotók videóval forgathattak jeleneteket, vagy archív anyagokat használhattak fel. Enyedi Ildikó volt az egyetlen, akinek az jutott eszébe, hogy ha már videó, akkor csináljon egy műfaját tekintve is videó-művészeti alkotást. Félkarúrabló-szerűen csúsztatott el egymás alatt, felett három sávban képeket. Egy darab modellt alkalmazott, Horváth Lili színésznőt, őt vette fel különböző ruhákban, hátterekkel, beállításokban, és ezeket kevergette szabadon. Az EU, mint a nagy olvasztótégely jelent meg szemeink előtt. Nemcsak a képek, de a zenék is ugyanígy keverednek. A hatás nem drámai, tehát nem arról szól, hogy minden összekeveredik, és ettől minden elromlik, teret enged a káosznak, hanem arról, hogy a keveredés egy fura, de természetes és vicces dolog, mi magunk is kevertek vagyunk máris.

Török Ferenc filmje a várakozással ellentétben az összes film közül a legidegesítőbbre sikerült, ráadásul a koncepciója is harmatgyenge. Török Ferenc roppant rokonszenves rendező fiú, körülbelül azt vártuk volna, hogy valami kellemes, érdekes, esetleg szép három percet szerez nekünk. Ehelyett stábjával beköltözött egy oviba (ez idáig még nagyon jól hangzik, az ovis humort, az ovis mentalitást mi is csípjük), és ott különféle tipikusan nem európai gyerekekkel mondatott, kántáltatott magyar verseket. A kínai, afrikai származású lurkók nagyon szorgalmasak voltak, csak a fülünk fájdult bele az összevissza harsogásba, rosszabb volt, mint az eddigi legidegesítőbb filmzene. Ráadásul a koncepció körül is komoly hézag volt, hiszen az EU, illetve a film címe nem arról szól, hogy Magyarország megnyitja a határait Ázsia és Afrika felé, hanem, hogy az EU nyitja meg határait mifelénk. Török Ferenc filmje a várakozással ellentétben az összes film közül a legidegesítőbbre sikerült, ráadásul a koncepciója is harmatgyenge. Török Ferenc roppant rokonszenves rendező fiú, körülbelül azt vártuk volna, hogy valami kellemes, érdekes, esetleg szép három percet szerez nekünk. Ehelyett stábjával beköltözött egy oviba (ez idáig még nagyon jól hangzik, az ovis humort, az ovis mentalitást mi is csípjük), és ott különféle tipikusan nem európai gyerekekkel mondatott, kántáltatott magyar verseket. A kínai, afrikai származású lurkók nagyon szorgalmasak voltak, csak a fülünk fájdult bele az összevissza harsogásba, rosszabb volt, mint az eddigi legidegesítőbb filmzene. Ráadásul a koncepció körül is komoly hézag volt, hiszen az EU, illetve a film címe nem arról szól, hogy Magyarország megnyitja a határait Ázsia és Afrika felé, hanem, hogy az EU nyitja meg határait mifelénk.


A film Velencében csúnyán megbukott, de azért reméljük, a hazai nézőknek lesz még alkalmuk valamilyen formában megtekinteni. Nekünk tetszett.A film Velencében csúnyán megbukott, de azért reméljük, a hazai nézőknek lesz még alkalmuk valamilyen formában megtekinteni. Nekünk tetszett.

-zé- -zé-

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0336&article=2003-0908-0926-40KDNB

BÁRON GYÖRGY

A batyu

Film

Játsszunk, mint régen, az óvodában: hogy mit tennénk abba a bizonyos batyuba.

Én az első körben kiestem.

Mert nem lehet erre a kérdésre rendesen válaszolni; nem tud az a tíz magyar rendező sem, aki háromperces filmecskékkel próbálja meg összefoglalni, mit vinne Európába. Szerencsére, nem is kell komolyan felelni, elvégre nem megyünk mi sehová, s így marad mindenünk, ahol van: velünk, jó (rossz) helyen.

Erre utal alighanem az alkalmi összeállítás zengzetes címe: Európából - Európába. A fáradságos útra, amelynek végén megérkezünk - ugyanoda. Errefele már jártunk, tűnődünk el: itt áll a házunk, benne az ágyunk, előtte a kitaposott mamusz, a konyhában rántást keverget az asszony, a gang végiben a szomszéd pöröl - ez Európa, sose volt más, milyen otthonos, édes érzés.

Szóval, filmeseink gyöngye-virága nem jut egyről a kettőre ezzel a batyu-játékkal, hogy mit vinne oda (ide). Nehéz műfaj az alkalmi film, a szeptember 11-i összeállítás sem igazán sikerült, dacára a nemzetközi sztárcsapatnak. Erős, nagy nevekkel sorakozik föl a magyar válogatott is, s mindjárt focival indít, a régi időkével, mert Sándor Pál abból vinne egy jelenetet Európába, azt, amikor Minarik mosodás fölrepül a stadion fölé, s vinné vele a Himnuszt, meg a végén az ősz hajú Garast, aki egyedül ácsorog a pálya gyepén, fáradtan bizonygatva, hogy "kell egy csapat..." Szabó István a Hősök terét viszi Európába, mert annak kövein, kicsiben, minden megtörtént, ami az utóbbi száz évben az országban: eucharisztikus kongresszus, Göring és Ciano koszorúz, oroszok jönnek, Rákosi integet, Sztálin-szobor, forradalom, csizma, Lenin-szobor, Kádár integet, Nagy Imre újratemetése, végül II. János Pál sétál végig komótosan, integetve a tágas téren, mintegy kerekre zárva az eucharisztikus kongresszussal kezdődő visszatekintést: két-három nemzedék szenvedéstörténetét. Az etűd záróképén filmtekercset szabdal egy kéz fejszével miszlikbe. A rendező dühe-bosszúja volna ez a zsákutcás történelmen? Vagy arra a veszteségre utalna, miként pusztulnak el régi filmemlékeink? Nincs válasz: csak a fejszecsapások baljós puffogása.

A Hősök teréről indít Jancsó is, a saját játékfilmjéből kimetszett lebegő Grunwalsky-daruzással, ám ő röhög a történelmen, nála a vakpali szól, aki mindent lát, a dokumentumfelvételen hajdani pincérverseny groteszk képeit látjuk, aztán ülnek Hernádival a temetőben, szar édes bort isznak, pontosabban csak Hernádi, mert Jancsó undorodva kiköpi.

Sára Sándor a magyar tájat rakja a batyuba, a mezőn vágtázó lovakat, a dús erdőket, a hófödte fák fehérizzását, kopott kőkereszteket, kálváriákat, feszületeket. Török Ferenc külföldi gyerekekkel József Attila-verseket és regölést mondat, tündibündi akcentussal. Kézdi-Kovács Zsolt epizódjában egy kislány József Attila szobra előtt áll meg, s nyújt rá nyelvet; régi családi fotókat visz magával Kézdi, az egyiken az ifjú Jancsóval állnak, a másikon Alain Resnais-vel, Kézdi Jancsót is vinné (az meg, mint láttuk, Hernádit, mindenki még egy embert, helyes), ha nem volna Jancsó ugyanott, ahol Resnais: fehérek közt két európai. Filmes utalásokkal zsúfolt Rózsa János minidolgozata is: ő a Liliomfit pakolná a batyuba, a Szindbádot, a Szerelmet, a Körhintát, a magyar filmtörténet aranyalbumát, helyes ez is.

Mint látható, nem túl szellemdúsak az ötletek, az epizódok többsége hozott anyagból készült. Önállóan, filmként értékelhetetlenek, de ez nem komoly baj. Képes leporelló ez a szkeccssorozat, beírás az emlékkönyvbe, néhány bátortalan sor Európa kisasszonynak, hátha közel enged magához. A legelegánsabb főhajtás a Fliegauf Benedeké: ő arcokat vinne Európába, ismert és ismeretlen emberekét, ötévestől nyolcvanig. Ez sem velőtrázóan eredeti, kiemeli azonban a sorból az az igényesség, amellyel a rendező az anyagát megmunkálja: a finom, érzékeny körfahrt, amellyel körbejárja szereplőit, a jellegzetes pesti hátterek, a tompa, sötétbe hajló fények, a keleties, meditatív muzsika.

Enyedi Ildikó az egyetlen hölgy a csapatban, s ő az egyetlen, aki nem törődött a konvencióval: úgy döntött, ha a kérdésre csak közhellyel lehet válaszolni, nem válaszol rá. Vagy inkább sokértelmű, talányos választ ad. Leforgatott egy érdekes, nívós experimentális etűdöt, amiben, akár a kirakósjátékban, lábak, test és fej változatos hármasából rakódik össze egy-egy nő alakja, mindig más formában és ruhában. Az eredeti fölkérésre csak a Himnusz diszkrét, bújtatott dallama utal, amely rendre akkor dereng elő, amikor a három háttérszín röpke pillanatokra a magyar trikolór piros-fehér-zöldjévé áll össze.

Rosszul sül el, sajnos, ez az ártatlan sorozat, mert a leggyöngébb darabbal zárul, Ragályi Elemérével. Ő a lovakat vinné Európába, helyes ez is, ám etűdje arra épül, hogy a kalandozások kora óta rendületlenül lovasnemzet volnánk: nyalka, pödört bajszú legény üget a képeken, Kossuth-nótát danolászva poroszkál az autósztrádán, egészen a határig, ahol hosszú autósor várakozik, ezért a zöldhatárnak veszi az utat, a kimerevedő záróképen lovával vígan átröppen az EU kék csillagos határjelzője fölött. Semmi jele, hogy az alkotó mindezt ironikusnak szánná - mondjuk, akkor is gyönge vicc volna. Komolyan véve azonban kifejezetten kínos. Ezt a lovát ugrató miskakancsót én kihagynám a batyuból - de félek, jön ő velünk magától is, ezer éve, lerázhatatlanul.

(Európából - Európába. Magyar filmösszeállítás. Rendezők: Sándor Pál, Szabó István, Jancsó Miklós, Sára Sándor, Török Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Fliegauf Benedek, Enyedi Ildikó, Rózsa János, Ragályi Elemér.)

http://www.cineuropa.org/new_sp.asp?lang=ing&treeID=455&documentID=36908 cineuropa: Venice 2003 - Events From Europe to Europe A ten-part ensemble film about the future of Hungary in its new EU context entitled From Europe to Europe had a special screening at the Mostra. The ten directors are all Hungarian and represent different generations and points of view of how they feel their homeland will react and change after it joins the new enlarged Europe in April 2004, even though Hungary has always considered itself profoundly European. It is no coincidence that one segment is entitled The Bell’s Ringing for Us. The film was directed, amongst others, by industry veterans like Istvan Szabo and Miklos Jancso.
	Paolo Menzione		30th August 2003

Érdekes. Hazudik a Népszabadság, hazudik a Magyar Hírlap, hazudik a Film.hu, csak a szkeccsfilm-vágónak és a Filmunio-vezérnek hihetünk. Ez Magyarországon senkinek nem tűnik fel, csak annak a néhány embernek, aki látta ezeket az ötlet nélküli, harmatos kivitelezésű filmecskéket. Ezek tudják, hogy a velencei fütty indokolt volt. Az Objektív Filmstúdió egyszer már iszonyatosan megégette magát Sándor Pál és társai által folytatólagosan, nyereségvágyból elkövetett "Szeressük egymást gyerekek" című tehetségtelen szkeccsével. A legutóbbi szemlén két katasztrófális filmmel jelentkeztek: Tóth Tamás: Rinaldo és Meskó Zsolt: Szent Iván napja. És még mindig van olyan pályázat, ahol súlyos milliókat bíznak rájuk. Pedig ez már nem az ezüsthajó...

Láttam a tévében Sándor Pál és Ragályi Elemér kisfilmjeit. Elszégyelltem magam, mert korábban mindkettőjüket tehetséges szakembernek tartottam.  Úristen, gondoltam a tévé előtt ülve: ilyen könnyen elmúlhat a tehetség? Milyen képek ezek? - szörnyülködtem. Igénytelenek, humortalanok, stílustalanok. S.P. a himnusz hangjaira beküldte szegény Garas Dezsőt egy ballonkabátban az MTK pálya közepére.  Régi idők focija, semmitmondó, lapos nosztalgia. Tíz perc alatt kitalált "barominagy ötlet". Rózsa János producer azonban -úgylátszik- nem tudott több pénzt összeszedni az "Erópúnio-projektre", mint egy tévéhiradó- bejátszás költségvetése. Ragályi Elemér lovasát az emhetesen megelőzi a kocsisor, de a furfangos magyar a kékre festett zöldhatáron átugratva végül triumfál. Vele együtt megérkeztünk az "Euróba" - ahogy R.E. mondotta a tévében. Kész. És ezen speciel az sem segített volna, ha tapsolnak.  Vége.

Igazán megtiszteltetésnek veszem András a személyes reagálást. A túl van spilázva megjegyzésedből arra következtetek, hogy talán neked nem olyan lényeges kérdés, hogy egy filmünkről, amit jelentős magyar filmalkotók készítettek, milyen a megítélés. Nekünk viszont nem mindegy. Szeretnénk ha a közönség  szeretne és nézne bennünket. Mégegyszer és azt hiszem útoljára elmondanám, illetve leírnám, hogy nem értem, hogy mért az esetleg néhány fütty az amiről tudosítni érdemes és mért nem a siker, az ünneplés. Mert mégegyszer mondom-írom. Ünneplés volt. Többeknek tetszett mint ahánynak nem. Volt már magyar bemutató. Az Uránia moziban. Talán levetítik még máshol is, talán a közuszolgálati televíziók egyikében. De az nem fogja eldönteni a vitánkat. Jó szórakozást.

üdv Csákány Zsuzsa

t monitor

az igazság énszerintem sem lehet kétféle, ezért igyekszem most már napok óta értelmezni az álláspontok közötti különbség lehetséges okait. mivel, felelős szerkesztőként, lásd mucius scaevola, tűzbe teszem a kezem azért, hogy a nekünk dolgozó újságíró nem hazudik -- azóta beszéltem is vele --, továbbra sem tudok mást feltételezni, mint azt, hogy a sajtóvetítésen, nem a díszbemutatón, a terem hangulatából ki-ki másra lett figyelmes.

jóllehet, az általad hivatkozott körlevelemben valóban elütöttem egy szótagot, értelmetlen vs értetlen, az előtt viszont valóban értetlenül állok, hogy mi oka volna három újságírónak is hazudozva rossz színben feltüntetni bármilyen magyar produkciót.

megítélésem szerint az érintett sajtóorgánumok egyike sem keveri, kavarja a botrányt, a filmhuról viszont ezt határozottan állítom, mert nálunk épp fordítva van és pont az ellenkezője igaz.

ritkán szólalok meg a filmhu fórumában, most is csak azért, mert szerintem ez az egész álbalhé jelentősen túl van spilázva.

én speciel a magyar bemutatót várom, hogy végre láthassuk azt, aminek a velencei fogadtatásáról néhányan napok óta vitáztok.

üdvözlettel: csejdy andrás

Az igazság nem lehet többféle. Ott voltam. Nem fütyültek (bár abban az osrszágban a fütty is a tetszés nyílvánítása) Tapsoltak. Sokat. Azért ezt a 36'-t vitték oda, mert Eu-kultuszminiszteri találkozó volt, s a szervezők úgy gondolták, hogy pont ez a mű alkalmas egy ilyen összejövetelre. Szánalmasnak tartom a magyar sajtót, ha azt gondolja, hogy csak a rossz hír, hír. Nem értem, mért nem lehet büszkének lenni a saját produkcióinkra. Nem hiszem, hogy annak nincs hírértéke. Sajnos nem mindig és mindenhol aratunk sikert, de ha mégis, akkor minek ez a piszkolás? Kinek lehet ez érdeke? Nem értelmetlenűl, mint Csejdi, de értetlenűl állok az egész "furcsán" lereagált történet előtt.

 

http://index.hu/kultur/pol/eueu0904/
A párhuzamosok sosem találkoznak

Egy olyan párhuzamos valóság létezését megengedhetőnek tartotta Csejdy András, a filmhu felelős szerkesztője is, amelynek határa az első néhány széksor mögött kezdődik. Lapunknak elmondta ugyanis, előfordulhatott, hogy az ott helyet foglaló magyar, szakmai közönség esetleg nem látta a háta mögött zajló eseményeket.

A szerkesztő, bár hangsúlyozta, hogy a cikket jegyző tudósítójuk épp útban van hazafelé Velencéből, és így csak közvetett információkkal szolgálhat, rámutatott: egy újságírónak, és különösen a filmek iránt elkötelezett szaklap munkatársának semmi oka sincs valótlanságokat állítani.

 

 
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=71683

"Megbukott a magyar szkeccsfilm 
 
 
Berlin illedelmes fesztiválatmoszférájától eltérően Cannes és Velence közönsége sosem fukarkodik a nemtetszés kimutatásával. Idén egyik filmet a másik után utasítja el hangos kiáltásokkal a nemzetközi filmkritikusok hada. A velencei Lidót nemcsak a tenger habjai korbácsolják, de a fesztiválközönség hullámzó kedélye is.  
 

A nyilvánvaló utálat terén napokig az uniós csatlakozásunk tiszteletére rendelt magyar szkeccsfilm vezette a toplistát, főként Török Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Rózsa János minősíthetetlenül gyenge epizódjai miatt, amelyeket nem tudtak ellensúlyozni Szabó István, Enyedi Ildikó korrekt szösszenetei, sem Ragályi Elemér szerencsés záró slusszpoénja, az EU-ba tartó derék magyar lovas legényről. Egy teljes napon át a tíz magyar filmrendező háromperces rövidfilmjeit illető utálkozás uralta a beszélgetéseket Lidó-szrte."

 

http://index.hu/kultur/pol/eueu0904/

Jelképes összegből, a Szabadalmi Hivatalnak 
A szellemi tulajdon világnapjára két film elkészítését kezdeményezte a Magyar Szabadalmi Hivatal. Dürr János, a szervezet sajtóosztályának vezetője elmondta, hogy az idei világnap központi témája épp a mozgókép volt, ezért döntöttek úgy, hogy a magyarok európai kultúrához való hozzájárulásáról készíttessenek két alkotást. A hivatal összesen mintegy 16 millió forinttal támogatta az Objektív Filmstúdiót egy reál és egy humán területet feldolgozó film elkészítésében, ám a megvalósításba nem kívántak beleszólni.
A négy hónap alatt tető alá hozott ötletből lett a Magyar Műhely című félórás technikatörténeti darab és a Velencében bemutatott művészfilm, amely elvitte a kiadások többségét, azaz 12,8 millió forintot. A filmek utólagos finanszírozását egyébként a NKÖM vállalta magára.

A film költségvetése szokatlanul alacsonynak számít, amit Objektív Filmstúdióban azzal magyaráztak, hogy a rendezők és közreműködők "jelképes összeget" kértek munkájukért, nem alkalmaztak dramaturgokat, és eltekintettek a költséges megoldásoktól. Megtudtuk, hogy Gothár Péter tervezett filmje magas költségei miatt maradt ki a produkcióból.

Dürr, aki maga is beszélt a velencei miniszteri találkozó előtti bemutató résztvevőivel, úgy tudja, nem voltak füttyögések a vetítést követően. Annyit azonban elismert, hogy a magyar szellemi kultúra ismeretében tett utalások esetleg kiválthatott értetlenséget, félreértéseket. 
 

Magyar Hírlap internetes hozzászólások:

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=71683#
 Anonim 2003. szeptember 4., csütörtök 10:23 #4 
A film amely magyar filmkészítők személyes vallomásaiból állt össze természetesen sikert aratott a vetítéseken. A kemény és savanyú hangvételű lejáratóhadjárat amelyet néhány magyar kritikus fogalmazott meg hatalompolitikai háttért sejtet. Eredménytelen marad abból a szempontból, hogy nincs hatással a film nemzetközi megítélésére. A filmet egyébként már nagy sikerrel mutatták be a Szabadalmi Hivatal ünnepségén is. Az Uránia moziban. Magyarországon. Európában.
 
 Anonim 2003. szeptember 4., csütörtök 05:39 #3 
A Népfrontnak manapság nem megy nálunk.
 
 Anonim 2003. szeptember 3., szerda 18:43 #2 
A selypitő kultuszminiszter azt nyilatkozta, hogy "standing ovation" fogadta a szkeccset. Namármost kinek higgyünk?
 
 herceg 2003. szeptember 3., szerda 05:50 #1 
Ki találta ki, hogy ezzel a filmmel kell megjelennünk? Az illető most miért nem áll fel a helyéről, adja be lemondását, s vallja be: elcsesztem a magyar film jóhírét Velencében!
Ezután jöhet a producer negtekintése.