A filmzenék méltánytalan elbírálásáról

Nos csak nagyon érintölegesen szeretnék hozzászolni ehhez a topic-hoz, és szándékosan nem ehhez a kibontakozó kis vitacskához, mert ahhoz nem sok közöm van, és egyébként pedig ha ahhoz akarnék hozzászolni akkor az nem a filmzenerol szolna.....
Tehát mint producer és rendezö vettem részt két olyan film elkészitésében is amelyben meghatározó szerepe volt a zenének.(Az Út és a Gyermekek Koszovo 2000) Mindkét filmhez Szemzö Tibor készitett zenét, hangképeket.Egy olyan formatumu alkotó, aki egyébként Forgács Péter kitünö és világszerte elismert
és dijazott filmjeinek alkotótársa is a magyar zenei közéletben egy érthetetlenül és felháboritó módon enyhe közönnyel szemlélt valaki. Valoban ö sohasem a pillanatnak és a mainstream-nek dolgozott.)hála Istennek. Az Ö zenéje metafizikusabb és esszenciálisabb annál, hogy pusztán filmzenéröl beszéljünk esetében. Nehéz lenne azt mondani hogy "egy remekmüvet még feldobott a zene" stb.
Egy filozofiai és esztétikai értelemben is megkerülhetetlenül fontos zenei világot teremt Szemzö, mely nyelvi elemévé válik a filmnek.Ehhez képest mivel nem a maistream, enyhe hallgatás övezi. Miért nincs még semmilyen hazai dija? Miért hallgatnak annyit a munkairól?
Miert okvetlnül fontos a divatokba vagy a maistreamba belebonyódni,vagy.... ?, nem folytatom ...hogy itthon odafigyeljenek.Megannyi kérdés...

Nem, nem. Nem aszondom, hogy a muzsikusoknak derrogál filmzenét írni. Hanem azt, hogy bizonyos elit körökben lenézik a műfajt.
Éljen a Villa Negra!

Isten ments, hogy oktassanak, hiszen olyan nincs is. Legalábbis én nem hiszem, hogy van külön filmzeneszerzői szakma. Én zenei stúdiumokra gondoltam (zenetörténet, -esztétika), ahová rendezők járnak, nem tudom, hogy van-e ilyesmi.
Te úgy látod, hogy a muzsikusokon múlik a dolog, mert nekik derogál filmzenét írni. Biztos van ilyen is, de szerintem nem rajtuk bukik meg, régen is csináltak filmzenét jó kortárs zeneszerzők, a vérkomcsi időkben is milyen király zenéi voltak Vujisity Tihamérnak, és később is Sáry, Jeney, Vidovszky, több jó jazzista... Abban viszont tök igazad van, hogy a munka megbecsülése sokat lendítene a dolgon.

A főiskolán nem oktatnak filmzeneszerzést, de talán nem is ezen múlik. Illetve annyiban igen, hogy a zeneszerzők, helyesebben a szakma (most a zenészekről van szó) elitizáló köreiben lenézett műfajról cseverészünk mi itten és mindaddig, amíg valamilyen elfogadottsága nincsen, ez szépen így is marad.

Úgy látom, hogy a magyar - dehogy csak a magyar rendezők jó része botfülü, kívülről, flitterként varrja rá a zenét a filmre, méghozzá olyan zenét, amihez sok esetben semmilyen személyes köze nincs. Megrendeli, szállítja a neki a többé vagy kevésbé tehetséges, lelkiismeretes beszállító, aztán oda rakja a képek alá, leginkább oda, ahol úgy érzi, hogy valami hiányzik, jó lenne valami alátámasztás vagy beleerősítés. Szerencsére működnek nálunk nagyon jó zeneszerzők, és ha jól választ, akkor még a botfülő rendező is meg tudja fogja néha az isten lábát. De fehér holló az olyan összeműködés, mint a Tarré és a Vígé.
Nem tudom, milyen a zenei képzés a főiskolán, de az a gyanúm, hogy nem lehet túl komoly.
Amúgy én sem tudom, hogy lehet kiiktatni a hangulatfestést, addig kénytelen vagyok apatikus maradni.

Szóval Palika, örülök, hogy rácuppantál a témára. A Vadembereket én is láttam, szerveztünk neki egy bemutató vetítést itt a Közgázon. A diákok nagyon karmolták, volt, akinek külön a zene teccett. Ezt a topikot valójában azért indítottam, hogy kiderüljön, miért nem érdekes a szakmának a filmzene. Ahogy látjuk, erre a felvetésre egy év alatt nem érkezett érdemi reakció, a kritikusok figyelembe se veszik a zene szerepét. Talán te, mint producer, többet tudsz tenni az ügy érdekében, hogy egyszer végre valaki böffenjen már egyet a kérdésben. Persze, amíg más fórum nincsen, az sem árt, ha a filmzenékről legalább ide íródnak vélemények.

ui: Hogyan lehet hangulatjelölés nélküli üzenetet küldeni?

Hoppá, nem tudhattam, hogy producer vagy, így azért némileg más a leányzó fekvése. A producernek tényleg kutya kötelessége kaserolni a filmet, ahol csak tudja. Nem gúnyolódom, halál komolyan mondon.
Tarr-ról is lehet persze saját véleményem, én meg azt gondolom, hogy nincsen igazad.
Annál inkább egyetértünk abban, hogy Kamondi amúgy figyelemre méltó filmjét több ponton is Melis nagyon jó zenéje tartja össze. És vannak még példáim a közelmúltból: Másik János - Togay (Egy tél az isten háta mögött), Binder Károly - Surányi (Film), és van ellenpélda is, nekem az egyik legdurvább az Kieslowski zeneszerzője.

Had legyen véleményem a Tarr filmjérôl, de az talán nem igazságos, ha a Vadembereket ehhez a filmhez hasonlítgatjuk. Nem én tettem. Annak egészen más hibái vannak, továbbá az alma sosem lesz szebb a körténél. Elnézést a humorérzékkel nem rendelkezô egykedvűektôl és apátiásoktól az "önfényezésért". Én bizony fényezem, ahol érem, ha nem is az önt, de a filmet. Az én felfogásomban a producernek ez a dolga.Nyilván abban a tudatban teszem, hogy nem kell félni a leégéstôl. Tehát várd csak nyugodtan, vagy vadul a Vadembereket, de errôl ne nyissunk vitát, mert lesz saját honlapja. Viszont a filmzene témára vonatkozó válaszodat köszönöm. Már hárman vagyunk. És a látványra vonatkozó megjegyzéseddel is száz százalékig egyetértek.

Na végre!
Egy éve lesem már, hogy - személyeskedésen kívül - beindul-e valami ebben a fontos és méltatlanul kezelt tárgyban. Hozzáteszem, hogy a látványról és a tervezőjét megillető díjról is érdemes volna eszmét cserélni, mert ezt is durván hanyagolják mifelénk.
Kedves Porkoláb, tökéletesen egyet tudnék érteni magával, ha önfényezése nem volna némileg visszatetsző, azt állítja ugyanis, hogy a Tarr két jelentős területen is fogyatékos filmjéhez képest nemsokára jönnek maguk, és megmutatják, milyen az igazi remekmű. Ezek után várom vadul a Vadembereket.

Bokor Pál vagyok, hogy ne fárasszátok magatokat az anagrammával. A Vademberek című filmünkön dolgozunk több mint egy éve és mivel keletkeztek bizonyos tapasztalataim a témával kapcsolatban, megpróbálom életre galvanizálni ezt az érdemtelen gyorsasággal befejezôdött, vagy meg sem kezdôdött vitát.
Szóval Zolika, te Végsô. Én azt hiszem, hogy neked már több mint egy évvel ezelôtt is igazad volt. Engem az sem zavar, ha te magadnak akartál egy zenei díjat, attól még lehet, hogy megérdemled. Csak az a baj, hogy mint az idôintervallum oly kíméletlenül jelzi, ez a téma tizenhárom hónapon át senkit nem késztetett megszólalásra. Nos, szerintem dögletesen fontos dologról beszélünk, ha tekintetbe vesszük, hogy hány magyar film döglik bele a rossz zenébe.
A filmzenét mindenképpen aközé a kevés csodaszer közé sorolom, melyek képesek meghatározni, vagy lényegesen módosítani egy film minôségét. Ezt a következô példákkal próbálom illusztrálni, márcsak azért is, hogy provokatív legyek: a minôségi oldalon ott van a Kamondy-film (Alkimista), mely a Melis zenéje nélkül talán nem is tudott volna megszólalni. Aztán ott van a Werckmeister, mely a legfontosabb filmes esztétikum-képzô elemek közül - kamera, látvány, világítás, színész, sztori, dialógus, hang, zene - legalább kettôben (sztori, dialógus) legalábbis problematikus, ha nem gyenge, s mely éppezért a megmaradóknak köszönheti minden erejét.
A sikerzenérôl beszélni egyszerűbb, mert nagyon pregnáns példák vannak. Hiába mondják nekem, hogy a Csinibaba és a Kalózok esetében a siker a Kispál és a borz, vagy a Jazz meg Az érdeme. Az ilyesmit elôször ki kell találni, aztán vagy jól lett kitalálva, vagy nem és a kitalálás maga a rendezôi kvalitás egyik legfôbb mércéje és ha a rendezôben nincs meg ez a kvalitás, akkor kell valaki más, aki kitalálja.
Egy űjabb, ezúttal politikai vitákba beledöngölt és ezzel szakmailag megfullasztott filmszemle után azt kell mondjam: egyetértek a Végsôvel: a filmzenének meg kell adni annyi tiszteletet, hogy egy "pici, gallérra tűzhetô bizsu hangjegyet", esetleg egy darab kalligrafikus papírt és húsz dénárt a kezébe nyomnak annak, aki a zenéjével űj minôséget tud adni egy magyar filmnek.
Más kérdés, hogy állunk a filmzeneszerzôkkel. Úgy veszem észre, hogy aki Magyarországon zenét szerez, mind azt hiszi, hogy filmzenét is tud csinálni. Emiatt sok filmet a zene visz el az erdôbe. Sok mindennel próbálkoztunk mi is, egyebek közt egészen kiváló nem filmes zeneszerzôkkel is. A zene-kálvária végefelé járva azért mégis azt mondom, Végsôkém, hogy én nem neked adnám a filmszemlék elsô zenei díját, hanem Magyar Zsoltnak. (Ha te vagy az Végsôkém, ne szégyelld magad). Az én emberem filmzeneszerzést tanul Los Angelesben az UCLA-n, s akkora zenét írt a Vademberekhez (Szurdi Miklós filmje), hogy most nem lehet ráismerni a filmre (pedig az már a zene elôtt is remekmű volt).
Konkrét javaslatom van a Magyar Zeneszerzók Szövetségéhez, a Magyar Filmművész Szövetséghez, a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz, az NKÖM-hez, az ORTT-hez és mindenki máshoz, aki érintve érzi magát. Alapítsanak már egy díjat a következô filmszemlére a legjobb filmzenére és itéljék oda. Kinek? Annak, aki megérdemli. Persze tavaly a Végsô lényegében ugyanezt kérte az arra illetékesektôl és érdemesektôl. Kérem, vegyék tekintetbe, hogy idén már ketten kérjük, abban a reményben, hogy ha csak évente egy űj szövetségest találunk, ötven-száz év múlva akkor is elismerik, hogy zenei díjra szükség van.

Gabikám, angyalom!

őszintén szólva fingom nincsen, hogy kicsoda is vagy
valójában, ezért a levegőd általam való rontásáról itt nem
is írnék.
Azt viszont mindenképpen tisztázom, hogy természetesen nem
magamra, hanem többek között az általad megemlített
személyek némelyikére is gondoltam. Mert ha mondjuk a
kettővel ezelőtti szemlén a Presszó még a zenéjéért is díjat
kap, akkor talán nem fordulhatott volna elő az a
méltánytalan eljárás, hogy a nézettség érdekében - mintegy
kijavítva Melis zenéjét - Horváth Charliet kérik fel a
forgalmazásba kerüléskor az új főcímzenére. Vagy pl. fel
tudod idézni, hogy Páger Antal melyik filmben énekli a Villa
Negrát és ki a szerzője, netalán azt is tudod, miféle
utóélete kerekedett aztán a kis dalocskának?
Ha a hangmérnök dijat, a fénymegadó pedig életműdíjat
kaphat, akkor miért ne kaphatna a zeneszerző is, csak
annyira, hogy a szemlék almanachjában ott állna a neve? És
hogy félreértésedet mégegyszer tisztázzam: felőlem ez a
személy akár maga Lékó Gábor is lehet, amennyiben képes
dícsérendő teljesítmény nyújtására.

Zolikám, csúcshaverom, hát már itt is rontod a levegőt?

Felvetésed, miszerint "csináljanak már egy díjat és adják is
rögtön neked" merész és zseniális. Az, hogy a sajátodon
kívül egyetlen filmzenekészítő neve sem jutott eszedbe
ugyancsak beszédes, hiszen mit neked Melis, mit neked Dés,
és különben is ki a fasz az a Szemző, nem igaz?

Vedd már észre magad!

Kedves barátaim, kollégák, zsűri és szemlebizottság!

Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy még mindig nem
jutott eszébe senkinek a filmekhez elkészült zenék díjazása,
ily módon szakmai figyelembe vétele. Pedig elmondhatjuk,
hogy a magyar filmzeneszerzésnek hagyományai vannak, több
slágert és remekművet ismerünk, amelyek a pergő képsorokból
kiemelve váltak közismertté, sőt némelyik az adott film
védjegyévé is vált.
Számomra kihívás filmhez zenét készíteni és rendkívüli
élmény, amikor az alkotás egészéhez a munkám is
hozzájárulhat. Ugyanakkor öröm, ahogyan az alkotótársak és
barátok (ez a kettő gyakran egybeesik) ráéreznek a zene
hangulatára és bólogatnak, hogy "igen, ez az, erre
gondoltunk" és így alakulhat, formálódhat a közös munka
gyümölcse. Magyarázhatnám a végtelenségig a zene filmbéli
szerepét, de ezzel Ti is tisztában vagytok, hiszen a mostani
szemlén rengeteg invenciózus megoldással találkozhattunk,
sok jó muzsika született a képsorokat támogatandó és olyan
filmek is voltak, amelyek kifejezetten az adott zenére
készültek.
Nem kérek mást, csak egy pici gallérra tűzhető
bizsu-hangjegyet, amely a következő filmszemlétől kezdődően
a filmes szakma elismerését jelképezhetné a közreműködő
muzsikosok számára.

Üdvözlettel, Végső Zoltán