Magyar zsáner

És ha megígérjük, hogy innentől így hívjuk, akkor azon kívül mi fog változni azon kívül, hogy Ön jobban alszik, Attila?

Miközben nagyon szép és értelmes az eszmefuttatása (apróbb tévedésekkel - ugyanis a nagy mozimozimozi közepette elfeledkezik a TV-s műfajokról, amelyek meg felívelőben vannak, és ugyanúgy műfaji szabályozás alá esnek, de ezt most hagyjuk is), feltette már magának azt a kérdést, hogy mi haszna van? Amikor azt mondom, hogy "művészfilm" meg "szar" egy mondatban, akkor helyettesíthetem a "művészfilmet" a "szerzői filmmel", de a szar jelző ettől nem változik. Arról persze (személyes érzetem szerint) csak szőrmentén fogalmaz, hogy a "közönségfilm" sem egyenlő a legszélesebb közönségnek készített "gagyi"-val, csak Magyarországon. A közönségfilm ugyanúgy pejoráló jelző, mert jelenleg egyet jelent a szar remake-ekkel Magyarországon, főleg a művészek szemében. Szóval, ha mi magunkat ütjük, akkor most miért kell ezen a kérdésen sírni? Számít ez? Ettől jobbak lesznek a filmek? Arról meg, hogy ki ássa az árkot, csak csöndesen annyit, hogy finanszírozásról volt szó elsején, és arról, hogy a művészeti értéket képviselni szándékozó filmtervek megítélése előnyt élvez a szórakoztatni vágyókkal, és mi volt a hátsó sorban az ebből lecsengő gondolat? Hogy ne hívjuk már "közönségfilmek"! A lényeg. Bravó! Tökmindegy hogy hívjuk, Attila! Tök mindegy. Ha a hülye gyerek neve Józsi, vagy Anton, akkor is hülyegyerek. Szakadjunk már el attól, hogy minek nevezzük, és beszéljünk a lényegéről - miért kapnak a szar alkotói filmek LÉNYEGESEN nagyobb támogatást, mint a műfaji próbálkozások, és miért nem ellenőrzi senki KEMÉNYEN a műfaji próbálkozásokat, hogy ne legyenek gagyik, szarok, igénytelenek, akár azzal is büntetve készítőiket, hogy egy-két-három-öt körből kimaradnak. Ebben a játékban nem kötelező játszani. Ha valaki nem tanulja meg a szabályokat, akkor kivágják a grundról is, mint a macskát szarni. Itt nem. Ha megígérjük, hogy az Ön kifejezésrendszerével fogalmazunk, akkor hajlandó válaszolni a kérdésre?

A nézőszám meg igenis mérőegység. Csak nem úgy, ahogy Magyarországon csinálják. Egyrészt itt a fele össze van hazudva nem egyszer (érdemes megnézni az átlag jegybevételt is a nézőszám mellé. Árulkodó). Másrészt illene mellétenni egyéb számokat (hány vásznon, milyen médiatámogatottsággal, mekkora marketinggel, milyen TV-s, DVD-s utóélettel). Valamint nem árt valamiféle értékítéletet fűzni ezek mellé a mozik mellé. De nem a sok "láttam már filmet, meg szeretek moziba járni" önjelölt internet-kritikustól, meg nem is a "gyűlölöm a plebset, az én filmem szimbólumokból építkezik művésztől". Kurvára érdekes lenne itt ebben az országban egy olyan csávó, mint a Roger Ebert. Vagy bárki, aki szereti a közönségműfajokat teljes szívéből, és leírja, hogy szakmailag miért nem volt jó a film. Akár meg is lehetne nézetni egy amerikai szakemberrel ezeket a filmeket és kritikát íratni róluk (évente 20-30 óránál többet nem kellene az egészre fordítania). DEe valaki olyan mondjon valamit, amiből tanulni is lehet. Valaki mondja már a szemébe itt egy-két embernek, hogy neki kurvára nem kéne filmet csinálnia, mert nem ért hozzá. És ez ne ilyen hülyegyerek legyen, mint én, hanem egy külföldi, elismert, tömegfilm kritikus (a tömegfilm kifejezés bezzeg nem szórja a szemét, pedig abba is bele lehet magyarázni, hogy "tömegtermelés", meg a "sötét tömegek". Jaj, tényleg... Ki nem szarja le...). És akkor magyarázhatja a készítő a bizonyítványát, amiben leginkább az fog szerepelni, hogy nem tanulta meg a leckét. De erre persze soha nem lesz pénz... Hozzáfűzném, ahelyett, hogy ezen a semmitmondó baromságon vitatkozunk, hogy mit hogy hívunk (addig sem kell a tartalmon), miért nem ír nekünk, filmhu-olvasóknak néhány szakmai kritikát a kijövő magyar műfaji filmekről? Nem lenne nagy megerőltetés. Évi 6-8 film. De akkor legalább egy szakember mondaná el, hogy mi a baj velük, nem egy olyan senkiházi, mint én. Én tök kíváncsi lennék, hogy mit gondol például a Casting minden című filmről. És szerintem mások is. És akkor tényleg lenne miről beszélgetni, mert ez az elnevezés téma nagyon halott. Tök jó intro volt azoknak, akik ezt így még nem látták/olvasták soha, tényleg tanítani kellen így ebben a formában, de ez semmit nem változtat azon, hogy sok ember nem kíváncsi a szerzői filmekre ha jók, ha nem (és ezt igen nehéz körbehatárolni), és sokan kíváncsiak a műfaji filmekre, ha gagyik, ha nem (ezt is). De mitől fontosabb az egyik, mint a másik? Mitől alantasabb a populáris kultúra, mint a magas? Mitől kell az egyiket jobban erőltetni, mint a másikat? Sőt, mitől kell egyáltalán erőltetni? Ezt az egészet? A filmezést? Mi a célunk vele? Ön szerint...

Határozzuk meg, hogy miért van szükség magyar filmgyártásra? Aztán innen lehet majd továbblépni...