Egy csók és a semmi

cty: igazad lehet, de ott sántít a dolog, hogy a satc mint tévés sorozat szerintem alapvetően nem tévés szemlélettel készült (lehet mert kábeles volt?), ezért joggal vártam/vártuk el, hogy a filmváltozat is hozza a színvonalat - míg éppen a filmváltozatra lett igaz, hogy tévés szemlélettel készült. ha lesz következő rész, nem fogom kritizálni.

ja és még valami: a filmkritikusokat és -rajongókat el kellene tiltani minden olyan dologtól, aminek folytatása van, vagy lesz. értem ezalatt a mindenféle képregényadaptációkat, rajzfilmeket és egyéb nyári tömbbontókat. aminek folytatása van, az tévé. mindegy, hogy moziban játsszák, az a tévénéző emberhez van hozzászabva, nem lehet ezeket az alkotásokat a hagyományos filmes szemlélettel sem nézni, sem kritizálni.

haha, végre másnak is leesett. az első rész kapcsán írtam egy kritikában a Tarr-hasonlatot, a jelenetek látszólagos dramaturgiai céltalansága kapcsán. nyilván nem pontosan ugyanarról beszélünk, de akkor is van valami meditatív jellegű, az idő tényét egy kizárólag sosem-múló örökkévalóságnak bemutató narratív beütés ezekben a filmekben. ehhez elég, ha csak az alaptételre gondolunk: ötvenévesen is viselkedhetsz úgy, mintha tizenöt lennél - és mi az örökkévalóság, ha nem ez? mármint, ha gyakorlatias-populáris felfogásból nézzük, mert nyilván senki -szerencsére még a film hősei sem- él örökké.