Pigniczky Réka: Megkérdezem, hogy ki vagyok

„De tulajdonképpen az Inkubátor is érinti ezt a témát akkor, amikor a narrációban megemlítem, hogy karikatúraszerű képünk volt az akkori Magyarországról. Az inkubátorból úgy tűnt, hogy itt kemény diktatúra van, ahol senki sem boldog, mindenki fél. Ma már tudom, hogy ez a kép hamis, de hogy mi volt pontosan, azt nem értem.”

Nem volt karikatúraszerű a kép.

A lófaszt nem volt keménydiktatúra! Totalitárius rendszer volt, a legrosszabb fajtából. A legvidámabb barakk? Az apjuknak a fasza, az!

Hogy miért nem félt mindenki? Mert sikerült megtörni az identitásukat annyira, hogy ne féljenek. Ezért lehetett megcsinálni velük a rendszerváltásnak elkeresztelt országrabló sáskajárást (az állam eladósítása + nemzeti [kincstári] vagyon kifosztása!!!).

Az istván a királyok csak gumicsontok voltak, amit odadobtak rágcsálni a plebsnek.

Ahogy a Pincebörtönök c. dokumentumfilm rendezője mondja:

„A rendszerváltást, a rendszerváltásokat a titkosszolgálatok vezényelték le – mûködtek akkor is hibátlanul - a mai napig mûködik ez a vonal. Csak az emberek cserélõdtek – és mondom, nincs közponzti agy, nincs, hogy valaki megtervezi a dolgokat, hanem  mindenki ön ... önmaga szûkebb köreiben mûködteti ezt a hálózatot.”

Nem értitek? Mindegy majd talán húsz év múlva a történelemkönyvekből megértitek.

„Lábjegyzet lesz, egy csillaggal megjelölt szó
Jövőbeli történelemkönyvben,
S a lapon alul
Néhány szó, mely sebten elintézi.
Hernyók, nyüvek (hernyók, nyüvek),
Álcák, molyok (álcák, molyok),
Nagy giliszták élősködtek az örök erőkön,
Míg szőnyeg alá besöpörve éltünk mindahányan.
Túléltük hát, bár igénybevett.
S most itt vagyunk egy újabbfajta nagy pocsékolásban,
S szőnyeg alól előmásztak az alájasöpörtek,
S behemótként fölfúvódva szörnytestet öltöttek.” (Cseh Tamás – Bereményi Géza, 1994)