Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Kedves Gábor!
Ne érts félre, nem kötözködni akarok, meg nem gecizni. Ez csak egy vélemény. De azt gondolom, hogy egy nagy jó diplomata válhatna belőled. Jelenleg azonban még inkább egy magyar kormányszóvivő szintjén mozogsz - bár el kell ismerni, hogy a mondandód igazságtartalma lényegesen magasabb. És ez tiszteletet érdemel.
A tartalmat illetően: rögtön az elején igazad van. A nyugati világ valóban így működik. De Magyarország nem. A filmipar otthon nem divatszak. Privilégium. Amibe sok bohó gyermek álmodja bele magát. Akik nem ismerik a hátteret. Nem tudják, hogy mekkora egy szeméttelep hiénákkal, keselyűkkel, és szerencsétlen hülyékkel, akik alkotóknak képzelik magukat. Az én problémám az, hogy erről ti sem informáljátok a hallgatókat.
Persze értem én, hogy felnőtt ember mindenki, és nézzen utána maga, nem kényszerítitek fegyverrel. Ez igaz. Kettőnk hozzáállása közt az a különbség, hogy én azt mondom, hogy kézbe adom az információt, és utána döntsenek esetleg rosszul, te pedig azt, hogy nem vagy az apukájuk. Ez lelkiismereti kérdés. Te nem csinálsz azt belőle. Nyugati mentalitás. Nem biztos, hogy ezt kéne eltanulnunk.
Nem szeretnék rávilágítani, hogy olyasmit adsz a számba, amit nem mondtam, ugyanis én nem állítottam, hogy nincs mit átadnotok. Én elhiszem, hogy a tudás birtokában vagytok. Más kérdés, hogy tehetségnek is vagytok-e birtokában? Ezt sem tudom. Csak azt, hogy utóbbi nélkül azért meg lehet tanítani az alapokat, ám egy bizonyos szinten túl nem tudtok segíteni a tanítványnak a továbbfejlődésben. De még egyszer mondom: nem tudok erről nyilatkozni. Nem ismerem a képességeiteket és munkásságotokat. Nem is azt emlegettem fel.
Ugyanakkor amire te azt állítod, hogy értelmezhetetlen, az valójában egyáltalán nem az. És ezt te is tudod. Nehéz? Igen. Kibaszott nehéz? Igen. Körberöhögnek érte? Igen. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell megpróbálni. Igenis meg lehetne rendezőknek, producereknek, és forgalmazóknak tanítani a forgatókönyvírás alapjait. Sőt, meg kellene. Mert láthatóan nem tudják. És itt véted a második komoly hibát a kommunikációdban. Ugyanis ha te valóban értesz ahhoz, amit csinálsz, akkor elismerheted, hogy van más a pályán, de azt nem mondhatod, hogy azok az emberek menjenek ahhoz. Neked ők is ugyanúgy piac. Az meg, hogy külföldön milyen lehetőség van? Te viccelsz? Ezek az emberek semmilyen nyelven nem tudnak, hogy mennének már külföldre tanulni?
Szóval a lehetőség adott lenne, hogy legalább MEGPRÓBÁLJÁTOK őket egy kurzus erejéig összeterelni. Hogy sikerülne-e? Valószínűleg nem. De amíg kísérletet sem tesztek nincs jogalapotok nyilatkozni.
És akkor most vissza az első kommunikációs hibára. Ami visszatérő sajnos. "Ez messzire vezet". "Hosszú, hosszú évek folyamata". stb...
Gábor! És ki fogja elkezdeni? Ki fog róla beszélni végre? Miért kerülöd meg a témát?
Én is tudom, hogy nem egyszerű. Más is tudja. De jelenleg mindenki csak tologatja a másik elé a cukormázas szarkupacot, és reméliek, hogy egyszer csak eltűnik. Hát nem fog. Valakinek azt kell mondani, hogy ez bizony szar, megfogni, és kidobni.
Van olyan ember egyébként, aki kifizetné. Ezt hívják elhivatottnak. A különbség az, hogy az ilyen embernek nem elég leadnotok az anyagot, azt csumpa. Hanem őt éveken át tanítanotok kell, terelgetni, oktatni. Az ilyen tanítványt pedig nem elég "felvenni", hanem meg kell határozni, hogy van-e értelme, hogy őbelé ennyi energiát invesztáljatok, amiért cserébe ő sok pénzt fizet. Vagyis ki kell választani őt a jelentkezők közül. Ez nem az "easy money" kategória. De ez a korrekt út. Munkát nem kell biztosítanotok neki, ezt nem mondom, de mentorrá kell válni. És az évek kemény melója. És sokkal kifizetődőbb - a léleknek.
Igen, az SZFE-ről beszélek. Meg a többiről, amit felsoroltál. Ott vagytok. Pozitív. De például az SZFE miért múltidő? Állítólag van forgatókönyvírás szak. Ki tanít ott, ha nem ti, akik értenek hozzá? És miért nincs komolyabb igény rátok ezeken a helyeken? Most nehogy azt mondd, hogy hosszú, mert nekem is vannak elképzeléseim. De a beszélgetésünk ne arról szóljon, hogy olvasunk egymás gondolataiban. Azt szeretném, ha azok is értenék, akik nem tudják azt, amit te is és én is. War story-kat szeretnék, hogy okulhassunk ennek az országnak a problémáiról.
Majdnem azt mondanám, hog igazad van abban, hogy ezt a tudást, amit átadtok lehet máshol is hasznosítani, mert igaz. Például állandóan olvasom, hogy a nézők panaszkodnak a tévésorozatok fordításaira otthon. Talán, ha azok a fordítók is kaphatnának egy crash-course-t forgatókönyvírásból, akkor jobban értenék, hogy mit csinálnak. Persze nem tudom, hogy ettől angolul jobban tudnának-e? Vagy ha a tévésorozatok íróit tanítanátok, akkor talán nem a komplett értelmiség fordulna el a szappanoperáktól. De igen, látom, hogy hol lehet hasznosítani a tudást. Sőt, látom magam előtt nagyban is. De Gábor, azért ne túlozd el. Ez nem egy négyéves egyetemi szak, amit ti nyújtotok, ahol pszichológiát és kommunikációt tanítotok, ami elengedhetetlen egy jó forgatókönyvírónak. Vagy színészetetet és rendezést. Tehát azért annyi helyen nem lehet ezt használni. Ebben a mélységben. Ezt már a kurzus hossza elárulja.
És igen, ki kéne rakni a disclaimereket. Bizonyára hallottál arról, hogy amerikai iskolákban levetítenek olyan filmet az autóvezetés-hallgatóknak, amiben borzalmas baleseteket látnak. Van-e, aki ezután összetöri az autóját? Igen, van. De ott az autóvezetés életforma. Szükséglet. Bár Magyarországon nem, de a jogsi ott se rossz. És tutibb 100 ropi, mint egy forgatókönyvírás kurzus.
Hogy a globális falu technikai fejlődésével hogyan lehet egyszerűbben filmet készíteni, azt maximálisan osztom. De olvastad te a Rebel without-ot? Azért abból kiderül, hogy az ő sikere nem csak ezen múlott. És hogy az élet nem fenékig tejfel. Persze, jól hangzik, hogy a Blair Witch 30ezer dollárból készült, és mekkora siker lett. De ez a dolog legenda része. Azért itt voltak más tényezők is, aminek utána lehet olvasni, és akkor látod, hogy a siker nem csak a lelkesedésen múlott. Hogy szükség van-e szaktudásra egy ilyen sikerhez? Elengedhetetlen. És éppen ezért támogatom, hogy csináljátok. De a "hülye disclaimer" az egy szakmai udvariasság. Lelkiismereti kérdés.
Amerikát meg hagyjuk. Több 10millió könyv. Bla-bla. Nincs ott sem disclaimer. Csak minden forgatókönyvírás tankönyv bevezetője szól arról, hogy mi nem tudunk belőled sikeres embert csinálni. Az az első 5 oldal, amit az amazonon ingyen elolvashatsz, mielőtt megveszed a könyvet. És aztán dönthetsz, hogy akarod-e megvenni. És valószínűleg megveszed, mert vannak álmaid. Olyanok, amik dacolnak az egyébként publikus számokkal. Magyarországon ezek a számok és adatok nem publikusak. Te azzá teheted őket. És akkor, amikor valaki jelentkezik a kurzusodra, az ő felnőtt döntése lesz, hogy szembeszáll-e az esélyekkel. Az a baj, hogy azon vitázunk, hogy te nem bízol az emberek lelkesedésében. Ugyanis ha bíznál, akkor kitennéd a disclaimert.
És ha bíznál, akkor megkeresnéd azokat, akiknek szükségük lenne a továbbképzésre forgatókönyvírásban.
És ha bíznál, akkor komoly tanítványokkal foglalkoznál.
A kérdés azonban az: kiben nem bízol?
Bennük, vagy magadban?
Kedves Gábor (mivel feltételezem, hogy van összefüggés a nicked és a kurzust tartó tanár között)!
Válaszodból úgy tűnik, hogy részint feltehetően az én hibámból a mondanivalóm éle elveszett. De legyen ennek oka az én rossz kommunikációm, a te naivitásod, vagy a te ügyes kitérő-stílusod, ha már ilyen kultúráltan szóba elegyedtünk, akkor félretenném a cinizmust a nyílt kommunikáció kedvéért.
Szóval miközben okfejtésed igen logikus, az áltudományokra jellemző hibába esik bele: egy adott ponton téved, és csak onnantól követi a valóságot. Ez az egy pont pedig az, hogy a magyar egyetemi rendszert az állam szponzorálja. Ergo a divat-szakok, a kamu-szakok és a fölösleges-szakok azért nem szűnnek meg, mert az intézmény súlyos pénzeket kap utánuk. De van rájuk szükség? NINCS. Szerinted még hány jogi diplomás kell ebbe az országba? És hány közgazdász diplomás? És hány jogi diplomásból lesz ügyvéd? És hányból lesz JÓ ügyvéd? Bizonyára hallottál arról, hogy hogyan lesz manapság valaki ügyvédbojtár.
Akkor tehát: szerinted szükség van a Magyarországon működő összes jogi karra?
Vagy jó ügyvédekre, jogi szakértőkre van szükség?
Több pék kell, vagy jobb pék?
És itt van a probléma tudod...
Mert a Fade In kurzus, valamint a többi forgatókönyvírói kurzus, ami létezik, valójában "egy" embernek hajt hasznot - aki a tandíjakat zsebreteszi.
Én nem vitatom el azt, hogy a pénzért ti tanítotok. Azt sem, hogy esetleg jól.
Csak minek?
Hány spec könyvet adtak el Magyarországon az utóbbi időben?
És hányból lett film?
Akkor miről beszélünk?
Hogy szükség lenne-e jó forgatókönyvírókra? Igen, szükség. Persze te is tudod, hogy ehhez sokminden egyéb is kellene: jó rendezők, jó producerek, jó forgalmazás, szemléletváltás, stb...
De ha titeket valóban az vezérelne, hogy megtaláljátok a tehetségeket, vagy hogy a magyar forgatókönyvírást szakmaként elfogadottá tegyétek, akkor:
- vagy kiválogatnátok a legtehetségesebbeket, és mentoraik lennétek (akár úgy is, hogy tőlük 10-szer annyit kértek - de róluk tudható lenne, hogy bennük megvan a cucc, ami a sikerhez kell, így tehát egyik oldal befektetése se lenne kétséges)
- vagy kibrusztolnátok, hogy a hivatalos intézményekben, ahol filmet, TV-t, és tömegkommunikációt oktatnak, tirátok és a tudásotokra legyen igény. Mert azok közt, akik filmeket csinálnak most, és fognak a jövőben, nem egy balfasz akad, akinek fogalma sincs a dramaturgiáról és annak jelentőségéről.
Jelen helyzetben azonban egy hasznosíthatatlan tudást kínáltok nem kevés pénzért. Persze, ha valaki fizet érte, az az ő dolga - és lehet, hogy valóban hasznosítani is tudja majd a "függetlenfilmes" periférián.
De nem lenne korrektebb odarakni azt a disclaimert, amiről beszéltem? És akkor nem az első órán, fizetés után hangzana el az, amit az NYU-n éveken át nyomatnak, hogy lemorzsolják az embert...
A logikád mentén haladva, mivel az építőipar csődben van, nem kell többet építészmérnököket sem képezni. Sőt válság van, nem vesznek az emberek kiflit, pékek sem kellenek. Mindenki kapáljon kekszet meg fogja a fejét és sopánkodjon. De gitározni se tanuljon senki, mert nem fogynak a CD-k a media markt polcairól!
Ha valaki most elsajátítja az alapokat, és igen kitartóan elkezd forgatókönyveket írni, kb. 5-6 év és ugyanennyi forgatókönyv után kezd majd egy közepes szintet megütni, de csakis akkor, ha szorult bele némi tehetség vagy érzék. Ezt a legelső órán tök világossá szoktuk tenni. Nem ígérjük senkinek, hogy holnapra Robert Towne lesz belőle. Az 10 év, 10-15 forgatókönyv minimum, és egy csomó tehetség.
Az állami csecsszopós filmgyártás valóban romokban, de szerencsére van sok más lehetőség. Ha valaki filmet akar készíteni, és vannak rengetegen - bár itthon még kevesebben, de már akadnak bíztató jelek -, akik független eszközökkel készítenek minőségi kis- és nagyjátékfilmeket. És hidd el, rengetegen írnak forgatókönyveket az országban, és ha már írnak, jobban jár mindenki, ha legalább a szakma alapjaival tisztában vannak.
Az elmúlt 6 évben több intézményben osztottuk az észt a filmírás alapjairól, szerintem vagy 150 hallgatónk volt összesen, vagy valamivel több. Igazad van, ebből talán 5 az, akiben megvan a kitartás, tehetség és elhivatottság, hogy filmes lesz belőle, vagy már épp az is. Ezt is el szoktuk mondani a legelején.
Hiánypótlásról nincs szó, van több intézmény, ahol tanulni lehet, ez egy lehetőség.
Hiánypótló!
Hiánypótló és kihagyhatatlan.
Sőt! Kibaszott fontos is.
Csak azt nem ártana melléírni, hogy "tisztelt jövőbeli hallgatóinkat szeretnénk informálni, hogy tisztelt múltbéli hallgatóinknak sincsenek még filmjei, és egy ideig nem is valószínű, hogy lesznek, mert a magyar filmgyártás épp csődbe ment."
Csak úgy apróbetűbe.
Mert enélkül még a bankok is korrektebbek...
