Újabb fődíj Pál Adriennek, terveiről beszélt Szőcs Géza

Elgondolkodtató vélemény.

az egész világon szellemi válságban van a filmipar, nem nagyon születnek olyan filmek, amik új kapukat döngetnének, valahogy mintha mindenki biztonságra játszana az utóbbi években

Biztosra játszanak. A biztos profitra.

A pavlovi reflexekre épülő tömegigény kielégítésére.

Magyarországon már mintha egymásra is talált volna a szórakoztatóipari termékeket készítő filmgyártó és a - csak a reflexeit működtető - néző.

Hab a tortán: mintha az art-mozik üzemeltetése körül sem lenne minden rendben.

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2011/09/02/artforgalmazas/

Ami most eszembejutott, az nem szorosan a cikkhez kötődik, csak le akartam írni valahova.

Annak ellenére, hogy a Pál Adrienn nyeri még itt-ott a díjakat, valahogy úgy gondolom, hogy tényleg vége már egy korszaknak. Nevezzük ezt a tarrbéla-korszaknak. Jó volt, szép volt, de elég volt és ezt minden keserűség és rosszindulat nélkül mondom. Amikor a Bélabá jó előre megmondta már, hogy a lovas lesz az utolsó filmje, akkor még mit sem tudott válságról meg kétharmadokról. Egyszerűen érezte ő is, hogy itt kifutotta magát egy dolog. Persze nyilván bármilyen változás csak lassú változás lehet, nem lehet kimondani, hogy namostakkor ennyi, de valahogy a világban zajló folyamatok nem arrafelé mennek, hogy ezt tovább lehessen folytatni. Változnak a kultúrális igények, a külföldnek sem lehet korlátlan mennyiségben eladni a tipikusan magyarnak hitt lassú művészfilmeket. Úgyhogy még ha én nem is vagyok kiváncsi az ősmagyar propagandafilmekre, amik exportcikként éppen leváltani készülnek a cipőbámuló önmegvalósítást, de ezen másfajta filmek árnyékában talán szépen lassan kialakulhat egy újfajta stílus, ami megtartja magában a magyar film vizuális értékeit, de mégis továbblép a huszonegyedik századba. De azt szerintem el kell fogadnia mindenkinek, hogy az a siker, ami az utóbbi években érte a magyar filmet, nem tartható fent örökké, néha meg kell újulni és az ilyesmi nem megy azonnal, el kell bújni, meg kell lapulni közben egy kicsit. Most ez az időszak jön. És Vajna vagy nem Vajna, igazából mindegy, mert nem rajta múlik, hogy születnek -e majd értékeink, hanem hogy születnek -e majd olyan alkotók, akik ezt létre tudják hozni. Nem azok az érdekesek, akik jelenleg is aktívak, mert a változást mindig az újak hozzák magukkal. Bár ha belegondolok, az egész világon szellemi válságban van a filmipar, nem nagyon születnek olyan filmek, amik új kapukat döngetnének, valahogy mintha mindenki biztonságra játszana az utóbbi években már és ez nyilván ránk is hatással van.

Kívülállóként érdekes lesz ezt a folyamatot figyelni, az biztos. Aztán hogy lesznek -e menet közben jó filmek, az már más kérdés, de reménykedjünk.