A filmhu kedvenc filmjei 2007-ben

Once

No country for old man

The man from earth

Interview

The lookout

The woodsman

2 days in Paris

En la Cama

This is england

Cashback


Cosmo Kramer

Ja!
The Lookout (A Kulcsfigura)
A mások élete

így meg is van a 2007-es TOP 10

Ezeket kell megnézni!

A Faun Labirintusa
Lecsó
Melquiades Estrada három temetése
Őfelsége pincére voltam
Sicko
300
Apró titkok
Vaskabátok

Meg az új Coen-filmet!!!

buék

Anton Corbijnt jópár éve megkerestem egy szkripttel. nagyon közvetlen és jófej volt. a képeit biztos h mindenki látta, a U2-sak szinte a kollektív emlékezet részei.

2007-ben (tavaly...) meglepően sok jó film közül lehetet választani. 2006-ban volt egy csomó tök jó tévésorozat (vagy úgy tűnt) és kevés igazán nézhető film, most meg pont fordítva volt.

Az idei tévés felhozatal nekem nagy csalódás, egyetlen kezdődő sorozat sem talált szíven, de a hiba az én készülékemben lehet – a kinti kritikusok legtöbbje hosszú évek óta a legjobb freshman year-ként ünnepelte a sztrájk miatt csonka szezont. Bár a szerintem erősen túlértékelt Dexter második évadja kiforrottabb, és kevésbé mesterkélt, mint az első, nekem még mindig túl jólfésült a koncepcióhoz képest (ahogy a Showtime sorozatok többsége). Igazán ütős sorozat egy volt 2007-ben, ami a tévé elé szegezett: a Damages, ami hosszú évek óta az első igazán ütős thrillerszéria. Gyönyörűen felépített cselekmény, kidolgozott karakterek, átgondolt, logikus mégis megdöbbentő csavarok és óriási alakítások (Glenn Close és Tad Danson is eltörpült Zeljko Ivanek hihetetlen erős játéka mellett.) És olyan jelenetek, amiket tényleg csak mesterek tudnak megírni. Könnyfakasztó, na.

Britek összedobtak egy fura kis hatepizódost, Steven Moffat ottani sztáríró anyagából Jekyll címen. A túljátszás kicsit elvesz az élvezetből, de a cselekmény annyira agyament és úgy pörög, mint egy beszpídezett anakonda, hogy könnyű rákattanni. Különleges élmény, az ember csak pislog, hogy aha.

És akkor a filmek. Még nem láttam a Gone Baby Gone-t, pedig szinte tuti befutó. A No Country for Old Men rászolgál a hype-ra, nem véletlenül szinte minden kűfődi listán is az első. A Coen testvérek visszatértek a régi formájukhoz. Kemény, súlyos film, pár nagyon váratlan dramaturgiai megoldással. Le a kalappal, bár nem vagyok óriás rajongó. Az Eastern Promises szintén az a kategória, hogy látni kell. Viggo Mortensen, mint lelkiismerettel megvert orosz gengsztersofőr – csillagos ötös. Mindig voltak averzióim a gőzfürdőkkel, az emlékezetes jelenet óta még inkább meggondolom, bemerészkedjek-e.

300 – egy vicc, de komolyan vették. A Berlinale közönségével nézni sokat adott az élményhez, mintha egy zúzós koncerten lettünk volna. No End in Sight – doku Irakról. Ezt mind tudtuk, de szépen összefoglalták. Nem Moore-féle egyszerű propaganda.

Gojko Mitic volt az utolsó westernhős, akit csíptem, aztán lecuppantam a műfajról. Idén pedig két film (ha nem számítjuk a No Country-t) nyűgözött le a műfajban. 3:10 to Yuma – okos, szépen felépített és feszült thriller. De a pálma mindenképp a béna című Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford című szösszenetet illeti. Óriás metafora a mai hírességkultuszra, közben pedig egy hipnotikus mestermű. Nem tudom eldönteni, hogy ki kéne-e belőle vágni vagy egy órát, vagy így jó, ahogy van. Casey Affleck alakítása minden díjat megérdemel. Még a narráció is tökéletesen beleillik. Mestermű.

Egyszerűségüknél fogva megemlítendő két film. Az egyik Werner Herzog laoszi prison break története, a Rescue Dawn. Sallangmentes, klasszikus „ember a természet ellen” sztori, nincsenek meglepetések, mégsem unalmas. A másik pedig Anton Corbijn maestro debütálása, a Control. Le a kalappal, hogy nem truvájkodott semmit, végtelenül egyszerűen elmesélte egy nem mindennapi egyéniség utolsó pár évét. Ian Curtis tragikus élete emlékezetes alakításokkal, újra feljátszott és megdöbbentően eredetinek hangzó Joy Division nóták, illetve a depresszió természetrajza.

Csíptem a Mr. Brooks-t a maga ponyvakaraktereivel és feleslegesen túltekert cselekményével, imádtam a Surf’s Up áldoku megközelítését (az év talán legviccesebb filmje), erős a This is England a skinhead kultúra angol munkásgyökereiről, aranyos a Waitress az egyszerűségükben humánus vidéki karakterekkel, meglepően hatásos volt a 28 Weeks Later, és hogy ne csak angolszász filmekkel dobálózzak; Ne le dis á personne, aka Tell No One, egy francia noir, klasszikus hitchcocki megfejtés.

És ami mindent vitt 2007-ben: The Lookout, magasan a mezőny felett. Scott Frank akár vissza is vonulhat ezután (nyilván nem fog). Őszinte, mélyen emberi, egészen húsbavágó. Zseniális forgatókönyv, minden a helyén van benne, az összes karakter. Súlyos, súlyos dráma egy heist thrillernek álcázva, csak a legnagyobbak képesek ilyesmire. Joseph Gordon Lewitt szerintem az egyik legnagyobb élő karakterszínész, a Mysterious Skin és a Brick után újra brillírozik.

ez még 2007-es év :)

300, Eastern Promises, Blood diamond, American gangster. a Tommy Lee Jones filmet nem láttam.

az ázsiai filmeknél ez évben az Eye in the sky és a Detective volt a sztár, Miike filmjeinek közül talán kettőnek is látatlanban az év legjobb filmjei közt a helye (Crows Zero, Tantei monogatari) meg még talán a Mad detective-nek is Johnny To-tól.

a latin-amerikai filmek közül a Trade és a Tropa de Elite.