Az év filmjei a filmhu és magyar filmesek szerint

Átmentünk Ázsiába, de akkor hadd bökjem itt közbe, amit épp most olvastam (engem meglepett): eddig Koreában a moziknak minimum évi 146 napon koreai filmet KELLETT játszaniuk. Ezt most levitték 73-ra, asszem 2006.júliustól.

Azért az ilyenfajta hazai (mármint nem magyar, hanem domestic) film támogatás se kispályás, nem?

Hadd tippeljek: soha.

kicsit elmenve az eredeti tematol az azsiai mozihoz: nem tudja valaki hogy a "Three...extremes" szkeccsfilm (T. Miike, F. Chan, Park Chan-wook) mikor jelenik meg kishazankban?

Pár ajánlás, hogy mit érdemes mostanában ázsiai területről megvenni:

http://www.sokkmagazin.hu/forum/showthread.php?t=22

No, nálam már most a 2006-os év egyik legjobb filmje a The Promise című röpködős wuxia melodráma. Bámulatos képek, elképesztő koreográfia. Nálam eddig ez a legnyerőbb repkedős karatéban. Itthon ezen is biztos jól szórakoznak majd jóskapista 14. kerületi mozibajáró és baráti társasága, teli torokból fognak kacarászni a CGI bikákat lefutó rabszolgán, de az legyen az ő bajuk. Egyébként gondolkodtam azon, hogy Ang Lee tényleg nyugatnak akart-e vajon segget nyalni, de szerintem egyszerűen csak megpróbálta emészthetőbbé tenni a műfajt a nyugati gondolkodású közönségnek is a Tigris és Sárkánnyal. Az még nem biztos, hogy lefekvés. Mindenesetre annak emészthetőbb és követhetőbb a sztorija, mint a Promise-nak, ami így elsőre erős koncentrációt igényelt. (Bár, ha fokozatokat lehet egyáltalán felállítani, nekem a Repülő tőrök... sztorija is sokkal követhetőbb volt - off: utóbbi duplalemezes, igényes kiadásban viszonylag sok extrával egy ezresér' vásárolható!)

Hozzállás és hozzállás között van különbség: a tiéd teljesen elfogadható, még ha én nem is kultiválom. De én pl. olyan közönséggel láttam a Tigris és Sárkányt, amelyik teli torokból végigröhögte. Hadd ne tápláljak már szeretetteljes érzelmeket irányukban... (mondom ezt úgy, hogy a filmet nem túlságosan szeretem, de a butaság sokkoló megnyilvánulásait még kevésbé.)

A cikkedet olvastam annak idején, sok infó új volt akkor nekem :-)

(kezd kicsitt offtopic lenni a dolog, elnézést)

A végén azt írtad: "...a wuxiák Ang Lee Tigris és Sárkánya (2000) révén nemzetközi szinten is megkapták a nekik járó elismerést. Bár nálunk jórészt döbbent értetlenség fogadta a repkedő kínaiak e nagyköltségvetésű eposzát, a magyar közönség ignoráns része biztos lehet benne: nem a filmben volt a hiba."

Már miért ne? Illetve, miért kéne hogy hiba legyen bárkiben/bármiben? Pont erre gondolok, amikor azt mondom, hogy ezek a filmek nekem kevésbé fontosak (emiatt persze nem is értek hozzájuk!), kevésbé állnak közel a szívemhez. Ezért azt se várom el, hogy egy-két itteni, szerintem zseniális filmet a távol-keleten is körülrajongjanak. Más kultúra, más az érték, mondjak még ilyen közhelyeket?
Azért persze lehet olyan filmet csinálni, ami előtt mindenhol egyformán leborulnak. (lehet, kell, vagy tilos?)

És az is lehet, hogy a Tigris-t én csak a Koltai-csalódás miatt nem szeretem ;-)

tüs

Nyomatékosítani szeretném, bár egyre hiteltelenebbül és szánalmasabban hangzik, hogy, miként mondani szokták, ööö, "csak vicceltem". A jelek szerint viszont ezt felesleges erőltetnem. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, tudom, mi az a wuxia, sőt a karatét sem keverem a kungfuval. (A melodráma szerintem ízlés és ingerküszöb kérdése, nekem a Repülő tőrökben is erősen jelen van, bár lehet, hogy szerinted az is nyugatnak seggetnyaló, annyira nem vagyok otthon a műfajban, hogy be tudjam lőni, melyik film kinek a micsodáját nyalja. Most pénteken nézek egy Promise című röpködős ka.... wuxiát, majd igyekszem trenírozni a szemem, hogy mennyire melo és seggnyaló.)

Bár nem én "vontam felelősségre" kriglergábort emiatt korábban, azért válaszolnék: két okból. Egyrészt a melodráma csak a Tigris és Sárkánnal lezúduló nyugatnak seggnyaló wuxiákban tűnt fel, egészen addig, évtizedeken keresztül huszadrangú adalék volt ezekben a filmekben.

Másodszor, a karate a japán harcművészetek, a kungfu a kínai harcművészetek gyűjtőneve. Bár a wuxia nem kiondottan harcművészeti ág, hanem az un. wuxia pian-ok (középkorban és ókorban játszódó, magányos-csavargós-kardozós-lovagos kínai kalandregény) nyomán létrejött filmes műfaj, a dolgot megerőszakolva besorolhatjuk a kungfufilmek közé. Karaténak nevezni kb. olyan, mint a kutyát hívni macskának - mindkettőnek négy lába van, mégsem ugyanaz.

Ajánlom nagy szeretettel, saját tollból :-)

http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=3361

akiboj, nem illik poénokat lelőni egy fórumon, főleg nem egy ilyen sorozat esetében. Legközelebb tessék kitenni a spoiler-jelzőt. Még akkor is, ha valójában kamuzol, mert Jack amúgy nem is terrorista :-) Sok csodálkozás helyett meg érdemes belekukkantani gábor két itteni 24-cikkébe.
Hibákat, hülyeségeket meg mindenben lehet találni, még a 24-ben is - persze ettől még ez a legjobb :-)))))

Nem találom sehol a 4. évadot...tud ebben valaki segíteni?

Más. Miért ne lehetne a wuxiát "röpködős karatés melodrámának" nevezni? Attól, hogy valakiknek ez a műfaj fontos, és komolyan gondolják, még nem kell _mindenkinek_ halálosan komolyan venni. Én se kapom föl a vizet, ha a western-t "lövöldözős-naplementés magány-film"-nek nevezi valaki, pedig van olyan mély és tartalmas, mint a wuxia. No smiley.

M

Tv sorozat? Nalam meg mindig a '24' a listavezeto! Most nezem dvd-n a Season 3-at es az episode 6-ban olyan TWIST van azt hittem leszedulok a tv elott!!

Lehidalok: Jack Bauer terrorista? vegig az volt? Azt nem lehet mondani, hogy az irok tul sokat szoszmotolnenek a karakterekkel (amit egyebkent nagyon sajnalok), na de a cselekmeny: az valami eszmeletlen!! Vegigneztem: nincs hiba a kivitelezesben, vegig kovetkezetes es logikus a cselekmenyfolyam. Es allitolag maguk az irok sem tudjak, hogy mi lesz a kovetkezo epizodban!!! Hogy tudnak megis ilyen pontosan elore terevzni??? Hihetetlen mernoki (iroi) kepessegek! (megj: a dialogok azert kicsit laposkasak, de ugye ITT nem ez a lenyeg...)
Csak azt nem tudom h ezek utan mi az ami meg meglephet... bar allitolag a Season 4 meg csavarosabb...

A matador - most láttam, nagyon jó kis film, tele csavarral, egy kicsit eltolt idősíkkal (a film közepén abbamarad egy szál és a végén újra előjön) és a budapesti jelenetek mesterien vannak fényképezve, talán még soha nem nézett ki ilyen jól egy filmben (kíváncsi leszek a Münchenben milyen lesz).
van egy After the Sunset-szerű hangulata de annál valamivel jobb, könnyed, de néha mély, elvont képek jönnek. profin összehozták.

...plusz a sorozatok presztízséről még annyit, hogy abszolúte egyetértek: az utóbbi uszkve öt évben olyan minőségi változás állt be az amerikai szériák írásának minőségében, hogy simán kijelenthető: jelenleg nem az amerikai filmekre, hanem inkább az amerikai tévésorozatokra érdemes odafigyelni. The times, they are a' changing. :-)

A Drót ráadásul még többet ad, mint egy teljes filmélmény - az írás színvonala olyan magas, amilyen nemhogy amerikai, de semmilyen más tévésorozatban sem tapasztalható. Szédítően epikus, realista és részletes. Egyetlen problémám vele a harmadik szezon alaptémája, amit ott a rendőrkapitány össze akar hozni, az kissé irreális - kénytelen vagyok eképp körüljárni, mert nem akarom lelőni a poént.

A msáik tényleg nagyszerű sorozat a Veronica Mars, avagy hogyan csináljunk tiniszappanoperát úgy, hogy ne legyen tiniszappanopera, hanem inkább krimibe oltott moralitásjáték (ráadásul az első szezon fináléja annyira brutális - a szó szokásos értelmében - hogy még engem is meglepett.

A többi nekem nem jön be igazán, és ami érdemtelenül ;-) kimaradt, az a Shield, amely a legjobb rendőrsorozat, ami valaha készült.

Az elismertet, a közismertet és a szakembert köszönöm, az irónikus, könnyed, neadjisten humoros stílust ezek szerint még gyakorolnom kell, mert nem jött át. Tennivaló kétség kívül akad, ezt sosem vitattam.

Jaj. Dermesztő, mikor egy filmszakmában érdekelt, elismert és közismert szakember "röpködős karatés melodrámának" nevez egy wuxiát. Micsoda a karatés???
Asszem akad még ittt tennivaló, bőven.

A kivitelezésben szerintem egyre kevésbé van eltérés a mozifilmekhez képest. A felsorolt sorozatok közül szinte az összes elképesztően jól néz ki (a Drót és a Sleeper Cell mondjuk műfajánál fogva kevésbé látványos), nem beszélve mondjuk egy Bruckheimer-sorozatról (például az E-Ring) amelyiknek a vizuális megoldásai egy közepes költségvetésű hollywoodi mozifilmével vetekednek. A lezártság pedig sorozatfüggő. Van olyan széria, ami sosem zárul le igazán (X-Akták, újabban a Lost), de a legtöbb széria cselekménye azért nagyrészt lezárul évadonként.

Egyetértek a sorozatokat illetően, csak az a bajom velük, hogy mégsem nyújtanak teljes filmélményt. Nem tudom, miért, de nem tud akkorát ütni, mint egy hasonló színvonalon megírt film. Talán a lezáratlanságuk, és a kivitelezésben is fölfedezhető elnagyoltságok miatt. Nekem mindig van egy kis hiányérzetem, ami azért is idegesítő, mert ugyanakkor valóban döbbenetesen erős forgatókönyvekből dolgoznak.

A múlt heti filmhus évzáró vigasságon kaptam a megtisztelő felkérést, hogy én is küldjem el a besztofomat, de sikerült úgy lecsuttulni, hogy másnap erre képtelen voltam. Így idepostázom, hátha valakit érdekel.

Az a nagy igazság, hogy olyan filmet idén nem láttam, ami olyan húdenagy hatással lett volna rám. Ezért (is) nálam a 2005-ös év a tévésorozatokról szólt leginkább, azok között viszont rengeteg kiemelkedő volt idén. Az ide beszúrt filmek is többnyire maradékok 2004-ről. Essünk túl rajtuk:

- A falu – Shyamalan a twistmester. Lassú, semmitmondó sztorik, egy-két hozzávetőleg érdekes karakterrel, majd a végén egy bomba, amire nem számítottál. Nem tudom, hányszor képes még elsütni, de eddig működik.
- Sky Kapitány és a Holnap Világa – erre mondják, hogy lenyűgöző kudarc. Pompázatos látvány, zéró sztori (bár állítólag ez volt a cél, a hőskort felidézni mindenben). Elképesztő látvány.
- Holtak földje – társadalomkritikus zombisztori. Halkan jegyzem meg, hogy nekem bejött a Holtak hajnala újrafeldolgozása is koncentrációzavaros nézők számára. A turbózombik sokkal viccesebbek mint a gondolkodós-araszolósak.
- Kiss Kiss Bang Bang – azéris tök jó.
- Repülő tőrök klánja – röpködős karatés melodráma. Az egyik kedvenc műfajom.

Én is érzem, hogy elég karcsú felhozatal, de az igazság az, hogy szinte egy film sem csigázott fel annyira, hogy elvánszorogjak érte egy moziig. Lefutottam a kötelező köröket (nem értem, a Star Wars 3-mal kinek mi a baja, szerintem teljesen logikus befejezése az egész hóbelevancnak), de ezen túl idén nem sikerült kicsalni a zsebemből azt az ezrest túl gyakran.

Ennek fényében talán érthető, hogy miért csavarodtam rá a tévésorozatokra. Az előző kettő tévés szezon igen erős volt, egyre-másra érkeznek a nagyon profi szériák, illetve belehúznak a régiek is. Egy kis csemegézés, hátha valaki kedvet kap:

- The Wire (A drót): Jelenleg a forgatókönyvírás egyik csúcsa, ezt bátran ki merem jelenteni. Mintha egy Dosztojevszkij regény elevenedne meg (legalábbis én így képzelem el a Dosztojevszkij regényeket). Tucatnyi párhuzamos szál, amik bizonyos pontokon rezonálnak egymásra, hihetetlenül élesen megrajzolt karakterek, nulla művi expozíció, egy csomó ellipszis, mégis biztos kezű narratíva. Itt bizony erősen kell figyelnie a nézőnek, de ha figyel, akkor egy epikus történetet kap, amiről gond nélkül elhiszi: ez az élet a világnak azon a felén. Már két évad kölcsönözhető itthon, a negyedik idén nyáron fog menni az Egyesült Államokban.
- Sleeper Cell: nagyon friss, két hete fejezték be a teljes évad sugárzását 10 nap alatt. Botrányosan alacsony volt a nézettsége, de szerencsére nem nagy hálózat, hanem a fizetős Showtime adta le, így nem ez a lényeg. Már most erős kult-szaga van, DVD-n vélhetően nagy sikere lesz, a Dróthoz hasonlóan. Egy Amerikában szerveződő terrorista-sejt mindennapjai. Igazi átlagamerikaiaknak tűnő arcokból áll, a szomszéd, a boltos, a bowlingpályás.... Nagyon hiteles. Belelátunk a fanatikusok gondolkodásába, úgy hogy a sztori hála az égnek messze túllép az ostoba, lenézős „nem minden muszlim akar minket felrobbantani, vannak jó arabok is” hollywoodi hozzáálláson.
- 24: az örök favorit. Míg egy átlagember kimondja, hogy „cselekményvezérelt történetmesélés” azalatt Jack Bauer megkínoz négy terroristát vagy annak vélt személyt, három súlyos terrorcselekmény megy végbe, mely mindegyike csak egy későbbi, sokkal durvábbat készít elő, és minimum kétszer leváltják az elnököt a politikai ellenfelei. Egy sorozat, amin képtelenség unatkozni, és lehetetlen egyszerre csak egy részt megnézni belőle.
- Prison Break: mi a teendő, ha a testvérünket ártatlanul ki akarják végezni az alelnök rokonának meggyilkolásáért? Bankrablást kell imitálni, a testünkre kell tetoválni a börtön alaprajzát, majd ha minket is bevarrtak, elképesztően összetett kitörést kell szervezni, miközben ha ilyen-olyan módon már a fél elítélt-közösség tudomást szerzett a tervünkről, vegyük őket is magunk mellé. Hogy? Ennél van egyszerűbb megoldás is? Ne szóljatok Michael Scofield-nek! Ő ugyanis ezt tette. Hála neki érte. Amilyen idiótán hangzik, olyan meglepően jó sztori. Minden reklámszünet és epizódzáró cliffhanger garantálja a kétszázas pulzust. Gyors és kíméletlen, ahogy szeretjük.
- Rome: nagy történelmi események mellékszereplők szemszögéből. Rosencratz és Guildenstein óta bevált recept. Ez ráadásul pompázatos látványvilágú. Az HBO megasorozata John Milius és Michael Apted bábáskodásával készült, állítólag történelmileg is teljesen helyén van. A lényeg: a sztori süti.
- Veronica Mars: egy gimis szőke a suli mellett apja magánnyomozó irodájában tevékenykedik, és csavaros bűneseteket old meg, miközben halljuk tekervényes gondolatait is. Jó ciki, mi? Nem. Tele a tizenévesek dühével, némi társadalomkritikával, jó adag iróniával és humorral, az év egyik legnagyobb meglepetése. És a legjobb dialógusok a Dawson’s Creek első évadja óta. Ki ölte meg Lilly Kane-t?
- House: egy mizantróp orvosról, aki hitvallása szerint nem érdemes közvetlenül érintkezni a betegekkel, mert azok úgyis csak hazudnak. És ez a pasas vezeti azt az elit orvoscsoportot, akik azokkal a betegekkel foglalkoznak, akikről már mindenki más lemondott. A Vészhelyzet óta a legjobb orvosi dráma.
- Reunion: a 20 éves osztálytalálkozón a baráti társaság egyik tagját meggyilkolják. A nyomok 20 évvel ezelőttig vezetnek vissza. Minden egyes epizód új év 1986-tól kezdődően. Elképesztő sérók a nyolcvanas években és fordulat fordulat hátán. Sajnos a nézettség esni kezdett 1988 után (talán unták a nézők a Madonna-számokat) így most már sosem fogjuk megtudni, ki volt a gyilkos (az áldozat személye is csak 1991-ben derült ki). A 2005-ös őszi évad legjobb koncepciója esett áldozatul a nézettségi háborúnak.

Naszóval. A lista korántsem teljes, csak ízelítő. (Még nem szóltam pl. az Over There-ről, ami Irakban játszódik az átdobott amerikai katonák között – leszakadt végtagok, súlyos dráma.) Tessék sorozatokat nézni, a korábbi szokásoktól eltérően most oda kezdenek visszaszokni a legjobb írók, a színészeknek sem ciki már tévében szerepelni, sőt. Egyre igényesebbek és intelligensebbek a szériák, a mainstream filmek többségével ellentétben.

Pusher II (egész más hangulatú, mint az egyes)

Sympathy for lady Vengeance (nem annyira ledöbbentő mint az Oldboy, de azért felkavaró)

Sin City (egyszerűen tökéletes, a kettes és Frank Miller következő prodzsektjei is hasonló szinten várhatóak)

Layer Cake (méltó követője a Get Carter-, Gangster N1-féle brit krimi-vonalnak)

The Business (Sexy Beast után a következő európai nagypályás bűnöző-portré)