A 24 írói háttere

Szép ás okos ez az elemzés, de hiányzik belőle, az én elvárásaim szerint az, hogy az írói szándékot milyen zseniálisan követi, közvetíti a megvalósítás. Például, amikor a film elején elhangzó: "Lehet, hogy a kollégáimnak mindkét esethez közük van"-mondat, 23 részben mindig Ninát mutatja a montázs. A 24. rész a kivltel ezalól. Vagyis, azzal együtt, hogy valóban ő a legkevésbé gyanus, tehát minden esélye megvan arra, hogy ő legyen az áruló és a legelvakultabb terrorista, az alkotók még a titok megfejtését is beépítik a filmsorozat szinte minden epizódjába, és mégis végig izguljuk, hogy ki is lehet az...és ez már újra az írókat dícséri....

Én bizony könnyen el tudom képzelni, hogy nem terveznek előre olyan szinten, mint mondjuk egy hagyományos dráma kreátorai. Bár ettől nekem is feláll a hátamon a szőr, és a cikkben pont írok is ennek a metódusnak a buktatóiról, talán a második részben is érintem a kérdést. A "ha még magunkat is meglepjük, akkor a néző tuti leesik a székről" gondolkodásmód nem idegen a szeriális történetmesélőktől, de mint írtam, nagyon könnyen a hihetőség rovására mehet az ilyen módszer. Pont annak mehet ellenébe, amit te "definiált mozgástérként" jellemzel, hiszen az abból való kiszakadásra törekednek - ez pedig kétélű fegyver. Én dolgoztam olyan emberrel, aki jelenetről jelenetre haladt a cselekményvezetés során, és ez a legnagyobb lustaság és igénytelenség, amit (televíziós vagy filmes) író elkövethet. Egyébként a 24 alkotói maguk nyilatkozták több fórumon, hogy a cselekmény előrehaladtával egyre kevésbé terveznek előre, de az biztos, hogy legalább az egyes epizódok végével mindig tisztában vannak, mielőtt nekiállnak a plottingnak.

Kedves Gábor, bizonyos értelemben félrevezető, amit írsz arról, hogy az alkotók sem tudják mi lesz a történet vége. Részben igaz: viszont azt tudják, hogy mi történt a múltban, az előtörténetet és a szereplők hátterét eléggé részletesen kidolgozzák, ez biztosítja a konzisztencia alapját, egyben definiálja mozgásteret is. Így én nem hiszem -- még ha maguk az alkotók mondják is -- hogy ennyire spontán alakultak volna az események.
Az viszont érdekes, hogy valóban vannak olyan szálak, amelyek csak részlegesen lettek kifejtve, így például viszonylag keveset tudunk meg a Palmer megválasztása ellen (1), illetve megbuktatására (2) szövetkező, háttérben meghúzódó erőkről. Valójában ezek lehetőséget adnak arra, hogy a későbbiekben -- a konzisztenciát megtartva -- újabb cselekményszálként funkcionáljanak.