Mispál Attila: A fény ösvényei

Mispál Attila, Nagy András, Cseh Annamária, Politzer Péter, Balázs Gábor, Pethő Péter!

Köszönjük!

Csak egy kritika a mai sajtóból:

"A nagyjátékfilmekből az első napokban bizony elég szürke volt a fölhozatal, talán a nyitó film, a Dallas Pashamende volt a legjobb. Mispál Attila viszont beelőzött A fény ösvényeivel. Átgondolt, összeszedett, némely tekintetben újszerű, szép munkát rakott le az elsőjátékfilmes rendező. Az általam eddig látottak közül egyértelműen ő indul a legnagyobb győzelmi eséllyel, és ha már a díjaknál tartunk: nem feledkeznék el a filmben nagymamát alakító Töröcsik Mariról a mellékszerepek értékelésénél.

Ötvös és manöken
A fény ösvényei két alakra koncentrál, a jobban kidolgozott szupermodellre (Cseh Annamária alakítja, jól, különösen azt figyelembe véve, hogy nem színésznő, hanem manöken) és egy éppen elváló, kétgyermekes, a szeme világát elvesztő ötvösre (Cserhalmi György hozza a tőle megszokott magas filmszínészi nívót). A történet két részből áll össze, de több rost (fényösvény?) egybekapcsolja. A modell arca és teste megég, így olvasva talán nem tartják túl eredetinek a megcsúnyult szépség és a megvakuló férfi összehozását, de ne ijedjenek meg, a jó forgatókönyv, a letisztult fényképezés, a remek színészek formálta, bizonyos esetekben különös, mégis életszerű alakok gyönyörűséggel töltik meg a filmet – és a néző szívét. Talán a szakmának lenne pár szava a következőhöz, de nem állom meg, hogy ideírjam: van ebben a filmben egy kis Tarkovszkij. Harangöntés és ötvösmunka.
Szomorú aktualitása a műnek, hogy forgatókönyvét a rendező és Solti Emese Babette mellett Tar Sándor jegyzi: a próza mesterét ma temetik." Magyar Hírlap 2005.02.08.

Idővel minden a helyére kerül....:)

Alapvetően egyetértek a kritika írójával, mégis talán csak annyit hozzá: habár ott helyben nem volt katarzisgyanúm, pár nap elteltével is nagyon erős hatása van a filmnek, ami ritka jelenség.

Külön ki kell emelni azt a műgondot, amivel Mispál bánik az anyagával. Ez nagyon szimpatikus attitűd, és habár lehet, hogy nem ez a legjobb filmje, örülük, hogy elkészült. Kiváló választás Cseh Annamária, és kiváló Cserhalmi is. A film vége számomra nem volt zavaró, szembeállítja a hőseit egymással, miért ne, van dolguk, lehet dolguk egymással, nincs eldöntve mi lesz, az sincs, mi volt. Olyanok, mint bármelyikünk. A történet épp ezért dolgozik bennünk.

Várom a folytatást.