A Filmvilág januári számából
Filmvilágosító
BÁBELI HÁBORÚ: IRAK
Az ezredforduló táján az Egyesült Államok három nagyobb konfliktusban vesz részt hadviselő félként: Kuvaitban, ez az Öbölháború, Irakban, és Afganisztánban. E korszak a képek háborúja is. A háborúkat már szinte egyenesben teszik követhetővé a hírcsatornák (a győztes oldaláról nézve, vagyis egyoldalú képet adva), a videójátékaink valódi frontokra visznek, és nincs egyetlen háború sem, amit filmen ne örökítettek volna meg szinte nyomban.
BRET EASTON ELLIS
Az instant érzelmek hű krónikása, Bret Easton Ellis három évtizede jegyzeteli szorgosan a média látszatvalóságán és talmi értékrendszerén szocializálódott, a karrier mindenhatóságát valló generációnak a történetét, melyhez ő maga is tartozik. A gazdasági világválság új megvilágításba helyezi szatíráit és a belőlük készült filmadaptációkat: a felpumpált és a fogyasztás dicsőítésére felengedett luftballont, mely 2008 őszén pukkadt ki végérvényesen.
FRANCE NOIRE
A film noir, neve ellenére amerikai találmány, de Clouzot végzetdrámái is ott vannak a műfaj klasszikusai között. A Clouzot-noir nem követi szolgaian a tengeren túlról kapott szabásmintákat. Még az amerikai műfajhoz leginkább közel álló Quai des Orfèvres is kilóg a sorból, már csak azért is, mert a társadalomrajz és pszichológiai hitelesség itt sokkal fontosabb a bűntény felgöngyölítésénél.
REMBRANDT ÉS GREENAWAY
A Prokrusztész-ágy, amelyet Greenaway Rembrandt számára kijelöl, egy bűnügyi történet. Ugyan bízvást kijelenthetjük, hogy a film alapötlete, miszerint az 1642-ben befejezett Éjjeli őrjárat címen ismertté vált festmény egy gyilkosságot leplezne le, s a kép kudarcának majd a festő kegyvesztettségének, s ettől fogva folyamatosan romló anyagi és morális helyzetének oka a gyilkos(ok) bosszúja; nos ez az alapötlet merő fikció, amely minden alapot nélkülöz. Irodalmi ötletnek azonban nem rossz. Azért nem rossz, mert Greenaway nem tett mást, mint a Rembrandtot körülvevő reális emberi és politikai környezetet – amely teljes bonyolultságában ábrázolhatatlan – összesűrítette, konkretizálta, s egzaltált alkotói túlzásokkal élve rávetítette arra az egyszerű alaphelyzetre, amely az Éjjeli őrjárat keletkezése volt.
KEN LOACH
A szegénységből fakadó megalázottságnál valószínűleg nincs borzalmasabb, amit Ken Loach, a brit filmművészet egyik utolsó nagy mestere el tudna képzelni. Az elmúlt több mint negyven év alatt az angol rendező e gondolat köré rakta páratlan következetességgel össze a filmtörténet egyik legegységesebb életművét, amely minden egyes mozgóképpel újabb és újabb oldalát mutatja meg annak a drámának, amely a huszadik század második felében egyre jólétibbé váló Nyugat-Európa lecsúszott rétegeivel történt/történik.
|
