A legjobb 8 + 1!
Mozi a fejben - első forduló
Nem meglepő ilyen számnál, hogy a lehető legvegyesebb műfajokkal és témaválasztásokkal került szembe a zsűri. Bár a szinopszisok javarésze dráma vagy krimi zsánerben íródott, találkozhattunk abszurd komédiával, misztikus horrorral, tinifilmmel és szatírával ugyanúgy, mint lila művészfilmmel (a széles műfaji merítés remélhetőleg a továbbjutó szinopszisokból is leszűrhető). Ahogy az várható volt, legtöbben az ügynökbotrányok és a drogfutárok témaköréhez nyúltak, de meglepő hírválasztásokból is születtek még meglepőbb sztorik a szabadjára engedett fantáziának köszönhetően (szintén reméljük, hogy a továbbjutókból ez is leszűrhető).
Nagyon nagy vitára nem került sor a zsűri tagjai közt a továbbjutás szempontjából szóba jövő szinopszisok kiszűrését illetően, ugyanis a beküldött munkák négyötöde elbukott a történet karcsúsága vagy a közhelyes mondanivaló vagy épp a műfaji és stílusbeli bizonytalanságok miatt.
Végül a tervezett nyolc helyett kilenc pályázót engedtünk a második fordulóba, melyek természetesen szintén nem a tökéletes munkák, de esetükben látunk esélyt arra, hogy a hibák kiküszöbölésével (melyek jórészt szintén a fent említett szimptómákból erednek) szülessen közülük néhány ütőképes treatment.
Ennek érdekében a továbbjutottak építő jellegű kritikát kapnak e-mail formájában a zsűritől, de valószínűleg majd csak csütörtök dél környékére fogjuk tudni összeszerkeszteni és átküldeni az összes zsűritag véleményét.
A második fordulóban november 15-e, kedd délig kell átküldeni a kidolgozott treatmenteket 10 flekk (15 ezer karakter) körüli terjedelemben, kizárólag a cselekményre, az eseményekre koncentrálva. Nem szeretnénk karakterleírásokat látni, hisz a jól megírt történetből kell megismernünk karaktereinket. (A treatment követelményeiről bővebb tájékoztatást kapnak a továbbjutók e-mailben.)
Még egyszer köszönjük a részvételt. Olvassatok!
A továbbjutók ABC-sorrendben (klikk a címre, és olvashatod a szinopszist):
Bodansky György: Lucien du Balkan
Can Togay: A védenc
Constantinovits Milán: A tegnap útjain
Dési András György – Móray Gábor: Az álhíríró a mennybe megy
Fazekas Péter: szomszedsrac.hu
Kovács István: Mesterséges Színezéket Tartalmaz!
May Szilvia: Fogd a pénzt, és bicegj el!
Szabó Tamás: Gólem
Tarcai Zoltán: A testőr
Valódi történet hiányában sajnos nem került be a továbbjutók közé, de a zsűrit nagy vitára késztette az alábbi két munka. A fölvázolt világokért és eredetien megragadott szellemi ingatlanokért mindenképp dicséretet érdemelnek:
Csont Zsombor: Ördögűzés
Hadari Szabolcs: Öngyilkosok
Ha kommentáltok a fórumban, akkor a rendszer működéséből fakadóan kérjük, hogy ne az egyes szinopszisokhoz szóljatok hozzá, hanem vagy ehhez a cikkhez, vagy a már megindított Mozi a fejben topikban tegyétek meg észrevételeiteket. Csak az átláthatóság és a koncentrált vita érdekében. Köszönjük!
(A brókerbotrány)
grandguignol
Lucien du Balkan, korábbi nevén Sárosi László, magyarországi roma ács és pilótajáték-építő, annyiban különbözik Lucien de Rubampre-tól, hogy nem szép, nem szellemes, nem művelt és nem ért semmihez, viszont nem is Párizsban akar szerencsét próbálni, hanem Budapesten. Cselekményünk kezdetén Balin bujkál a törvény elől, ahol összetalálkozik megmentőjével és leendő mentorával,
Carlos Hererac-kal (leánykori nevén L. Bujdosó Károly), a magát bankárnak álcázó hajdani szélhámossal, aki éppen Magyarországra készül, mert hallott róla, hogy most ez az ígéretek földje. Mármint a be nem tartott ígéreteké. Ebben a műfajban pedig ő is erős. Már-már megállapodnak a közös bank és brókercég alapításáról, amikor közbejön a nő, mégpedig végzetes formában, ugyanis a
Nyelvhal-nak becézett barna bőrű szépség, akibe Lucien első látásra halálosan beleszeret, már foglalt, két – véletlenül szintén magyar – leánykereskedő rátette a mancsát, és erősen igyekszik, hogy mielőbb a hazai piacra juttassa a kamatozó befektetésnek ígérkező kicsikét.
Hererac, látván, hogy terve veszélyben forog, először is a helyi hatóságokhoz fordul, ahol kábítószerrel kereskedő veszélyes terroristáknak állítja be a magyar striciket. A kiszálló rendőrök megtalálják, amit keresnek, erről hőseink időben gondoskodnak. A két férfit letartóztatják.
Most már csak Nyelvhalat kell meggyőzni, hogy ők ketten Luciennel fényes életet képesek biztosítani számára a Balihoz képest nem kevésbé egzotikus Budapesten.
Hamarosan meg is érkeznek a magyar fővárosba, ahol Lucien és Hererac repatriáló, dúsgazdag befektetőknek adják ki magukat, Dunára néző lakosztályt vesznek ki a Four Seasons Hotelben, és bejelentkeznek néhány miniszterhez, hogy leendő befektetéseikről tárgyaljanak velük.
Miután mégsem tudnak mindent hitelből fedezni, Nyelvhalat átmenetileg áruba bocsátják, természetesen kizárólag az exkluzivitást megfizetni képes szállóbeli szomszédok részére. A delikvensek szobáiból a légyottok során csekkfüzetek, hitelkártyák és készpénzkötegek tűnnek el nyomtalanul. Nyelvhal azonban érti a módját, hogy elejét vegye az esetleges reklamációknak.
A főhivatalnokokkal folytatott sikeres tárgyalások eredménye néhány átirat és ajánlólevél, amelyet a gyanútlan közhivatalnokok állítanak ki az őket cserébe egzotikus utazásokkal és a találkozókon titkárnőként szerepeltetett Nyelvhal felülmúlhatatlan bájaival kecsegtető dúsgazdag befektetőknek.
Hőseink a siker küszöbén állnak. Igaz adósságaik már-már végzetes csapással fenyegetik őket, de a megfelelő helyekre szóló ajánlások eredményeként komoly kilátásaik vannak vezető bankárpozíciók elfoglalására – addig is, amíg saját befektetéseiket abszolválni tudják. Ekkor azonban ismét felbukkannak a színen a Balin bemártott stricik, akik időközben tisztázták magukat és kiszabadultak.
Megkezdődik a hajsza, méghozzá a ráutaló magatartástól a gyalogos, békávés, autós és helikopteres üldözésen keresztül egészen a kézzelfogható tettlegességig.
A végkimerülés határára jutott ellenfeleknek végül sikerül békét kötniük, miközben magukhoz édesgetnek egy korábbi főrendőrt, aki most a kiválasztott bank felügyelő bizottságának elnöke, de ugyanakkor a bűnüldöző szervekkel is megfelelő kapcsolatokat ápol.
Hőseinket hamarosan egy nemzetközi pénzügyi és vállalatbirodalom élén látjuk, mindenki játssza a maga szerepét, Hererac a bankvezér, Lucien du Balkan a helyettese és az egyik részleget irányítja, Nyelvhal a marketingigazgató, a két strici pedig a pénzmosoda céljából alakított cégeket vezeti.
Lucien az úri társaság kedvence, mindenki büszkén lapogatja a saját vállát, hogy ő milyen toleráns – íme – nincsenek rasszista előítéletei, és elégedetten rakja zsebre a nagy vacsorák után mindenkinek járó adományokat, a drága kubai szivartól a svájci aranyórán keresztül a közönséges készpénzig.
Az újabb nehézségek akkor kezdődnek, amikor egy rivális bűnbanda, amelynek úgyszintén megvannak a maga pártjai, politikusai, rendőrei és kurtizánjai, sőt, saját exkluzív bordélyházat tart fenn a csókosoknak, elirigyli hőseink sikereit, valamint a még mindig világszép és kivételesen tehetséges Nyelvhalat, akivel képtelenség konkurálni.
Összehangolt támadásuk során először a lányt rabolják el. Hőseink rájuk küldik az egykori főrendőr őrzővédővé avanzsált barátait, de azok csapdába esnek és néhány kék folton kívül semmit sem sikerül elintézniük. A nagyobbik húzás, hogy befújják az egész pénzmosodát a rendőrségen, persze a saját haverjaikon keresztül, és amikor a kijelölt főnyomozó, aki természetesen nincs beavatva az összeesküvésbe, elindul, hogy felderítse az ügyet, elkapják és nyolc napon belül gyógyuló, ám igen látványos sérüléseket okoznak neki.
Ettől a pillanattól kezdve hőseink nyakán szorul a hurok. Hererac Lucient Párizsba küldi, hogy ott várja meg, amíg ő minden pénzt biztonságos helyre menekít, de amint a bűntársa átlépi a határt, a volt főrendőrön keresztül feljelentést tesz ellene. Kipakol személyesen a rendőrfőnök előtt, az összes politikai és gazdasági összefüggést felvázolja. Minden vallomását faximilében hozzák a másnapi újságok, megbolydul az élet az egész országban, mindenhol ezt az ügyet tárgyalják a kocsmától a parlamentig.
Hererac megfelelő helyen azt javasolja, hogy még idejében szépen kerekítsék le az ügyet, kenjenek mindent Lucienre, mielőtt megbukik az egész hatalmi elit.
A záró képben hőseinket látjuk és a két stricit, amint Dominikán sütkéreznek a tengerparton, és a közelükben magát illegető lányról fecsegnek, hogy vajon a közelébe jön-e majd a Nyelvhalnak, aki sajnos a veszteséglistára került.
Logline
Egy volt rendőr-kommandós, ma jól képzett testőr felkérést kap, hogy legyen az orosz „kereszt-apa”-ként emlegetett üzletember egyik személyi testőre, amíg Magyarországon tartózkodik.
A szereplők és a történetfonal
Barna (Kovács Barnabás – főszereplő) félárvaként nőtt fel (az anyja nevelte). Sanyarú gyer-mekkora után a rendőrségnél vállalt munkát: a kommandós egység tagja lett. Néhány évvel később kényes ügybe keveredett: korrupcióval gyanúsították meg. A vádat ejtették, de a történtek mégis komoly hatással voltak az életére…
Barna leszerel, és célul tűzi ki, hogy személyes karriert csinál. A harmincas évei elején már jo-gosnak érzi, hogy vezető szerepet vállaljon a saját életében, mely a rendőrség kötelékében nem ada-tott meg neki. Kemény edzésbe/tanulásba kezd, hogy személyi testőrként és magánnyomozóként is helyt álljon. Tökéletesíti a küzdősportokban való jártasságát, és részt vesz a világ egyik legkemé-nyebb deszantos kiképzésén. Mindemellett saját céget alapít, és elmélyül a nyomozói szakma forté-lyaiban is…
Felfelé ívelő karrierjének egyik pontján megjelenik nála egy régi ismerőse, Ferenc, és egy igen jövedelmező munkát ajánl fel neki. Felkéri Barnát, hogy vele együtt vállalja el a Magyarországra látogató, ismert orosz üzletember „személyi testőr” állását.
- A dolog teljesen tiszta - mondja, annak ellenére, hogy Vaszilij Cserena az orosz „keresztapa”-ként van számon tartva. Persze ez csak szóbeszéd, hiszen az orosz férfi még soha életében nem volt büntetve.
Barna elvállalja a munkát, hiszen bejelentett vállalkozóként az akkori átlagbér közel háromszo-rosát kapja…
A két férfi ettől kezdve Vaszilij-nak és alvezérének dolgozik. Üzleti tárgyalásokra, vacsorákra, fürdőkbe járnak, és közben néhány orosz testőrrel egyetemben folyamatosan felügyelik a találkozók zavartalanságát. Komoly probléma azonban nem adódik, hiszen Vaszilij-ék jó megjelenésű, kor-rektnek tűnő üzletemberekkel tárgyalnak…
A fordulópontot az FBI feltűnése jelenti Magyarországon. A szervezet emberei Vaszilij után nyomoznak, és ezért megkeresik Barnát is. Alkut kötnek a testőrrel – mint legmegbízhatóbb beépí-tett ügynökkel – és felkérik, kutakodjon az orosz férfi után.
Barna rendőri és magánnyomozói identitásától vezérelve elvállalja a feladatot. Kiélezett éber-séggel, mindenre figyelve dolgozik tovább. Gyanús jeleket azonban nem fedez fel. Legalábbis egy ideig…
Hamarosan feltűnik neki, hogy Vaszilij alvezére, és az egyik ügyintézője „külön utakon jár”. Egy alkalommal követi az ügyintézőt, és meglátja, hogy az magyar alvilági alakokkal tárgyal (fegy-verkereskedelem). Azt azonban nem veszi észre, hogy őt is szemmel tartják egy ideje: az egyik orosz testőr vizslat utána.
Jelentést tesz az FBI-nak, akik a következő alvilági találkozáskor elfogják az ügyintézőt. Az orosz férfi szinte azonnal vallomást tesz, mondván: „Vaszilij megbízásából tárgyalt a magyarok-kal”. Az FBI erre szabadon engedi, hogy közreműködjön a „keresztapa” letartóztatásában (bizonyí-ték kell).
Eközben Barnát és Ferencet támadás éri. Néhány orosz bérgyilkos megpróbálja eltenni őket láb alól (az egyik orosz testőr is benne van). Ferencet megölik. Az események azt tanúsítják, hogy Vaszilij megpróbálja elvarrni a szálakat…
A helyzet egyre forróbb lesz. Barna nem dolgozhat tovább Vaszilij-nak, hiszen életveszélyben lenne (így is abban van). Az FBI azonban felkéri, hogy továbbra is működjön velük együtt, hiszen sokat tud az oroszok szokásairól.
A nyomozók és Barna már csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy rajtaüthessenek a „kereszt-apán”. A remélt találkozó azonban a magyar alvilág tagjaival elmarad. Vaszilij úgy dönt, távozik az országból. Ezt nem hagyhatják…
Előállítják az egész társaságot, de bizonyítani semmit nem tudnak. Vaszilij-t még hazugságvizs-gálóval is kihallgatják, de amikor ő azt mondja, semmit nem tud az alvilági fegyverkereskedőkről, sem a magyar testőrök ellen elkövetett merényletről, igazat beszél.
Bár fogcsikorgatva, de a kép kezd összeállni a nyomozók fejében. Az ügyintéző túl gyorsan val-lott, Vaszilij pedig ártatlannak tűnik. Barna is csak annyit tud mondani a szembesítés alkalmával, hogy az alvezért látta egyeztetni az ügyintézővel. Ez azonban így nagyon kevés.
A gyanú kezd beigazolódni, miszerint valami más áll a háttérben. Az ügyintéző új vallomást tesz: „ő az igazi orosz maffiafőnöknek dolgozik, aki a mit sem sejtő Vaszilij-t akarta felhasználni saját személyének leplezése végett”.
Vaszilij-t tisztázzák. Mivel az ügy mozgatói nincsenek Magyarországon, az ügy befullad. Az egyik orosz testőr kivételével (aki benne volt a merényletben) mindenkit szabadon engednek. Barna fellélegezhet: nincs többé veszélyben, és a fizetését is megkapja…
Az üzletemberek visszatérnek a hazájukba, ahol az ügy gyökeres fordulatot vesz. Kiderül, hogy valóban Vaszilij az orosz „keresztapa”. A történtek mögött egy összeesküvés állt, mely a hatalomát-vételre irányult. Vaszilij kivégzi az alvezért, és a többi érintettet.
Később Barnát látjuk a repülőtéren. Oroszországba utazik, ahol Cserena Barnabás néven szólít-ják. Kiderül, hogy ő Vaszilij fia (magyar anyától), és végig az ő oldalán állt…
VÉGE
A történet háttere
Vaszilij-t, az orosz „keresztapát” magyarországi tartózkodása alatt tőrbe akarta csalni az alvezé-re. Bábuként egy ügyintézőt, és két testőrt használt fel, akik szintén benne voltak az összeesküvés-ben. A magyar fegyverkereskedőkkel akarták megöletni Vaszilij-t (hogy ne tereljék magukra a gya-nút), de Barna megváltoztatta a tervet. Ezért törekvéseik arra irányultak, hogy a főnököt az FBI kezére juttassák. Mivel azonban Vaszilij nem tudott a háta mögött szervezett találkozóról, sem a merényletről, kivághatta magát az FBI-nál.
Vaszilij már a történet elején sejtette, hogy csapdába akarják csalni. Felkérette Ferenccel a fiát, Barnát, hogy legyen a testőre. Rokoni kapcsolatuk természetesen mindenki előtt titok volt. Barna végig Vaszilij-nak dolgozott: valójában Vaszilij embereit tartotta szemmel, és segített „kiugrasztani a nyulat a bokorból”. Az FBI-ról is információt szolgáltatott az apjának, így végig mindennel tisztá-ban voltak.
Az összeesküvők pedig belesétáltak a kelepcébe. Mivel az FBI feltűnése belezavart a tervükbe, taktikát váltottak. Vaszilij-t azonban nem tudták az FBI kezére játszani. Innentől kezdve már a saját és családtagjaik életéért aggódtak (lásd: az ügyintéző megváltoztatta a vallomását, hogy jobbítson a helyzetén).
A történet egyértelmű nyertesei: Vaszilij és Barna. A vesztesek: az alvezér és a cinkostársai. A „palimadarak” pedig: mindenki más…
A történetben szereplő karakterek és események pusztán Isten teremtményei, bármiféle hasonlatosságuk kitalált személyekkel, vagy meg nem történt eseményekkel csupán a véletlen műve!
Valamikor tavaly nyár elején kezdődött az egész hercehurca, körülbelül az eperszezon vége felé, hogy teljesen őszinte legyek. Pontosabban akkor, amikor Balogh Gábor 51 éves magányos levéltáros fejében megfogant az a képtelen gondolat, hogy elássa magát a háromszobás háza mögötti kertben, kedvenc körtefája alá. Semmi értelmét nem látta ugyanis annak, hogy tovább sínylődjön eme satnya létben, szürkén és motiválatlanul, semmi hasznára e kietlen világnak! Mindent unt már korai magányában, semmi sem izgatta fel túlságosan. Mellesleg se felesége, se gyereke nem volt, egyetlen öccsét napokkal azelőtt vitte el valami halálos kórság. Az adósságok kifizetésével nem maradt más utána, csak egy kivénhedt jégkrémes kocsi. Mindig is önálló ember hírében állt, most sem hazudtolta meg önmagát. Kiásott egy hatalmas gödröt, majd amikor befejezte belefeküdt, hogy kipróbálja a helyet, és szokja a környezetet. Ám ekkor valami furcsa nyomást kezdett érezni ágyékcsigolyája bal felső részénél. Valami ismeretlen eredetű tárgy felső széle állt ki a földből. Ahogy tovább ásott kiderült, hogy ez a valami nem más, mint egy fel nem robbant bomba a második világháború idejéből.
Rég nem tapasztalt izgalom kerítette hatalmába, az első szerelem meghódításakor érzett hasonlót, amikor még nem ismerte ki a női nem rejtelmeit. Ott volt előtte valami, ami bármikor felrobbanhatott, vagy bármikor nem! Kiszámíthatatlan, félelmetes.
Fogta ezt az öt-hatkilónyi szerkezetet, és óvatosan betette a jégkrémes kocsi rakterébe. Továbbra is megőrizve szokatlan lelkesedését - ami már legalább 25 éve ismeretlen volt számára-, elindult, hogy felfedezze az országot. Csak úgy ment előre, kalandok után szimatolva, teljesen kiszolgáltatva életét ama gyilkos szerkezet kénye- kedvének. Megállás nélkül vezetett legalább 8-9 órát, anélkül hogy pihent volna.
Történetünk másik hősével akkor ismerkedett meg, amikor arra ébredt, hogy elaludt a volánnál, és elütötte egy fiatal férfi idős édesapját!
Feri - 30 éves munkanélküli kőműves- éppen apjával szennyvízaknát ásott a nyugati határszélen, amikor az elfogyasztott alkohol hatására kissé összeszólalkoztak, és a veszekedés odáig fajult, hogy Feri véletlenül fejbe vágta a papát az ásójával, aki azonnal meghalt! Amúgy szerették ám egymást, még ha gyakran veszekedtek is egymással. A fiú ezzel teljesen árva maradt, édesanyja Feri születése után nem sokkal halt meg, amikor még a keleti határszélen, Záhony közelében éltek a többi rokonnal.
Bár nagyon bánta a dolgot, mégsem vesztette el lélekjelenlétét. Elhatározta, hogy teljesíti szülei végakaratát, ami nem volt túl könnyű feladat. Édesanyja végrendeletében ugyanis meghagyta, hogy a papát majdan az ő sírja mellé temessék el Szabolcs megyében, a papa viszont azt kérte, hogy nyugaton, Juharoson, a kisváros határában álló Lenin szobor mögé helyezzék örök nyugalomra. Az az igazság, hogy nem nagyon tudott ő megbékélni a rendszerváltással, a Beatles után nem tudta megszokni a rockot, és Leninék után meg a demokrácia ment nehezen neki! Ez az ember méretűnél is kisebb szobor a roncstelep és a temető között állt, és azért hagyták meg, mert a az alkotást úgy is elemészti majd az idő foga. Csakhogy 30 év alatt a faszobor egyáltalán nem mutatta korhadás jeleit, sőt egy helyen egyszer kis hajtást is hozott, valamikor november elején. Egyesek szerint apró kis gyökereket is növesztett, de ezt senki nem látta még.
A papa pontosan úgy fogalmazott, hogy úgy akar nyugodni, hogy ennek a szobornak a fenekére rálátása legyen feltámadáskor. Mert nem akármilyen volt ám annak a Lenin szobornak a feneke! Egyesek szerint különös varázserővel bírt érintése jót tett a mirigyek működésének is például. De ez csak amolyan város széli mendemonda csupán, aki jobban megnézte láthatta, hogy a szobor hátsó részébe egy szív van belevésve két névvel meg egy nem éppen kommunista szlogennel: i love you Mari!!! Egon! Állítólag e szobor alatt vallott a papa örök szerelmet a második feleségének 25 évvel ezelőtt, itt folytak a titkos randevúk, és itt fogant Feri féltestvére azon a borzongatóan forró január végi éjszakán.
Hősünk, hogy mindkét szülő végakaratának eleget tegyen, kifűrészelte a Lenin szobrot, és elhatározta, hogy elviszi a mama sírjához keletre, ahová a papát szándékozta eltemetni. Legyen meg mindkettőjük akarata! Az oldalkocsis régi motorkerékpárja azonban már este bedöglött, és miközben megpróbálta életre kelteni, felfigyelt egy jégkrémes kocsira. Az út szélén állt, de úgy, hogy félig szinte az árokba lógott az orra. A sofőr elaludt, a lámpák égtek, a motor halkan duruzsolt. Feri tudta, hogy senki sem viszi őt el egy halottal az ország másik végébe, hacsak… Megragadta a papát, befektette a jégkrémes kocsi első kerekei elé, a motort beborította az árokba, majd hangos ordítozásba kezdett, hogy „jaj szegény papa így meg úgy, meg hogy micsoda vandálok vannak, akik őrült módra száguldoznak, és ártatlanokat gázolnak el”! Hát így esett, hogy a sofőr Feri hallgatásáért cserébe vállalta, hogy elviszi őket keletre.
Útközben megpróbálnak egy koporsót szerezni a megboldogultnak, sikerül is egy alvilági figurától olcsón hozzájutni, de amikor bele akarják fektetni a papát, akkor látják, hogy abban már bizony van egy halott. Egyébként azt az embert a maffia tette el láb alól, és így szabadultak meg a hullától!
Aztán egy este egy amolyan „cirkuszi” cigány vándortábor mellett állnak meg, akik ördögűzéssel, hipnózissal, jóslással, meg mindenféle egyéb okkult dolog mutogatásával keresik meg a kenyerüket. A rendszerváltás óta színlelt vállalkozás formájában. Szintén itt ismerik meg Dinnyés Norbertet, akinek az a hobbija, hogy minden útjába kerülő emberről fotót készít, a kocsija meg a bőröndjei tele vannak idegen emberek képeivel. Abban reménykedik, hogy egyszer sikerül lekapnia valakit, aki aztán később befut a médiában, és ő majd jó pénzt keres az előkotort képekkel. Hiszen ma már sosem lehet tudni holnap kiből lesz sztár!
Néhány üveg vodka hathatós segítségével jól összebarátkoznak, olyannyira, hogy a csapat varázslója eljár egy impozáns sámántáncot a halott Egon papa körül, mely tettétől annak békésebb mennybemenetelét reméli. Reggelre azonban nemcsak a papa lelke, de a teste is eltűnik a kocsiból! Kitör a veszekedés, elröppen egy-két kurva anyád, az apa lelke után száll még egy kis cigányozás is az ököllel folytatott eszmecsere hozományaként. Amikor azonban a papa előbotorkál az egyik sátorból a nagy ricsajra, hirtelen mindenkit földöntúli nyugalom száll meg. Elmondja hogy egyszer találtak a városukban egy eltévedt sáros, mocskos cigány kisgyereket. Hazavitték, megmosdatták. Hát legfeljebb ilyen formában jelent meg náluk az etnikai tisztogatás, és szeretné, ha ez így is maradna! Egy kis vodka megint segít a feledés homályába ejteni a sérelmeket, és lassan mindenki továbbáll.
Tehát az idős Egon úr élt, csak eszméletét vesztette az ásó és a koponyája közti szerencsétlen kontaktus alkalmával! Akár vissza is fordulhatnának, és lemondhatnának a temetésről, de két dolog is történik, ami megakadályozza őket ebbéli szándékukban! Az egyik Szalai Móni, a 190 centis barna szépség, akiben annyi vér keveredett, hogy már az Isten sem tudná megmondani hová tartozik. Felmenői közt van sváb, szlovák, cigány és zsidó származású is, mintha az öregei sportot űztek volna abból, hogy minél inkább keveredjenek. Hát így lett ő egy gyönyörű természetes szépség a világ minden népének tűzével a szemeiben. Azért stoppolja le a férfiakat, mert ő is keletre tart, egy idős jósnőhöz igyekszik, akiről az a hír járja, hogy jóslatai pontosabbak, mint az időjárás- előrejelzés. Apja kilétéről szeretne többet megtudni, mivel a gaz csábító még születése előtt elhagyta édesanyját.. Az utazás során mindhárman megszeretik a kissé butácska, de abszolút jóindulatú Mónit, de ő leginkább- talán apakomplexusa miatt- az öreg Egont ajándékozza meg rokonszenvével.
A másik esemény a fotós Dinnyés Norbi azon döntése, hogy saját kezébe veszi a dolgokat, és ő csinál sztárt kiszemeltjeiből! Először egy bulvárlap közli a különös jégkrémes kocsi hihetetlen históriáját. Aztán megkezdődik az igazi kálvária! Érkezik egy tévéstáb, lemegy egy műsor! Elterjed a hír, hogy egy kis csapat utazik végig az országon egy misztikus Lenn szoborral, meg egy veszélyes bombával. Pár óra múlva az éjszaka közepén rendőrök törnek rájuk meg tűzszerészek. Csakhogy közben a koporsót visszaszerzi a maffia, mivel túlságosan zavarta őket, hogy a hullájuk bármikor reflektorfénybe kerülhet. A bombáról kiderül, hogy már abszolút működésképtelen. A legrosszabb dolgok másnap reggel történnek: egy vallásos szekta, akik magukat Egonistáknak nevezték el, azt terjesztik, hogy Rácz Egon Isten második gyermeke, Jézus testvére, az új megváltó, aki halottaiból feltámadva járja az országot, és hirdeti az igét! Közben zarándokok állítják meg a kocsit, csak hogy megérinthessék egy pillanatra a különleges Lenin szobor fenekét! De a legrosszabb az, hogy valóban történik néhány csodás gyógyulás, amely után még nagyobb a hisztéria.
Közben megtalálják a jósnőt, akit Móni keresett, de nem neki, hanem szerelmének, a messiásléttel küszködő Egonnak ad jóslatot. Már csak azért is, mert kiderül hogy igen különleges és egyedi a munkamódszere a hölgynek! Csak úgy tud transzba esni, ha a paciens szexuális kapcsolatot létesít vele, és az orgazmus testet, lelket összefogó hevében tud csak ráhangolódni más emberek jövőjére.
Egy ideig kihasználják a népszerűségüket, de aztán mindenkinek elege lesz a hirtelen jött társágból és isteni megdicsőülésből! A papa már legszívesebben meghalna újra, hogy megszabaduljon. Az egyik tévé minden este egy 40 perces show-műsort sugároz arról, mi történik az utazókkal nap mint nap.
Végül elhatározzák, hogy megadják a népnek, ami kell. Elterjesztik, hogy Rácz Egon szívinfarktusban újra meghalt. Megrendezik a temetést a Záhony melletti kis faluban Bozótoson. A papát bealtatózzák azzal a szándékkal, hogy majd a szertartás egyik pontján kimenekítik a koporsóból, és azt üresen temetik el. A rengeteg ember és a média jelenléte azonban meghiúsítja az akciót, így az öreget élve eltemetik, pedig néhány utcával arrébb egy házban már arra várnak, hogy a szomszéd faluba menjen a gyászoló rokonság, és megtartsák az esküvőt Móni és az öreg Rácz Egon között.
Végül is estig kell várni, míg a tömeg szétszéled. Akkor kirohannak a temetőbe, kiássák az öreget, aki alig akarja otthagyni fekhelyét, Balogh Gábor pedig berakja a test helyére azt a bombát, ami megváltoztatta magányos és unalmas hétköznapjait. Ezt temetik el ezúttal!
Miközben a rokonság nagyban mulatozik a titkos esküvőn, a hírekben bemondják, hogy egyesek látni vélték, ahogy Rácz Egon temetése után pár órával a mennybe távozott. Hatalmas robajjal tört ki végsőnek szánt nyughelyéből, egyesek fényes szikrákat is látni véltek! Mennybemenetele egyelőre tudományosan nem bizonyított. A temető mellett felállított szobor különös hajtást hozott bizonyos testrészén, mely ellen szemérmes emberek élénken tiltakoznak.
A film célja, hogy bemutassa, hogyan dolgozhatja fel a múltat egy olyan fiatalember, akinek az apját a múlt rendszer meghurcolta, méghozzá egy ma is bizalmas ismerősük titkos bosszúja által. Korrajz a kommunizmus egyénekre vetített dilemmájáról (megfigyelő leszel vagy megfigyelt), és a jelenbe ható feldolgozhatatlanságáról. Létezhet-e megbánás megbocsátás nélkül, a családi tragédiák súlya nyomhatja-e a következő nemzedék vállát? Egyéni erkölcs és közmorál állhat-e egymástól végletesen távol? Ezekre a kérdésekre keres választ a mozgókép.
A film egy mai egyetemista szemszögéből követi végig a család egy barátjának ügynökké válását, és az elbeszélő apjának meghurcoltatását, majd mindkettőjük utóéletét a rendszerváltást követően. Az alkotás két idősíkkal dolgozik, egymással párhuzamosan szemlélteti a kádárkori eseményeket a 90 után történtekkel.
A múltban játszódó jelenetek során két jóbarát pályakezdése bontakozik ki. Abonyi Zoltán sikeres, tehetséges egyetemista és a rá mindig ámulattal vegyes irigységgel tekintő Lovász Richárd jó barátok, együtt tervezik a rendszer megdöntését. Szamizdat kiadásokat készítenek, figyelik a prágai híreket, föld alatti klubot szerveznek egy vidéki faluban stb.
Egy március 15-e alkalmával kilépnek a nyilvánosság elé, és felvonulást szerveznek. A hatóság brutálisan közbelép, a két jóbarátot, mint főszervezőt letartóztatják. A fizikai kínzásokkal tarkított kihallgatás során mindkettőjüknek (egymástól függetlenül) felajánlják az ügynökpályát, ha nem akarnak megbélyegzett, meghurcolt emberek lenni. Abonyi elutasítja, míg Lovász nagy vívódásokat követően elfogadja a „szerződést”.
Lovász ezentúl megfigyelni köteles Abonyit, és a jóbarátból lassan titkos ellenség formálódik a rendszer nyomására. Abonyi óvatosabb lesz a szervezkedés terén, de nem tér le a megkezdett útról, míg Lovász igyekszik szemet hunyni a dolgok felett. Azonban egy nap lebukik, és életveszélyesen megfenyegetik: vagy dolgozik rendesen vagy félreállítják.
Tartótisztje, Tromf Rezső nem tanúsít Lovász vívódásai iránt együttérzést, úgy érzi, helyesen cselekszik és neki a rendszer feltétlen kiszolgálása a célja, akár emberi sorsokon átgázolva is.
Lovász így kénytelen egy újabb nyilvános tűntetésre felbujtani barátját, majd mikor a karhatalom ezt is szétveri, Abonyinak befellegzett. Koholt tárgyaláson börtönbe zárják, és pár évig nem is tudhat semmit barátjáról, illetve saját családjáról sem.
Barátja karrierje közben emelkedőben van, jogászként diplomázik, majd idővel csoportvezető lesz a titkosszolgálatnál, így most már ő szervez be másokat. Rendszeresen megfigyel egy idősebb osztályidegen írót, Upponyi Kristófot, majd ugyanazokkal a módszerekkel szervezi be, ahogy vele is történt annak idején.
Abonyi pár év múlva kiszabadul, estin befejezheti az egyetemet és szakít korábbi radikális eszméivel. Lovásszal újra jó barátságba kerül, és nem is sejti annak kettős életét. Abonyi belefáradt a lázadásba, és már csak munkájának él, görög filozófiát kutat. Feleségül veszi Ráday Zsuzsát, akit épp Lovász mutat be neki.
Lovász őrült féltékenységi rohamában kideríti, hogy Ráday apja a Horthy-korszakban csendőrtiszt volt, és ezáltal kompromittálja Abonyit, akit emiatt eltávolítanak állásából. Félreállítva és megbélyegzetten kell élnie, míg Lovász nagy jóakaróként, élvezve a megfordult helyzetet és saját erkölcsi megnyugtatására olykor segít a családon (németországi utazás, alkalmi munkák stb.)
Eljönnek a kilencvenes évek, Abonyiék gyermeke lassan iskolába megy, ő magát pedig rehabilitálja az új rendszer, taníthat az egyetemen is.
Lovász nagy nehezen átmenti magát az új rezsimbe, vesztegetéssel, csúszópénzekkel megőrzi kapcsolatait, sőt országgyűlési képviselő lesz. Abonyiék természetesen segítenek neki a kopogtatócédulák gyűjtésében, csak azt kérik, hogy terjesszen elő törvénytervezetet a múlt rendszer ügynökeinek megbüntetésére.
Pár év eltelik, az ezredfordulón járunk, Lovász hűségeses titkára, Veress András segítségével egyre magasabbra emelkedik, és az ígért törvénytervezetről pedig elfeledkezik. Családot nem alapított, titkárát saját gyerekeként szereti és patronálja.
Bár rendületlen és elhivatott politikusnak mutatja magát a külvilág felé, sokszor szenved a lelkiismerete miatt, főleg amikor egyedül marad az irodájában. Azonban elhessegeti ezeket a múltban kalandozó gondolatokat, és önmaga megnyugtatására pénzzel, szakmai lehetőségekkel segíti Abonyiéket.
Egy nap lakossági fórumot tart, mikor a hallgatóság soraiból hirtelen szólásra emelkedik a megöregedett Upponyi Kristóf és számon kéri rajta saját elrontott életét. Lovász – mivel minden bizonyítékot már megsemmisített – tagadja a vádakat. A sajtó kis felhördülés után Veress Andris mesterkedéseinek hatására lecsillapodik, de nem úgy Abonyiék ekkor már egyetemista fia, aki saját szakállára a család jóakarójának sötét múltjában kezd nyomozni. Megöregedett és fásulttá vált apja ebben nem támogatja, szeretné biztos pontnak tekinti az életében barátját, és elvakultan bízni benne. Ezt alátámasztandó odaadja fiának azt a gépelt papírt, ami kettőjük örök szövetségét rögzítette a rendszer ellenében.
Ifj. Abonyi Zoltán azonban kutatásba fog, és meglátogatja először is Upponyit, aki ekkor már nagyon beteg. A közelgő halált érző író elárulja, hogy Lovász szervezte be őt is, és odaadja annak a tartótisztnek az elérhetőségét, aki mindkettőjük felett állt. Zoltánnak rögeszméjévé válik, hogy bebizonyítja apjának Lovász árulását.
Upponyi Kristóf unokájával, Upponyi Judittal is így ismerkedik meg, és a gyorsan szövődő szerelem a lányt is belesodorja a rendhagyó múltfeltárásba.
Tromf Rezső már nyolcvan felett járó, zárkózott vénember. Elmondja ugyan, hogy tényleg ő volt Lovászék főnöke, de a felelősségét nem hajlandó elismerni, kevélyen kitart vélt igaza mellett.
Egy vasárnapi látogatás során Lovász megtudja id. Abonyi egy elejtett megjegyzéséből, hogy a filozófus fia nyomoz utána. Kétségbeesik, hiszen egész karrierje, egzisztenciája forog kockán, és azonkívül fél a leleplezés esetén barátja szemében bekövetkező erkölcsi bukásától is.
Fanatikus hajszába fog hát, hogy megállítsa a fiút. Először is felkeresi néhány volt megfigyeltjét, akik most szegényen élnek, és pénzadományokkal próbálja őket hallgatásra bírni. A fiú így mindenütt nemleges válaszokba botlik, és kezd elmenni a kedve az egész kutatástól.
Egy nap azonban Judit a könyvtárban megtalálja egy rendőrségi rendelkezés másolatát, amely szerint Lovász jó magaviselet miatt nevetséges pénzbüntetéssel elhagyhatta az őrizetet, míg Abonyi további tárgyalásig a letartóztatásban volt köteles maradni.
Zoltánék tennének Lovásznál, de ő rejtélyes helyre utazott. Hosszas keresés után (a tiktár dezinformálása nehezíti helyzetüket) balatoni villájában akadnak rá, és hatni próbálnak a férfira. Ő azonban mindet tagad, ügyesen tereli el a szót, és nosztalgiázva mesél a régi rendszerellenes akciókról.
A fiatalok felkeresik az egykori tűntetés még élő résztvevőit, és náluk próbálnak meg érdeklődni. Csalódásukra a két középkorú úr közül az egyik Lovász volt cinkosaként hallgat, a másikra pedig egy elmegyógyintézetben lelnek, de ő már nem emlékszik semmire. Hadoválása közben azonban mégiscsak elárulja a titkos klubhelyiség címét, amit Zoltánék azonnal fel akarnak keresni.
Útközben éri őket a hír, hogy Upponyi meghalt. Azonnal visszatérnek a fővárosba, hogy intézzék az örökség és a temetés ügyét. A nagypapa lakásának átkutatása során Lovász tartótiszti utasításaira találnak, amiket magukhoz vesznek, mint talán az utolsó bizonyítékokat.
A temetés után vidékre utaznak, a titkos klubot felkeresni. Nagy meglepetésükre ott Lovászra (és titkárára) bukkannak, aki pisztollyal a kezében követeli a papírok átadását és a nyomozás befejezését. A bizonyítékokat miután megkapja, megsemmisíti.
A két fiatal egy ügyes akcióban azonban elveszi a fegyvert és a sakkban tartott Lovász végre megtörik. Bevall és beismer mindent, de nem hajlandó a nyilvánosság elé lépni, főleg, hogy már nincsenek is meg a bűnösségét alátámasztó dokumentumok.
A fiatalok elengedik, mire Lovász visszanyerve méltóságát, hazaviharzik. Zoltánék ekkor kijátsszák az utolsó ütőkártyát és elküldik id. Abonyi kézírását utánzó kísérőlevéllel a rendszerellenes szövetségkötés papírját. A levél mellett sokkoló hatást vált ki Lovászból a másnapi újság címlapsztorija, amelyben saját életútja köszön vissza egy Veressel készült interjú formájában.
A régen nem látott dokumentum, és a tény, hogy árnyékában élő, fiaként szeretett titkára végül is rá terhelő vallomást tett egy napilapban, végleg összeroppantják Lovászt. Bizalmasának árulása ráébreszti, mennyire hasonlóképp cselekedett ő is. Az általa írt megfigyelések stílusában készít hát saját életéről egy jelentést, amiben elismeri, hogy Abonyit ő tette tönkre, mert sohasem tudott barátja által képviselt magasságokba emelkedni, és ez az önmagával elhitetett alacsonyabbrendűség mérgezte meg érzelmeit, kényszerítette bele ebbe az élethazugságba.
Lovász végül öngyilkos lesz, temetésen Zoltán olvassa fel nekrológ gyanánt az írást. Id. Abonyi betegen a kórházban marad és a fiatalok intézkedései miatt nem értesül barátja leleplezéséről. Zoltán rájött, hogy nagyobb kegyelem apjának a hallgatás, mint egy életen át tartó tévedésével való szembesítés.
A film végén Zoltánék összeházasodnak, azonban maradéktalanul mégsem lehetnek elégedettek. Joguk volt öngyilkosságba hajszolni családjuk tönkretevőjét, de egyben jóakaróját? Mennyivel volt jobb Abonyi elveit feladó és barátja ártatlanságát magának bebeszélő apja, illetve Judit zsarolással ügynökké kényszerített nagyszülője Lovásznál? Nem évülhettek volna el az egykori bűnök? A csendes hallgatás nem ért volna többet az erőszakos igazságtételnél? S végül: nem lett volna Zoltán apjának joga megtudni élete félresiklásának igazi okát?
Ezeket majd eldönti az idő és a filmnéző…
A mű napjainkban, Budapesten játszódik. Egy belvárosi, nem túl jólmenő sírköves, Mihály, filmünk főhőse telefonhívást kap helyreállítás ügyben. A helyszínre siet – egy temetőben pár sírövet vandálok az éjszaka ledöntöttek. Mihály megnyugtatja a zokogó hozzátartozókat – közben lábával a földbe tapos egy leszakadt gombot. A helyszínen vizsgálódó rendőrségi nyomozó, Péter hadnagy vallatóra fogja hősünket – mit csinált előző éjszaka, stb. Az kikéri a gyanúsítgatást, de közben már a szomszédos, elkerített sírkertet veszi szemügyre – egy zsidótemetőt, melynek közepén egy friss sír, szép márványemlékmű és koszorúk jelzik a nem is olyan régi halálesetet.
Visszatérve műhelyébe, látjuk, hogy ingjéről egy gomb hiányzik…
Éjszak, Mihály csákányt, kalapácsot pakol kocsijába. A bérház előtt civil rendőrautó figyeli kapuját. Mihály mobiletelfonján utcalányokat rendel az autóhoz – míg azok elvonják a két megfigyelő figyelmét, kihajt a kapun és eltűnik az éjszakában.
A temetőben – hosszas és feszült keresgélés után, az éjszakai zajoktól és neszektől holtra rémülve végre rátalál a friss sírra. Csákánnyal ledönti, majd gyorsan eltűnik a helyszínről. Valaki figyeli egy tuja mögül, s megindul utána. Másnap reggel újságot venni indul – a ház előtt egy idős, fekete öltönyös, elegáns zsidó öregember várakozik türelmesen. Tisztes távolból kíséri az újságoshoz, majd a boltba is. Sírkövesünk egy átjáróban megpróbálja lerázni, de nem jár sikerrel. Ugyanígy a villamosnál se, hova az utolsó pillanatban pattan fel – az öreg lent marad ugyan, de amikor Mihály leül, vele szemben ott ül az öltönyös is. Mihály holtra rémül, hazasiet. Utcájukban a szomszédasszonyától tudakolja, látja-e ő is kitartó üldözőjét. Az asszony senkit nem lát, Mihály megfordul, az öreg közvetlen mögöttük áll. A férfi bezárkózik. Estefelé dörömbölnek az ajtaján – a nyomozó az, újból kikérdezi hősünket, aki hirtelen nem tud alibit igazolni. A nyomozó arra kéri a sírkövest, ne hagyja el a várost…kicsivel később ismét kopogtatnak, Mihály ingerülten nyit ajtót, de senki nincs odakinn az éjszakában. Mikor visszatér a hálószobába, ágya mellett ott ül az öreg zsidó. Mihály elájul. A padlón tér magához, vizet inni a konyhába vánszorog, kéretlen látogatója itt is ott van – s végre megszólal. Az ő sírját döntötte le Mihály. Éliás a neve, nagy hatalmú csodarabbi volt, akit erőszak ölt meg. Csak különleges hatalma okán képes visszatérni, most hogy meggyalázták sírhelyét. Mihály rémülten megígéri, hogy ingyen helyreállítja a sírt – de a rabbinak ez nem elég. A férfinak bosszút kell állnia erőszakos halálán. Egyedül élő öreg emberként a lakásmaffia kinézte hatalmas belvárosi ingatlanját – próbálták meggyőzni, adja el áron alul. Mikor nem mentek semmire, megölték, a gyilkosságot balesetnek állítva be. Mihálynak a csoport vezetőjét, a környék félelmetes klánvezérét kell megölnie, hogy az öreg békében visszatérhessen a túlvilágra. Mihály mindenbe beleegyezik, csakhogy a szellem eltűnjön.
Másnap egy barátja segítségével megszerzi a főnök címét – a banda épp útnak indul, követi őket. Ismét egy öregembert fenyegetnek meg – az rosszul lesz, s miután a csoport eltűnik, Mihály segít rajta, élesztgeti. Ekkor toppan a lakásba az öreg egy távoli rokona, unokahúga és annak udvarlója. Mihálynak azonnal megtetszik a lány, de rájön arra, hogy a páros, kik az öreg gondját viselik, ugyancsak a lakásra játszanak.
Hazafelé tartva a szellem ismét megfenyegeti – lásson munkához, különben tönkreteszi életét. Mihály aznap éjjel akcióba lép – a főnököt követi egy éjszakai bárba, s a vécében ügyetlenül rátámad. A testőrök ártalmatlanná teszik, majd összeverik, s összekötözve a föld alatti csatornarendszerbe dobják, hogy a patkányok végezzenek vele. Az állatok megjelennek, de a feltűnő kísértet elijeszti őket. Mihály kiszabadul, a felszínre vánszorog, hol az őt folyamatosan követő rendőr akad rá – a kórházban tér magához. A szellem itt is meglátogatja – segítségre van szüksége, Prágába kell utaznia, egy még elő rabbi tanácsát kikérni. Mihály szót fogad, s Prágában, egy elhagyatott bérházban felkeresi a csodarabbit, aki majd segít. Ő valójában a középkori legendák alakja, ki annak idején megépített a gólemet, s hatalma révén már több száz éve él, elbújva az emberek elől. Elmondja Mihálynak, hogy kőből faragjon emberi alakot, s a homlokára tegye a bűvös, életre keltő jelet – az majd végrehajtja minden utasítását.
Hazaérve a lány várja műhelyében – előzőleg névjegyet adott neki a férfi, innen tudj a címét – az udvarlóját lelökték az erkélyről a maffiatagok, s az belehalt a sérüléseibe. Mihály vigasztalja, majd visszaküldi az öregemberhez, ő maga a gólem faragásába kezd, de félbeszakítja a rendőrhadnagy, ki a város elhagyása miatt beviszi őt egy éjszakára a fogdába. Hiába faggatja, nem szed ki belőle semmit. Reggel hazatérve a műhelyt, s a félig kész szobrot lerombolva találja hősünk – telefonhívás szerint, jobb, ha eladja a helyiséget a lakásmaffiának, s ő maga vidékre költözik. Mihály kétségbeesik, hisz teljesen belebonyolódott az ügybe, s ép, elég nagy márványdarab se maradt, hogy elkészítse a szobrot. Végül pokoli ötlete támad. Éjszaka a hullaházban a meggyilkolt fiatalember homlokára rajzolja a bűvös jelet – s az valóban éltre kel. A következő napokban a furcsa páros sorban megöli a maffia tagjait, bárokban, lakásukon, kártyabarlangban számolnak le velük. Az életre kelt halott sebezhetetlen, s emberfeletti erővel rendelkezik. A szellem feltűnik ismét, s figyelmezteti Mihályt, hogy gólemet csak élettelen anyagból szabad készíteni, de hősünk nem hallgat rá. Közben folyamatosan találkozik a lánnyal, s vigasztalóból udvarlóvá lép elő, ám egy randevújukat az élőhalott kilesi. Az utolsó küldetés során a féltékeny lény nem hajlandó elpusztítani a bandavezért, önállósítja magát, s otthagyja teremtőjét. Mihály utána indul – a gólem elrabolja a lányt, s a városon át a Duna-partra cipeli. Feltűnik a Mihályt követő rendőr, s a bosszúért lihegő bandavezér is, ki Mihályra támad. A rendőr lelövi. Mihály próbálja az élőhalottat meggyőzni, s közben közel kerülni hozzá, hogy homlokárról letörülje a jelet. Az azonban átkarolva a lányt a Dunába ugrik. A víz elmossa a jelt, és a halott szorításában a lány is megfullad. A rendőr és Mihály a Duna-parton állva nézi a felkelő napot, a mögéjük sétáló szellem lassan elhalványul.
A Szomszédsrác.hu egy internetes interaktív valóságshow, két főszereplővel, akik egyben a műsorvezetők is. Heti két alkalommal a szomszédsrácok egy beszélgetős, szívatós műsort csinálnak a neten a nézők szerkesztésében, a főszponzor csatorna –akinek ez az első kísérletezése az internetes műsorszórás területén- szinte érzékelhetetlen ellenőrzése alatt A hét többi napján általában kisebb partikat tartanak egy mindig változó, de szűk, szűrt társaságban a kamerák előtt. Napközben a tevékeny unatkozásaikat lehet nyomon követni, teljes beleszólási lehetőség mellett. A kedves néző bármikor beszólhat a két fiúnak a házba, küldhet nekik dolgokat, amikkel aztán foglalkoznak a blogportáljukon, vagy díszítik a szobájukat, de akár meg lehet Őket hívni egy pizzára, vagy lehet nekik küldeni egy üveg vodkát; az adás helyszíne mindenkinek ismert, de a meghívott vendégeken kívül nem nyitott senkinek sem. A két főszereplő egy-egy utolsó szögig megegyező lakásrészbe költözött be a műsor kezdetén, amik egyikéből sem lehet átmenni a másikéba. Az egyetlen találkozási pontjuk az adás „stúdiója”, a nagyszobájuk, ahova csak adáskor léphetnek be. Nem hallják, nem látják egymást, nem is beszélhetnek, vagy chatelhetnek egymással a hét többi napján.
Tubus és Marci a gimnázium elvégzése után úgy döntöttek, egy életre elég volt nekik a tanulásból, de dolgozni se volt kedvük, így maradt számukra a lébecolás, aminek pár év netes lébecolással megteremették az alapfeltételeit. Egy internetes portál és a mögötte álló multicég támogatásával valóságsót szerveztek saját lakásukba – egy koszlott, régi csónakházban- és mindig változó két este a héten élő műsort adnak a neten. Az adás témáját a lap olvasói adhatják meg, külön-külön értekezve Tubussal és Marcival, akik egymástól elzárva laknak és csak este mennek először egy szobába a felvétel idejére. Így kellő ösztönzéssel például rá lehet venni Marcit, hogy hirtelen felindulásból villanyborotváljon egy ferde csíkot Tubus fejre, vagy köszöntésképp amaz öntsön a haver arcába egy adag postán kapott disznótaknyot. Az első része a műsornak általában ezen kis kérések miatt majd mindig verekedés közeli állapotban kezdődik, míg a netezők figyelemmel kísérhetik, hogy ki mit kapott feladatnak és próbálkozhatnak, mivel tudják még froclizni Őket, hogy még nagyobb baromságokat csináljanak. Ezután jön egy beszélgetős -általában beszivatós- rész. Pl.: az oldal látogatói bejelentkezhetnek, ha van egy internetes vakrandijuk, de nincs kedvük találkozni a partnerrel, vagy épp ki akarják dobni a pasijukat/csajukat - elhívják a srácok lakására bulizni és ott mindenki derül. Senki nem tudja melyik este lesz műsor, csak az a „beavatott”, aki a témát hozta.
Mindenféle kalandjaikról folyamatosan beszámol a sajtó, ami remek ingyenreklám lehetne, de nincs rá szükség; a szomszedsrac.hu a legnépszerűbb és leginkább aktív figyelemmel kísért esemény a magyar és számos külföldi ország netes társadalmában.
A műsor teljesen interaktív, mert akár adás közben is bele lehet szólni interneten, mit csináljanak a srácok, vagy épp mit kérdezzenek a vendégtől. A srácok így szépen eltengetik a napjaikat, folyamatosan azon színvonalon élve, ami pont elég nekik, olykor egy-egy rajongólányt felültetve teszik színesebbé a műsort. A hónapok alatt persze nyomasztóvá válhatna a bezártság, de szomszédrácok a népszerűséget sokkal jobban imádják, mint a szürke szabadságot.
A következő műsor meghívott vendége egy csodaszép fekete lány –Ri ii-, aki az interneten azzal keresi a pénzt, hogy szívszorító történeteket ír egy nigériai cég megbízásából és ezzel szemeteli tele a gyanútlan palimadarak email fiókjait, majd a beugrott kuncsaftokkal pénzt utaltat át egy messzi nigériai bankszámlára. A lány Mo.-on lakik évek óta és sötét bőre ellenére tündöklő jelensége a pesti éjszakának. Nem lepődik hát Ő se meg, amikor elhívják a szomszédsrácokhoz. Ahogy halad két barátnőjével a bejárati ajtó felé, indul a műsor. A beavató nézőtől kapott információk mindenki számára elérhetők lesznek, kibővítve idő közben szerzett egyéb kiegészítő adatokkal; ahogy a nigér lány belép az ajtón, már záporoznak is az üzenetek a több ezernyi „szerkesztőtől”, az adás szenzációsnak ígérkezik. A fekete lány gyönyörű, emiatt a két fiú majdnem az elején elveszti a fonalat. Amikor a téma előkerül, és az internetes csalásokról van szó, a lány már sejti, hogy mire megy ki a játék, de nem is gondolja, hogy mekkora tömeg figyeli. Lehengerlő előadást nyújt, zsarnok kormányokról, erőszakról, gyilkosságokról, a tényekről, hogy neki otthon nem csak a boldog életre, de az életben maradásra se lenne sok esélye. Miközben megmutatja a sebhelyét, elmondja, hogy ez phishing meló volt az egyetlen munka a hazájában, ahova felvették csak angol nyelv tudásával; és hogy az első adag pénzéből ideutazott, hogy tanulhasson, de a munkát nem hagyhatja abba, mert a családját is el akarja hozni otthonról, de amilyen munkát Magyarországon tudna kapni, abból csak magát tudná fenntartani. A két fiú észreveszik egymáson, hogy mindkettejüknek tetszik a lány és odaadó törekvésük lassan komoly vonzalommá alakul mindkettejüknél az „esti átbaszott” vendég iránt. A közönség sem vak, egyre röppennek a feladatok, amik a két fiú szembenállásának lövészárkait mélyítik. Amikor Ri ii befejezi a mondandóját, összepakol és sírását alig észrevehetően elharapva, színlelt sértődöttség kifejezése mögött húzódó borzalmas rettegésben hagyja el a csónakházat – a terveinek megvalósulása mellett valószínűleg élete is veszélybe került.
Az adásnak komoly visszhangja van a sajtó minden oldaláról, a kis niger lány története bejárja az országot, az összes internetes lap ezzel a foglalkozik, a fiúk mindent elolvasnak és egyre jobban akarnak segíteni neki. A következő estére a lányt elfogják és ki akarják toloncolni az országból. A fiúk az éjjel egymástól független ötlettől vezérelve, de mégis egyszerre indulnak el a másik szobájába, indítani az élő adást, odalépnek egy velük egyidős, szakadt gördeszkás-kinézetű fickóhoz –Gergőhöz-, aki bódultan közli a nézőkkel, hogy Ő a fiúk kapcsolata a külvilággal, egyszemélyben rendszergazda és ügyvezető. Kijelentik, hogy a műsor kilép a házból és egyenes adásban végigkövetik, ahogy kiszabadítja Ri iit Marci és Tubus. Gergő hátravonul és jó hosszú ideig beszél telefonján a műsor fő szponzorával, a TV vezetőjével. Amikor visszalép közli, hogy teljesen szabad kezet kapott, de a kamerának végig mennie kell és az adásnak interaktívnak kell maradnia. A stúdió mindent biztosít, s eddigre már a jócskán túlbecsült képességű serverek is kezdenek felülterhelődni a látogatók számától. Egy órán belül összeáll a stáb, indul a kaland, egy-egy kameramann és egy emelt-díjas sms/mms telefon van a két fiúnál, akik külön-külön indulnak. A nézők tudnak segíteni a fiúknak, hogy mikor merre és hogy lenne érdemes haladni, egyesek találkozókat akarnak megbeszélni a fiúkkal, hogy tudjanak segíteni; de alapvetően nem túl kedvező a fogadtatásuk a fiatalok körében., mindenkinek Ri ii lett szimpatikus.
Amikor először találják meg a lányt, rájuk törnek a rendőrök, az egyik rajongó menti ki csak a lányt a rendőrgyűrűből. A TV producer óvadékot fizet értük és Gergővel küldet nekik egy-egy táska kp-t, hogy legyen mit adni a lánynak, hogy segíthessen a családján. Közben a nézők tippelhetnek, mennyi pénz van a táskában és ki adja oda először – értékes nyereményekért. Míg börtönben voltak nem volt adás, ahogy kiszabadulnak az utcára a két srác egyre nagyobb őrültségeket csinál, miközben látványos szöktetésbe kezdenek koszos kis Budapesti utcákon. A mögöttük álló hatalmas közösség segítségével leszerveznek mindent, a lány el tud majd menekülni; miközben összejátszanak bár, de mindketten maguknak akarják a lányt.
Ahogy elérkeznek a végkifejlethez a két komoly pénzmennyiség és Ri ii elbúcsúzik a fiúktól, akik rájönnek, hogy jobb lesz így, majd már menet közben Ri ii visszvág nekik egy mosolyt közölvén, hogy Ők voltak az eddigi legaranyosabb adományozói; a fiúk és az egész ország beette a „Nigériai csalást” a lány eltűnik a pénzzel a szálakat a háttérből mozgató társaival együtt.
Tubus és Marci megszégyenülve keresik fel a stúdiót, az irodák felől. Itt megdöbbentő stábot látnak. 30-40 ember telefonálgat, internetezik és szervezi a műsort, szemben velük, az orruk előtt írva a műsor forgatókönyvét. Hallják, hogy el fogják vinni Őket a rendőrök, mert a nézőknek kell egy kis pihenés, sokan azóta ébren vannak a fiúkkal, mióta elindultak vagy két napja.
Berontanak Gergőhöz, elképedve látják, hogy Ő a főnök, most nem szakadt haver, hanem jólöltözött főnök. Megbeszélik, hogy nem gondolták volna, hogy ekkorák lesznek – a szomszédsrácok semmit láttak pont ebből a részéből a világnak, a stúdió falainak túloldalán. Hirtelen mögülük berontanak és megbilincselik Őket, kikapcsolják a kamerákat. Egy darabig még lehet hallani a hangokat,a mikrofonok bekapcsolva maradnak. A szomszedsrac.hu-n ezalatt az élőhang és zenei aláfestéssel képeket látunk videóklip szerűen összevágva, az eddigi legemlékezetesebb pillanatokból, kronológiailag visszafelé. Majd eljutunk egy képhez, ahol együtt áll négy fiatal egy képen, majd a kép megmozdul, egy videó első kockája. A szereplők nagyon ismerősek, de csak amikor elkezdenek beszélni, akkor ismerszenek fel egyértelműen. A három fiú és a fekete lány, épp azon ábrándoznak belassulva, hogy csinálni kéne valami jó kis heccet, amivel pénzt lehet akasztani. Tubus és Ri ii arról vitatkoznak Gergővel, hogy mi legyen a weboldal neve, majd Marci leteszi az asztalra a kamerát és meggyújtva egy cigi, azt mondja: szomszedsrac.hu.
A filmötlet két, kilencvenes években megjelent újságcikk kombinációján alapul.
Az egyik egy hosszabb híradás részeként leír egy jelenetet, melynek során egy rendőr egy szentestén tartott összejövetelről hazafelé tartva a köddel lepett Tisza hídon magányos alakra lesz figyelmes, aki a húszfokos hidegben, vékony kabátban áll a hídon és a folyóra mered.
A rendőrnek sikerül lebeszélnie az illetőt az öngyilkosságról.
A másik híradás egy szövevényes és fordulatokban gazdag bűntényről számol be:
Egy vállalat értéktárából a kilencvenes évek elején közel 200 millió forintot rabolnak el. A betonbunker olyan védelmi rendszerrel van ellátva, hogy gyanúsítottként csak a biztonsági őr jöhet szóba.
Napokkal később azonban felfedezik biztonsági őr holttestét.
Az elkövetkező napokban a rendőrség kihallgatja az összes alkalmazottat, de egyiket sem tartják érintettnek.
A nyomozás zsákutcába fut, és így lezárják.
Két évvel később a kérdéses vállalat egyik fiatal alkalmazottja Velencefürdőn vonat alá veti magát. A rendőrség újra nyomozni kezd.
Kiderül, hogy az öngyilkos férfi volt a rablógyilkosság elkövetője. Ismerte az őrt, és egy társával bekéredzkedtek a telepre, arra hivatkozva, hogy felforrt a furgonjuk hűtővize.
A rablógyilkosságot követőn az utcán lezáratlanul parkoló furgonban hagyták a pénzt.
Otthon a fiatalember beszámolt szüleinek tettéről. Többek között arról is, hogy úgy időzítették a rablást, hogy ne családos őr legyen szolgálatban, mondván így kevesebb embernek okoznak fájdalmat.
A fiatalember családja alibit biztosított neki. Azt állították, a rablás estéjén összeveszett élettársával és leitta magát.
Egy közelükben élő, alvilági kapcsolatokkal rendelkező családnak azonban feltűnik a fiatalember hirtelen meggazdagodása, megsejtik a rablógyilkossággal való összefüggést, és rövid idő alatt közel hatvan millió forintot zsarolnak ki a családtól.
Amikor végül a fiatalember megtagadja a további fizetést, elrabolják és fogva tartják családja nőtagjait, és így csikarják ki tőle a maradék pénzt.
E két cikk szolgáltatja filmötletünk cselekményét és főhőseit: a rendőrt és védencét, akit ez előbbi első alkalommal megment az öngyilkosságtól.
A fiatalemberért felelőséget érző – egyébként válófélben levő - rendőr ekkor mit sem sejtve belekeveredik egy család életébe, akik a maguk részéről már nyakig merültek a rablógyilkosságot követő zsarolási történetbe.
A rendőr – saját jószándékától is elkápráztatva hosszú ideig nem veszi észre, hogy mi is zajlik valójában körülötte. A fiatalemberért aggódva, róla pártfogón gondoskodva, jó ideig félreértelmezi a jeleket, a viszonyokat, a családban zajló események motivációit, a női családtagok hirtelen eltűnését stb.
Egy véletlen folytán azonban rájön, hogy a fiatalember annak a vállalatnak volt alkalmazottja, ahol nem is olyan rég felderítetlen rablógyilkosságot követtek el. Ettől fogva a rendőr – jóllehet bízik a fiatalember ártatlanságában - saját szakállára nyomozni kezd. Apránként összeáll benne a kép, és mire rendőri segédlettel kiszabadítja a fogva tartott nőket, védence életét másodszorra már nem mentheti meg. A fiatalember vonat alá veti magát.
A rendőr – aki eközben azért is küzd, hogy megtartsa feleségét és gyerekét - különös képlettel találja magát szemben: A rablógyilkost, aki ügyelt arra, nehogy családos őrt öljön meg, saját családszereteténél fogva zsarolták meg. Utolsó fillére fogytán már csak a puszta gyilkosság maradt meg neki a rablásból.
A film, amint látnivaló, bűnügyi történet. Hangvételében közel engedi a történetből adódó abszurd ízeket, ugyanakkor végig ügyel a fordulatos elbeszélésmódra. Főhőse valójában a rendőr: egy tisztességes ember, aki érzelmi elfogultságánál fogva “nem lát ki” saját sztorijából.
A csoportterápián Rolit, a 38 éves rokkanntnyugdíjas férfit társai ütemes lábdobogással elhallgattatják, mikor ezredszer fog bele vágyálma taglalásába, miszerint Afrikába szeretne utazni. De Rolinak most tényleg mennie kell, igaz, nem Afrikába, hanem a csoportból, mert, mint azt az óra végén a pszichológusnô sajnálkozva közli, a TB egy újfajta besorolás alapján munkaképesnek nyilvánította ôt, és a kezelését a továbbiakban nem támogatja.
Az érzékeny Roli összeomlik, hiszen neki a csoport volt a mentsvára, az emberekkel való egyetlen kapcsolata, és fokozatosan szétcsúszó csigolyáival nemhogy dolgozni nem tud, de még egy bevásárlószatyrot sem képes megemelni.
Elkeseredésében és kilátástalanságában nem hazafelé veszi az irányt a kis szükséglakásába, hanem betér a szemközti kocsmába, és a pszichiáternôtôl búcsúajándékba kapott utolsó gyógyszertartalékát szép lassan a tömények mellé elfogyasztja.
Ezután, a gyógyszer és az alkohol kombinációjának erôteljes hatása alatt áttámolyog a szomszédos trafikba, ahol vesz egy tajvani gyártmányú zöld mûanyag puskát és álarc híján – a boltos javaslatára- egy szôke Ken parókát.
Egy készséges Sofôr segítségével felkászálódik a Volán buszra azzal a feltett szándékkal, hogy kirabolja a városi Bankot. Fel sem merül benne, hogy a busz máshova is mehet, csak a garázsban kezd el gyanakodni. Itt elôrántja fegyverét, és hadonászni kezd, követeli, hogy azonnal vigye a Sofôr ôt a Bankba. A döbbent Sofôr engedelmeskedik és elviszi Rolit,- de inkább a Rendôrségre.
A recepciós tizedes döbbenten nézi a Rendôrség udvarára behajtó Volánbuszt, majd az abból kiszálló termetes Sofôrt, karjában egy feltûnôen szôke nyomorékkal, aki puskát szegez hordára nyakához és pénzt követel. A kezdeti dermedtséget tétova mozdulatok váltják fel, elôkerülnek a pénztárcák, fizetési borítékok, a rendôrnyugdíj-alap.
A zsákmány nem is kevés, Roli életében talán ez az elsô szerencsés nap- mivel aznap lett volna az évvégi prémiumkifizetés, így összesen ötmillió forinttal távozik.
Mivel képtelen egyszerre a pénzeszsákot és a botját, valamint a fegyverét is tartani, mikor kiérnek, a Sofôr futásnak ered, és a busszal elmenekül. Roli, akinek a cipekedéstôl megroppan a gerince, egy pár méterrel arrébb álló padig elvánszorog, ott lerogy és a kiállott izgalmaktól fulladozik.
A rendôrök üldözôbe veszik a buszt, a levegô után kapkodó mozgássérülthöz pedig egy jótét járókelô mentôt hív, és a rohamkocsi a rendôrkordonon át akadálytalanul távozik.
A kórházban Rolit megpróbálják újraéleszteni, majd egy kicsit elhamarkodottan lemondanak róla, és a hullaházba szállítják. Itt tér magához, halálra rémítve a boncnokot, aki éppen a pénzeszsákban turkál. A férfi fizetség fejében feljánlja neki segítségét. Azt javasolja, hogy Roli húzza meg magát egyik “kliense” ágyában, aki az éjjel hunyt el, mindaddig, míg ki nem derül, tiszta-e a levegô. A kórházban uralkodó fejetlenségben ez fel sem fog tûnni.
Sajnos a másnapi újságból kiderül, hogy Roli a helyszínen felejtette a buszbérletét, és így ismerik a lakhelyét. A fantomkép pedig túl jól sikerült - a kishitû, de annál hiúbb Roli bárhogy igazgatja a saját haját, nem tud eléggé hasonlítani hozzá.
A hajával való veszôdés amúgy teljesen hiábavaló, mert a kórházi adminisztráció még aznap reggel magába szippantja Rolit, és minden tiltakozása ellenére folytatják rajta rákban elhunyt elôdje kemoterápiáját. Mire kiderül a tévedés, Roli nemcsak lefogy, hanem a gyógyszerektôl kábult és teljesen kopasz lesz. A betegjogi képviselô szerint annyira, hogy a félrekezelés miatt remek pert lehet a kórház nyakába akasztani.
Ráadásul mindeközben a kórházi alkalmazottak, akik megtalálták Roli pénzeszsákját az ágya alatt, azt hiszik, hogy az hálapénz, és, mivel úgy látják, hogy a férfi magatehetetlen, és rokonok sem látogatják, jobbnak látják maguk közt szétosztani.
Roli a megcsappant pénzzel, és immár két mankóval a hóna alatt kitántorog a kórházból. Haza nem mehet, mert azonnal letartóztatnák, így hát elindul, hogy végre elutazzon Afrikába.
Éppen ebben az idôben zajlik az utazási EXPO. Roli a pavilonok közti nyüzsgésben úgy érzi, már csak az AFRIKA feliratú boxig kell kibírnia, mikor elébe pattan egy marketinges Lány- poliészter blúz és válltömés- és felvilágosítja ôt, hogy mint a 243. vevô, nyert. Mielôtt Roli felfoghatná szerencséjét, a Lány, -az árakat gondosan megemlítve-, karjába kezdi halmozni nyereményeit: multiplédet, mûanyag svájcibicskát, nagyító hamutartót, egyszerhasználatos elsôsegélycsomagot, reklámkotont és kalucsnit.
Roli a nyeremények súlya alatt megtántorodik- bár a Lány nagyon tetszik neki- nem fûlik a foga ahhoz, hogy elutazzon Koppenhágába, ugyanis ez volt az egyetlen feltétele annak, hogy az ajándékokat megkapja.
A lassan összerogyó Roli segítségére siet egy apró Busman férfi, aki az AFRIKA feliratú bódé elôtt álldogálva szemtanúja az esetnek. Betámogatja magához Rolit, és lefekteti, majd ügyes, szakavatott mozdulatokkal, az ôseitôl tanult módon megmasszírozza. Roli egészen megkönnyebbül, de a Busman, az Iroda vezetôje azt tanácsolja neki, hogy várjon az utazással addig, amíg megerôsödik.
Roli – akire nagy hatással volt a válltömés és a dekoltázs- elindul, hogy megkeresse a forgatagban a Lányt. Ki akarja fizetni neki a nyereményeket, mivel nem akar Koppenhágába utazni, és ezt így tartja becsületesnek. A Lány eléggé meglepôdik, de látva, hogy a naiv Rolinak van pénze, és igencsak elveszett, felajánlja neki, hogy segít szállást keresni.
Egy külvárosi motelbe mennek, és a bárban felöntenek a garatra. A Lány végül ott alszik. Rolinak, -aki még soha nem volt nôvel,- rettenetes izgalmában nem jön álom a szemére. Ám csak annyi történik, hogy reggelre kelve a maradék pénze is eltûnik.
Roli bôgve járja az utcákat, fogalma sincs, hogy most mihez kezdjen. A rendôrség kôrözi, nincs egy vasa se és, -ami a legjobban fáj neki- a Lány, romantikus lelkének mitikus hôsnôje: eltûnt.
Megkeresi egyetlen ismerôsét, aki jól bánt vele, a kis Busmant. Roli ekkor ébred rá, hogy mennyivel jobban van, mióta a férfi megmasszírozta. Jótevôje, aki szintén nem volt tudatában gyógyító képességeinek, immár módszeresen kezelésbe veszi a beteget. Roli állapota látványosan javul. A Busman a sikeren felbuzdulva Gyógyító Szalont nyit az apró Utazási Ioda helyén, és felajánlja Rolinak, hogy költözzön be a kirakatába, és napról napra saját gyógyulásával reklámozza a helyet.
A szenzációhajhász média hamar szárnyára kapja a Szalont, és egy reggel, mikor Roli munkába áll, azaz álmosan elhúzza a kirakatüveg elôl a bársonyfüggönyt, szembe találja magát a bámészkodó Lánnyal.
Roli elôször látni se akarja, és csak a Busman közbenjárására hajlandó fogadni.
Végül a törzsnézôk legnagyobb megelégedésére együtt reggeliznek, Roli lassan felenged. A Lány meglepetten nyugtázza a változást: Roli haja épp olyan, mint a fantomképen, a tartása végre egyenes, a lábát alig húzza és a stílusa meg már-már gáláns.
Végezetül a Lány bûnbánóan átad neki egy levelet. Bevallja, hogy miután ellopta Roli ingóságait, köztük a lakáskulcsát a ráerôsített jó nagy címmel, elment oda, és alaposan körülnézett. Akkor találta ezt a hivatalos levelet is, amit persze felnyitott.
Roli ijedten nézi a nevére szóló küldeményt, ami a Bíróságról érkezett. Egy határozatot talál benne arról, hogy a Kórház elvesztette vele szemben a pert, és így a több milliós kártérítés ôt, mint károsultat illeti meg.
Roli közli a Lánnyal, hogy akár nyugodtan el is mehet, mert a pénzbôl vissza fogja fizetni az ellopott milliókat. A Lány sír, és könyörög, hogy Roli bocsásson neki meg, szeretne vele maradni és segíteni. Lebeszéli a fiút arról, hogy az összeget postai csekken fizesse be a Rendôrség számlájára. Helyette úgy döntenek, hogy megkeresik a Volánbuszost, és lejátsszák visszafelé az eseményeket.
A Sofôr nem akar hinni a szemének, mikor meglátja Rolit- elôször meg se ismeri- aztán kerek perec megtagad mindenféle együttmûködést. Ekkor jön a Lány, aki számtalan marketingfogásainak egyikével és monoton, megállíthatatlan rábeszélô hadarásával a Sofôr ellenállását teljesen megtöri.
A Volánbusz ismét leparkol a Rendôrôrs udvarán, és a Sofôr, a Lány és Roli egy pénzzel teli zsákkal és egy géppuskával behatolnak az épületbe. Míg Roli szemmel tartja a társaságot, a Lány beleteszi a megtöltött pénztárcákat a feltartott kézzel álló rendôrök zsebébe, táskájába.
Persze Rolit ezúttal elfogják. A tárgyalás gyors: a Sofôrt és a Lányt a kényszerítés miatt felmentik, Rolit, mint értelmi szerzôt 85 év fegyházban letöltendô szabadságvesztésre ítélik.
Míg Roli a börtönkórházban senyved, a Busman az Afrikai Konzulátuson keresztül meghívást kap Afrikába, hogy egy gyógyító körúton népszerûsítse és tanítsa a tradicionális gyógyító masszírozást. Mivel a Busman ragaszkodik ahhoz, hogy Rolit is magával vigye, a Követség kieszközli Roli ügyének újratárgyalását.
Felsôbb fokon Rolit az igazságügyi orvosszakértô, különös tekintettel a második akciójára, mentálisan beszámíthatatlannak ítéli, és így a börtön helyett gyógykezelést ír elô- természetesen a Kórházban, ahol úgy tartanak Rolitól, mint a tûztôl, és hajlandóak a kezelési jelenléti ívet nélküle is havi rendszerességgel a szervek felé megküldeni.
Közben Roli és a Busman elindulnak Afrikába. Természetesen a Lány, mint a Busman marketingmenedzsere, szintén velük tart…
Az újsághír:
Gilbert Deya tévéevangelista csupán az imádság erejével képes termékennyé tenni meddő nőket. A rendőrség gyanúja szerint viszont az imádság helyett a gyermekkereskedelem oldja meg a Deya segítségét kérő meddő nők problémáit. („Csodabébik gyanús forrásból”; Index, 2005. szeptember 13.)
A történet:
Ez a hír természetesen nem igaz. Kiötlője XY, a Blikk újságírója, számtalan kacsa szerzője. Ő a profi lukra író, ha a tördelés miatt egy kis hely befedetlen maradna a lapban, ő valamiféle természetfeletti ösztöntől hajtva, pontosan méretre szállít egy képtelen, mulatságos, vagy borzasztó álhírt valamilyen elképesztő bűnügyről, halálos új vírusról, rajtakapott sztárról stb. Ő maga egyáltalán nem sztár a szakmájában, csak egy hatodik senki a szerkesztőségében. Egy este kollégájával búsong egy kocsmában, szidják a többi kollégákat; amikor hazafelé indulva kilép az ajtón, megbotlik, beveri a fejét, és meghal.
A mennyországba kerül, ahol már türelmetlenül várják: ugyanis igaz, amit a misztikusok már régóta sejtenek, minden ember élete előre meg van írva – mégpedig e célra alkalmazott, halott írók segítségével. Valahol a mennyországban, egy óriási, jellegtelen kockaház apró, félhomályos szobáiban gyártják a túlvilági szerzők a sorsokat. Ide került Homérosztól Dantén át Karinthyig számos ismert és kevésbé ismert író – ezért hasonlít egymásra annyira élet és irodalom, a véres balkáni háború egy Shakespeare-drámára, (merthogy azt speciel ő írta), vagy a hazai politikai élet nem egy fordulata Mikszáth regényeire (merthogy annak meg ő a felelőse).
De nem csak a nagy konfliktusokat, hanem a kisemberek egyéni örömeit, szomorúságát is meg kell írni, és mivel egyre több a Földön az ember, a szerzők egyre túlterheltebbek: sok a selejt, az ismétlés, már a zsenik is megúszásra játszanak.
Hősünkben hatalmas a bizonyítási vágy (utolsó kocsmai beszélgetésében is pont azt panaszolta kollégájának, hogy ott feszül benne a nagy regény, ha lenne egy szusszanásnyi ideje, ha kiszabadulhatna ebből a szerkesztőségi taposómalomból…) még akkor is, ha első feladatként jelentéktelen kis életeket kap. Lelkesítik a neves kollégák, és az, hogy bármit ír, bekerül a sorsok nagy könyvtárába (bár, amikor kíváncsiságból belelapoz ismerősei és rokonai sorsába, keserűen távozik -- hol itt a szabad akarat?), és ugyan hamar rájön, hogy a mennyország se nagyon különbözik egy földi szerkesztőségtől, itt sem a minőség számít, hanem a fúrás, a kisszerű érdekek érvényesítése, lelkesen lát munkához. Eleinte szépeket ír, ám dicséret helyett fejmosást kap: az ilyen giccses dolgokra ott vannak a lányregények szerzői, tőle nem ezt várják.
Megzavarodik, begörcsöl, nem halad a munkával. "Ha nem jut eszedbe semmi, nyírd ki, én is ezt szoktam csinálni", tanácsolja tapasztaltabb pályatársa. És valóban -- a szerencsétlen kisember élete drámai hirtelenséggel véget ér, másnap már a rokonai gyászolják (látjuk). Hősünk megszeppen, nem akarja halomra ölni alanyait, de mivel agya bénult, megpróbálja elsütni valamelyik régi ötletét. Főnöke megint letolja: a sztori már foglalt, beépítették valakinek az életébe. És a többit is, az összes még életében írt, őrült álhírt. A sok képtelenség, amit még az újságnál kiötlött, most mind megvalósul. Hősünkre szörnyű lelkiismeret-furdalás tör egykori felelőtlensége miatt: előre látja a válogatott borzalmakat, és kétségbeesetten próbálja megakadályozni őket. Erre egyetlen eszköze van: az írás. Lázas buzgalommal kezd átjavítani életeket és azok elágazásait (mert hiszen minden élet egy csomó másikba kapaszkodik), ám a Sors ravaszabb nála, és – mint Ödipusz királynál -- éppen a mentő átírások segítségével mégis beteljesednek a Földön kiagyalt történetek. Néhány abszurd esetet látunk is (albínó aligátor szedi áldozatait tasmán földművesek között; kenyai álpap imával és kézrátétellel ejti teherbe híveit; egy híres színésznő gyerekét kenguru rabolja el/találnak egy kisfiút, aki a kenguruk között nőtt fel, a londoni állatkertből kiszabadult strucc lenyeli a koronaékszereket -- tragikus és tragikomikus esetek vegyülnek), hősünk elkeseredetten küzd, lázálomszerű harcot vív saját fellázadt történeteivel – és mindig alul marad.
Egyre jobban furdalja a lelkiismeret, már mindenáron szeretné megakadályozni saját hírei sorozatos megvalósulását. Nem adja fel: lázadást szít szerzőtársai között; a sok egykori írónak a szabad akarat fontosságáról beszél, és jó néhányukat meg is győzi. A feldühödött, lázadó angyalok megrohamozzák és felgyújtják a sorsok világkönyvtárát (ahová a megírt életek kerülnek be); de addigra Gábriel arkangyal egy rizsszembe belekarcolja az összes történetet, és lenyeli -- nincs menekvés, a sorsokat továbbra is más írja meg előre. Hősünket megbüntetik, visszahajítják a Földre: büntetésből tovább kell élnie.
A kórházban ébred, ahol a kocsmai éjszaka óta kómában feküdt. Először az egész történetet rossz álomnak hiszi, de nem: ahogy a folyosón megy, ahogy az utcán lépdel, mindent előre tud; előre válaszol fel sem tett kérdésekre, fejében ott zsonganak a következő pillanatban elhangzó mondatok. Az újságnál újra kezdené a munkát, de ahogy leírja az első felelőtlen kis kacsa első mondatát, keze megáll a levegőben; feláll, kisétál a szerkesztőségből. Sosem látják viszont -- eltűnését kis hír tudatja ("Nyomtalanul eltűnt a holtából visszatért újságíró.") Egy diliházban éldegél, a kertben ücsörög egy padon. Nem szól, mozdulni se hajlandó; arcán vigyor – mint aki túljárt a Teremtő eszén.
*
Az őrült történethez őrült képi világ társul: nagy ellentétek, nagy váltások, nagy arányok jellemezik.
A történet előrehaladtával a komédia egyre szürreálisabbá válik, ez nem kedves, kedélyes vígjáték, bár még leglázálomszerűbb jeleneteiből sem vész ki teljesen a humor.
Szereplők:
A főhős körül a mennyországban számtalan híres író és ismeretlen bértollnok tűnik fel, az életben kollégái, főnöke, menyasszonya, rokonai vannak.