Az augusztusi Filmvilág tartalmából

 

A tartalomból:

KORTÁRSUNK SHAKESPEARE

- Takács Ferenc: A zseni és a stróman (Shakespeare a filmvásznon)
- Schubert Gusztáv: Rögtön jövök (Kálid Artúr – Gáspár András – Kálloy Molnár Péter: S.Ö.R.)
- Varró Attila - Szabó Noémi - Hubai Gergely A Shakespeare-zsánerek
- Bocsor Péter: High-tech gyűlölet (Ralph Fiennes: Coriolanus)

A Shakespeare-vallás, az Angliában a tizennyolcadik század végére kialakult kultusz a mozgókép révén újabb híveket szerzett. Tündöklése a némafilm-korszakban kezdődött – ami persze bizarr ügy: Shakespeare a shakespeare-i szöveg nélkül? A hangosfilm megszületése óta aztán nincs megállás, Shakespeare megszólalt a filmvásznon, s szól hozzánk azóta is, szinte egyfolytában.


MARSBÉLI KRÓNIKÁK

- Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” (Ray Bradbury)
- Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink (Beszélgetés Lukács Béla fizikussal)

Fantázia, intelligencia, humanizmus, pszichológia, humor, melankolikus líraiság, a létezés kérdései iránti érdeklődés, minden érzelgősségtől mentes érzelmesség – ezek voltak Ray Bradbury legfőbb jellemzői, aki híréhez és korához képest (91 évesen hunyt el, 12 éves kora óta naponta írt) meglepően kevés művel írta be nevét az amerikai és világirodalomba. Az a kevés azonban megújította a science-fictiont.


CHRISTOPHER NOLAN

- Huber Zoltán: Privát Batman (Nolan avagy a szerzőiség)

Az újhullám időszakához képest mára jelentősen megváltozott, kit tekintünk szuverén rendezőnek. Az „auteur”-fogalom értelmezését jelentős mértékben befolyásolta Christopher Nolan öntörvényű életműve. A brit rendező minden, zsánerében mégoly különböző filmjében – Batmanjeiben éppúgy a Mementóban vagy az Eredetben – ugyanazt a jellegzetesen ezredfordulós identitás-problematikát festi fel a vászonra, minden bizonytalan, legfőképp mi magunk.


PUNKFILMEK

- Kovács Marcell: Haragban a világgal (Angol punkfilmek)
- Ardai Zoltán: Nyitott smink (Szász János: Last Call – Dresden Dolls)
- Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt (A film és a magyar punk)

Magyar punkfilm a szocializmus idején a cenzúra miatt nem készülhetett, de meglepően sok kortárs filmben megszólalt a rebellis zene.


MAGYAR PANTHEON

- Kelecsényi László: Becs és dísz (Örkény-mozi)

Már a Babik esete is egypercesbe kívánkozik. Filmnovellának készült eredetileg, de az ötvenes évek első felének nagyhatalmú dramaturgiája visszautasította a művet. Ugyan hogyan fogadhatta volna el az Ilf és Petrov tollára is méltó szatíra sztoriját, melyben az álkulcsgyár nem létező dolgozója, Babik János – a kommunista munkaverseny szimulakruma – követendő plakáthőssé magasztosul.


KÖNYV
- Forgách András: Visszaigazulás (Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla retrospektív)

FILMISKOLA

- Gelencsér Gábor: Az emlék: más (Történelmi múltidők)

A 60-as években a hagyományos elbeszélésmódot a kortárs irodalom segítségével fellazító történelmi filmek a Rákosi-korszak sematizmusának leegyszerűsítő és hamis múltidézésével a kádári konszolidáció összetettebb és árnyaltabb igazságképét helyezik szembe.


FRANCIA ÚJ RAJ

- Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők (Az új francia film)
- Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók (Titanic: francia zátonyok)

A 90-es évek francia filmjeiben a szexualitás önző és pusztító aktus, az 2000-es évek új raja visszahozta a szerelmet és az erotikát.


FILM/REGÉNY
- Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom (Beigbeder, a regényíró)
- Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra (Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart)

FESZTIVÁL
- Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet (Gdynia)

MOZIPEST
- Sipos Júlia: Város a részletekben (Beszélgetés Finta Sándor építésszel)

TELEVÍZIÓ
- Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk (Foci EB)

 

A Filmvilág már az interneten (dimag.hu) is előfizethető és olvasható!