sex hikaye

Beszélgetés Koltai Lajossal

Nem női film, hanem emberközeli

2007. szeptember 19. - Deák Dániel
Beszélgetés Koltai Lajossal
A filmhu újságírója azon szerencsések között tudhatja magát, akik már láthatták Koltai Lajos második rendezését, az amerikai stúdiófilmként készült Estét. Kritikánkat jövő héten olvashatják, alább a sajtótájékoztató és a Koltai Lajossal készült beszélgetésünk összefoglalója található.
A film megtekintését sajtótájékoztató követte, amelyen részt vett a rendező mellett Gálvölgyi Judit, az Este magyar nyelvű regényváltozatának fordítója, valamint a forgalmazó képviselői, akik elmondták, nagy sikert, több százezres nézőszámot jósolnak Koltai filmjének, annál is inkább, mert a rendező – magyar viszonylatban – szokatlanul aktív módon részt vesz a film népszerűsítésében, ahogy azt már az Egyesült Államokban is tette. Koltai elmondta, több mint kétszáz közönségtalálkozón vett részt különböző államokban.

Állítása szerint mindenhol nagy sikert aratott az Este, különösen tetszett neki a látvány, hogy – az amerikai hagyományoknak megfelelően – mikor megérkezett, a mozik előtt több száz ember fogadta, a New York-i bemutató alkalmával pedig vörös szőnyeg és estélyi ruhák pompája emelte az alkalom fényét; a film felkonferálásakor Koltai megosztotta a közönséggel Szabó Istvánnal való közös titkukat, hogy általában addig forgatnak egy jelenetet, amíg nem látni, "ahogy az angyalok elszállnak a kamera előtt”. Szerinte ebben a filmben temérdek angyal szálldosott a jelenetek forgatásakor, őket ajánlotta a kinti nézők figyelmébe, akik a filmet követően biztosították, látták az angyalokat...

A lediktált elalvás jelenete - Vanessa Redgrave és Natasha Richardson

Felmerült a kérdés, hogy tetszett a könyvhöz képest Gálvölgyi Juditnak a film, aki méltatta Koltai érzékeny filmjét, ám szerinte a két művet teljesen külön kell kezelni, hiszen alapvető különbségek fedezhetők fel közöttük. A regényben például a főhősnőnek öt gyermeke van, a filmben pedig mindössze kettő, emellett pedig a szerepek hangsúlyai is megváltoztak Koltai művében. „Michael Cunningham tényleg alaposan átírta a regényt, ami eredeti változatában megfilmesíthetetlen volt, akármekkora sikert is ért el Amerikában” - regált Koltai, hozzátéve, hogy a könyv szerzője, Susan Minot is írt korábban egy, a regényhez sokkal hűebb forgatókönyvet, de egyszerűen eladhatatlan volt, egyik stúdió sem vállalta be. Aztán került a képbe a Focus Features, akik Michael Cunninghamet kérték fel a történet filmváltozatának megírására, Susan Minot-val teljes egyetértésben. Azért ő volt az ideális választás Koltai szerint, mert senki más nem ért jobban az időhöz – erre az Órák című film a bizonyíték.

Tehát Koltai hangsúlyozta, Cunningham szabad kezet kapott, és élt is a lehetőséggel: átgyúrta a történetet, ami olyannyira jól sikerült, hogy a forgatás során már nem is akart senki változtatni rajta. Ő is elégedett volt: néha úgy érezte, a stúdió felé muszáj kis színjátékot produkálnia, ezért kihúzott részeket, amiket később visszacsempészett. A forgatókönyvíróhoz hasonlóan Koltai is szokatlan szabadságot élvezett, amit a produkció minden szakaszában érvényesíteni tudott. Állítása szerint a Sorstalanság-nak köszönheti a stúdió és a színészek bizalmát, hiszen a Focus Features-nek annyira tetszett a Kertész-adaptációja, hogy a casting során az összes színésznek az első feladata a Sorstalanság megtekintése volt, és bizony – amint a rendező elmondta – a legtöbbjüket ez győzte meg, akár egy kifizetődőbb ajánlat ellenében vállalják el a szerepet.

Koltaival való beszélgetésünk során felvetettük, az amerikai kritikák kivétel nélkül kiemelik az Este nagyszerű szereplőgárdáját és a remek színészi alakításokat: a kinti tapasztalatok alapján mit gondol, van-e különbség a magyar, illetve a hollywoodi színészek, színészet között? „Alapvető különbség, hogy nálunk olyan, hogy filmszínészet, nem létezik” - kezdte a legendásan hosszú válaszairól is ismert rendező. Tehát a magyar színész elsősorban színpadon játszik, és néha forgat. Emiatt például a Sorstalanság-ban a sokszereplős jeleneteket éjszaka

"Nem kelet-európai rendezőként kezeltek"
kellett forgatni: megérkeztek előadás után, felvettük hajnalig, amit kellett, után pedig mentek próbálni – mesélte Koltai. „Néha jól jön, ha látszik egy színészen a kialvatlanság, de például a Sorstalanság-ban inkább teher volt – mindenesetre nagyon értékeltem a színészek odaadó munkáját.”

Amerikában minden másképp van: a színészeknek egyszerre csak egy feladatuk van, amit teljes alázattal elvégeznek, nem is csinálhatnak mást addig, amíg az én filmemben dolgoznak – osztotta meg amerikai tapasztatait a filmhu-val a rendező. Elképzelhetetlen például olyan, ami Magyarországon elég gyakran megesik, hogy tökéletes szövegtudás nélkül érkezzen valaki a helyszínre. Egy további jellegzetesség, hogy a kinti színészek tökéletesen bezárkóznak a jeleneteikbe, előfordult velem – meséli Koltai -, amikor Robert Duvallal forgattam, hogy nem lehetett hozzászólni, mert ijesztő módon megrezdült, amikor az ember megfogta a vállát, mert a szerepében élt. Reggel fölvette a hozzávaló ruháját, és úgy maradt egész nap.

Mégis, kit tudna kiemelni az Este szereplőgárdájából? - kérdeztük. „A Buddyt alakító Hugh Dancyt mindenképpen. Eredetileg sokkal kevésbé volt lényeges a szerep, amit alakított, de annyira jól csinálta, hogy majdnem főszereppé vált” - felelte. Tipikusan olyan színésznek tartja az angolt Koltai, aki „olyan karaktereket tud létrehozni, hogy nem emlékszünk a korábbi szerepükre, ahelyett, hogy a „miért mindig ugyanazt” kérdést kéne feltenni esetében, mint egyébként oly sok magyar színésznél. „Vanessa Redgrave-vel pedig életem egyik nagy élménye volt, már önmagában a vele való találkozás is” - folytatja. „Erre – a könyv elolvasása után azt mondja, Lajos ez a szerep egy ajándék nekem.” - ő is tökéletes alázattal tette azt, amit mondtam neki, nem úgy kezelt, mint egy kelet-európai srácot, aki megérkezett Amerikába.

„Vanessával sokszor úgy beszéltem, mint egy gyerekkel – osztotta meg velünk Koltai. És elfogadta. Mondtam neki, hogy nem, még nem alszol el, még nem, még nem, most kezdesz, és így tovább... Szerettem volna érzékeltetni azt a ritmust, ahogy elalszik, és amikor felébred, a lánya (Natasha Richardson, aki az életben is a gyermeke) beszél hozzá, és visszaalszik. Hát ez egy olyan szépségű, fantasztikus dolog, azt le kellett diktálnom. Alig tudtuk kivágni ebből a filmből a hangomat a végén. Mert még mindig volt egy kicsi itt is, meg ott is. Az a nagyon pici zaj, az én hangom, az még mindig hallatszott. Napokon keresztül irtották, szerencsére már megvannak a gépek hozzá.

Hugh Dancy, aki főszereplővé játszotta magát

Igaz-e, hogy az Este női film? – tettük fel a vetítés után sokakban motoszkáló kérdést. „Nem” - hangzik a kategorikus válasz. „Szerettem volna egyetemes kérdéseket felvetni, ezeket pedig férfiak nélkül nem lehet megoldani. Nézze meg például Buddy szerepét, ez a történet róla is legalább annyira szól, mint a női karakterekről.” Koltai szerint a film további fontos férfi-női közös problémákat vet fel, olyanokat, mint a gyerekvállalás például. „Nem lenne baj, ha női film lenne, de hát nem az.”

Mik a további tervei? Magyar film szerepel-e közöttük – érdeklődtünk? „Most akartam csinálni egy 1956-ban játszódó szerelmi történetet, de nincs meg hozzá az anyagi fedezet, se a színészek” Angolul beszélő magyar filmre készült Koltai, Amerikai játék munkacímmel. Tibor Fischer A béka segge alatt című regényéből.. „Régóta bíztatnak, hogy rendezzem meg, de nem akar összejönni. Ehelyett most úgy néz ki, megint egy amerikai filmet forgatok, az Esté-hez hasonló emberszabású történetet.” - vázolta a közeljövő terveit a filmnhu-nak Koltai Lajos.



Címkék

, riport


(10) 
Hozzászólások
10-8  /  10
2007. szeptember 29. szombat, 21:45#10| ukiyo
igenigen, sokkal hízelgőbb.

Nem is a hízelgést hiányoltam, magam sem hízelegnék ennek a filmnek. A bajom a gagyi, hamis, giccses és felesleges (indexes) cím volt, meg az objektívként kezelt közhelyes halálleírás. Amúgy az infotartalma a NYT idetűzött részének se sok, kicsit kultszob F'ságnak tűnik, de hát ki ír ma értelmes filmkritikát? (ezzel öszefüggésben: és ki kíváncsi rá?)

tehát abba a hibába estem, hogy az általános cifrafosós bulvárra rágtam be, vagyis vesztettem, mert nyilván ez is célja egy ilyen véleményközlésnek. Magamra vetek,

a legjobbkat
d.m.-
 
Előzmény: maciekéshauzer #9
 
2007. szeptember 29. szombat, 20:14#9| maciekéshauzer
egyenetlen, persze
 
Előzmény: maciekéshauzer #8
 
2007. szeptember 29. szombat, 20:13#8| maciekéshauzer
Akkor most idekopizunk egy "főkostolót" : "Stuffed with actors of variable talent, burdened with false, labored dialogue and distinguished by a florid visual style better suited to fairy tales and greeting cards, this miscalculation underlines what can happen when certain literary works meet the bottom line of the movies. It also proves that not every book deserves its own film..." The New York Times

magyarul: egyenletlen, hamis, giccses és felesleges...ennél még az index halálvicce is hízelgőbb, nemde ukiyo?

maciek és hauzer
 
Előzmény: ukiyo #7
 

nka emblema 2012