Csütörtökön adják át az AEGON-díjat Pálfi Györgynek
Csaplár Vilmos elismerése
Az AEGON Művészeti Társdíjat mindig az adott év AEGON Művészeti Díj tulajdonosa ajánlja meg egy társműveszetben kiváló alkotónak. Az idei AEGON-díjas, Csaplár Vilmos áprilisban kapta meg az elismerést Hitler lánya című regényéért, választása Pálfi György filmrendezőre esett - díjátadó csütörtök este lesz a Szépművészeti Múzeumban.
Az október 21-i esten fontos a vizualitás, hiszen a társdíjas művész filmrendező, különösen fontosak voltak Pálfi György számára bizonyos képzőművészeti előképek, így a Taxidermia középső részéhez például a kolumbiai festő, Botero képei, amelyekből a Szépművészeti Múzeumban kiállítás látható éppen.
Az AEGON Művészeti Díjat kortárs magyar író kaphatja meg az előző esztendőben napvilágot látott, kiemelkedő jelentőségű szépirodalmi művéért, amelyről szakmai zsűri dönt. Az AEGON Művészeti Társdíjra aztán az AEGON-díjas író, költő jelölhet fél évvel később kortárs magyar művészt – méghozzá kötelezően másik művészeti ágból. Olyan alkotót, akit ő maga erre méltónak tart, s akire fontos ezzel az elismeréssel is felhívni a figyelmet. Amikor tájékoztatták a díjról, Pálfi annyira meglepődött, hogy egy ideig nem szólt semmit, majd azt mondta: „De hiszen nem is ismerjük egymást!” - Eszéki Erzsébet, a program kidolgozója, szakmai vezetője szerint az AEGON-díj éppen ezért a lehető legönzetlenebb elismerés jele, amely csakis a társdíjas filmjeinek szól.
Az eddigi AEGON-díjas művészek:
2006: Spiró György (a Fogság című regényéért), a társdíjas Jeney Zoltán zeneszerző volt
2007: Rakovszky Zsuzsa költő, író (Visszaút az időben című verseskötetéért), aki Vojnich Erzsébet festőművészt jelölte az AEGON Művészeti Társdíjra
2008: Térey János költő (Asztalizene című színművéért), a társdíjas Kovalik Balázs rendező volt
2009: Jónás Tamás költő (Önkéntes vak című kötetéért), ő Juhász Gábor zeneszerzőt jelölte a társdíjra
2010: Csaplár Vilmos író (Hitler lánya című regényéért), a társdíjas Pálfi György filmrendező.
Csaplár Vilmos, a 2010-es AEGON-díjas író rövid indoklása:
"Pálfi Györgyre nem tudok úgy gondolni, hogy ne legyen csuklási ingerem. Első filmje, a Hukkle, teljesen levett a lábamról. Úgy éreztem – és ez a teljes odaadás jele nálam -, hogy már régóta szerettem volna én is „valami ilyesmit”. Ki mesél ebben a filmben, ahol olyan hősök vannak, mint egy kígyó, a búzatáblában a közeledő aratógéptől bénultan álló rókafi, békák, halak, füvek, fák, méregfiolák, férfiak, nők, biciklikerekek, kandisznó herék, gépszíjak, varrótű, vadászrepülő? Az ember nem több, mint a tápláléklánc csúcsa, egy falunak nevezett életkeretben. Ki az az elbeszélő, aki számára az emberi beszéd ugyanolyan zaj, mint a tyúkok kotyogása, a disznó röfögése? Az egész történetnek egy vegetatív reakció, a háza előtt a padon ülve a tejbegyűjtőt váró bácsi csuklása adja meg a ritmust.
Pálfi a különösségek rendezője. Második nagyjátékfilmje, a Taxidermia brutális undorral elmondott história a múltunkról, mely mócsingként belecsüng a jelenbe. Harmadik filmjéhez - Nem vagyok a barátod - ikerpárként előtanulmányt készített óvodásokkal. Mintha ez a két munka együtt arra a kérdésre akarna felelni, amit anyukám szokott föltenni: „Hogy lesz abból a sok aranyos gyerekből annyi undok felnőtt?” Hát, úgy, mondja Pálfi, hogy az a sok gyerek se annyira „aranyos”."
