Dealer–siker Párizsban

Kelet-Európai Filmfesztivál

A párizsi Baltyk-o-Balkan Kelet-Európai Filmfesztivál megosztott fődíját Fliegauf Benedek Dealer és a szlovákiai Kerekes Péter 66 szezon című filmje nyerte el. A Cinéma des Cinéastes moziban április 20. és 26. között második alkalommal megrendezésre került mustrán török, észt, szerb, román, szlovák és magyar filmek szerepeltek, de a Panorama programban csehszlovák, lengyel és román alkotások is bemutatkozhattak, valamint külön blokkban vetítették az észt animációs filmeket.

Fliegauf Benedek sokszorosan díjazott filmje, amely jelenleg a San Francisco International Film Festival versenyprogramján szerepel, április 25-én került vetítésre, míg a tavalyi Mediawave fődíjas alkotása, Kerekes Péter édesapja emlékére készített a kassai uszoda történelmét felidéző dokumentumfilmje, április 24-én került vetítésre. A versenybe került alkotásokat Biljana Srbljanovic drámaíró, Amel Lacombe, az Eurozoom filmforgalmazó cég képviselője, illetve Elisabeth Bouvet, a Radio France Internationale kulturális szervezetének elnöke értékelte. A 2004-es fesztiválon Dyga Zsombor Tesója képviselte hazánkat.

APanorama programban a térség hatvanas években készült korszakos alkotásait tekinthette meg a közönség, többek között Krzysztof Kieslowski Le Guichet vagy Robert Glinski Salut Tereska című filmjét. Extraprogramként a messze földön híres észt animációk szórakoztatták a nagyérdeműt.

„Bővivel fognak távozni nézők e megdöbbentő és/vagy őrjítő magyar játékfilm vetítéséről, ám ha valaki képes átadni magát álmosító ritmusainak és apokaliptikus rezignációt hordozó atmoszférájának, hipnotikus élményben lesz része; mintha Szokurov újraforgatta volna a Liquid Sky-t Drugstore Zombie címmel. Egy kifejezéstelenül jóképű drogdíler (Keresztes Felicián) napi körútját teszi meg kerékpáron; stricijárgánynak nyoma melynek minden állomása kilátástalan, groteszk, vagy meghökkentő mélységeket feltáró mini-pszichodrámát kínál. Anamorfikus szélesvásznú fényképezés, körülölelő hanghatások, csekélyke párbeszéd, valamint az infúziót idéző tempó tesz teljessé itt az egyszerre minimalista és monumentalista esztétikát, mely épp annyira bénító, vagy kimerítő, mint egy űrkabint figyelni, amint a semmibe úszik. Ha gyűlölni fognak is érte: nekem nagyon tetszett.”
(San Francisco Bay Guardian)