Gibson-Passió botránnyal
Mire a nagyközönség hamvazószerdán végre először maga is megnézheti, már szinte mindent tud róla. A Mel Gibson által rendezett The Passion of the Christ (Krisztus passiója) című filmet ugyanis parázs történeti-valláselméleti vita előzte meg. Bár egyetlen hollywoodi óriás sem vállalta a vitatott mű terjesztését, az ingyenes, világméretű botránykampány nyomán biztosnak látszik, hogy a premier napján Amerikában telt ház lesz mind a kétezer teremben, ahol bemutatják.
Az akcióhősből lett hazafias-ájtatos rendező koncepciója szerint a Passió képi világának Caravaggiót kellene idéznie, az olasz sajtóban azonban a film nem ezt képzettársítást kelti. A beszámolók szerint a nézőket sokkolja a Krisztus életének utolsó tizenkét óráját feldolgozó film brutalitása, a vásznon „hektoliterszámra” folyik a vér. „A film nagyon erőszakos, ám szerintem ez az erőszak nem ellentétes a kereszténységgel, hanem a katarzis egy formája, amely, reményeim szerint sok embert visszatérít a hithez” – nyilatkozta a rendező a Corriere della Serának, az egyetlen európai lapnak, amely hivatalos meghívót kapott az egyik zártkörű vetítésre.
Az új rendezés kapcsán Gibson művészi kvalitásairól és valós filmtörténeti jelentőségéről valószínűleg már az első szakmai bemutatók nyomán kikristályosodnak a vélemények. Sokkal hosszadalmasabbnak és elkeseredettebbnek ígérkezik azonban az a vita, amely a film ideológiai üzenete körül bontakozott ki. A Passióval összefüggésben ugyanis már látatlanban elhangzott az antiszemitizmus vádja. Ez aztán az első olyan vetítések után, melyekre a jelentősebb amerikai zsidó szervezetek vezetőit is beengedték, az „antiszemita hangulatkeltésre alkalmas” formulává szelídült.