Indul a 40. Karlovy Vary

Földrajzi és történelmi szerep

A fesztivál központja Az 1978-ban épült Thermal Hotel

A Thermal belső terei azonban jól szimbolizálják a fesztivál újjászületését, írja az amerikai lap tudósítója. Az utóbbi évtizedben ugyanis Karlovy Vary Kelet-Európa legfontosabb filmes bemutatkozó fóruma lett, egy különleges nemzetközi esemény, amely egyre több hollywoodi sztárt és kultikus filmkészítőt vonultat fel.

Az egyre magabiztosabb fesztivál már megengedheti magának, hogy egyszerre fogadjon A-kategóriás hírességeket (mint idén Leonardo DiCaprió-t például), nagyrabecsült rendezőket (mint az izraeli Amos Gitai), és lelkes filmdiákokat, akik odakint sátraznak a fesztiválépületek előtt, és igyekeznek ingyen bejutni a teltházas vetítésekre.

"Karlovy Vary-ban a sztárok sem érinthetetlenek, legalábbis nem annyira, mint más nagy fesztiválokon", állítja Julietta Zacharova, az egyik programszervező, aki 1995 óta vesz részt az esemény munkálataiban. "Gyakran azt lehet tapasztalni, hogy a fesztivál előtt a sztárok szeretnének minél pontosabb útmutatót és programtervet kapni, amint viszont megérkeznek, ez az igényük eltűnik. Néhányuknak ez olyan jól esik, hogy később is visszatérnek hozzánk."

Túlélés, újjászületés, trendek

Annak idején azonban a cseh kommunizmus majdnem eltörölte a föld színéről a Karlovy Vary Filmfesztivált. Küzdeni kellett az életben maradásért, valamint azért is, hogy a rendezvényt ne telepítsék át Prágába.

A '89-es rendszerváltáskor Karlovy Vary rövid időre felélénkült, és már lehetett olyan filmeket is vetíteni, amelyeket korábban betiltottak. Csehszlovákia '93-as szétválása és a nyomában keletkezett politikai zűrzavar ugyanakkor rányomta bélyegét a fesztiválra is: a pénzügyi háttér megroppant, ráadásul két évvel később, 1995-ben felmerült egy prágai rivális, az Arany Gólem, amely további veszélybe sodorta Karlovy Vary létét.

Visszahozták a közönséget Jiri Bartoska és Eva Zaoralova

Ekkor létrehoztak egy független alapítványt a fesztivál irányítására, a színész Jiri Bartoska és a filmkritikus Eva Zaoralova vezetésével. Az új csapat felismerte, hogy az igazi veszély nem az Arany Gólem, hanem a tehetetlenség és az érdeklődés hiánya. Ezért összeállítottak egy olyan programot, amellyel felhívhatják magukra a figyelmet, és visszahozhatják a közönséget Karlovy Vary-ba.

"Amikor 1993-ban tagja lettem az alapítvány testületének, még nem láthattuk előre a jövőt", meséli Zaoralova. "Sőt, éppen hogy inkább szkepticizmus uralkodott, és közönség-bázis nélkül céltalannak látszott a fesztivál megszervezése." Végül olyan programot állítottak össze, amely elsősorban a fiatal filmrajongókat célozta meg. "Nagyon igyekeztünk, nehogy a közönség csalódjon. Ezért nagyon magas színvonalat hoztunk, és ezt a fiatalok értékelték is. Ugyancsak sokat tettünk azért, hogy a világból minél több jólismert filmes személyiséget csaljunk ide. 36 ezer látogató volt, ami az előző évekhez képest mindenképpen sikernek számított."

A következő évben pedig már megduplázták a jegyeladást, 75 ezerre, míg az Arany Gólem, amely nem tudott kellő érdeklődést kiváltani, megbukott.

"Mindannyian kezdők voltunk filmfesztivál szervezésében", mondja Zaoralova. "Filmkritikusok voltunk, akik külön tudják választani a jó filmeket a rosszaktól, de a szervezés praktikus részében teljesen járatlanok voltunk. Az elmúlt 10 évben már ebben is profik lettünk, de nem veszítettük el a kezdeti lelkesedésünket sem."

Habár a cseh fesztiválon nem volt hivatalos filmvásár, mégis jó helyszínnek bizonyult az üzletkötésekre is. Ez pedig a gazdag szekcióvetítéseknek és az új mozitrendek - mint például az újjáéledt dél-koreai film - korai bemutatásának volt köszönhető.

Földrajzi-történelmi fókusz

Karlovy Vary még mindig nem vonzó igazán a hollywoodi mozi számára, de kulcsfontosságú az európai és ázsiai filmek területén. Ezeknek a filmeknek a fesztivál nagyon jó bemutatkozási lehetőséget kínál. Jean-Pierre Jeunet Amélie-je például itt tartotta 2001-ben a nemzetközi premierjét - és nyerte el egyúttal a fesztivál nagydíját.

Poszt-szovjet változások Kelet-Európában Martin Sulik: Sluneční stát - A Nap városa

Az idei verseny egyik nagy várományosa Martin Sulik The City of the Sun (Sluneční stát - A Nap városa) című, cseh és szlovák koprodukcióban készült alkotása, amely a múlt hónapban a cseh nemzeti filmszemle fődíját érdemelte ki. Sulik filmje állítólag az egyik legkomolyabb reflexió arra, hogyan boldogul a posztkommunista Kelet-Európa az utóbbi évek gyors változásai közepette. 

A Hollywood Reporter tudósítója megemlíti Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjét is, mint az öt kelet-európai versenyfilm egyikét. Az előbbi kettőn kívül Pavel Csuhraj új filmje, a 2004-es orosz nemzeti bajnok, az A Driver for Vera (Vera sofőrje) indul még a Kristály Glóbuszért, valamint a szlovén Igor Sterk Tuning-ja (Hangolás), és Raoul Ruiz francia-román-spanyol filmje, a The Lost Domain (Az elveszett terület).

Elkezdtünk kilábalni Fesztiválplakát

A 14 versenyfilm között van a kanadai Sebastien Rose Life With My Father (Élet apámmal) című alkotása, Sion Sono japán thrillere, a Noriko's Dinner Table (Noriko étkezőasztala) és az iráni Ali Mosaffa Portrait of a Lady Faraway (Lady Faraway arcképe) című munkája.

Karlovy Vary-ban nagy népszerűségnek örvend az East of the West szekció, amely idén versenyprogramként szerepel - ezzel is kihangsúlyozva a volt szovjet blokk filmjeinek fontosságát. Szeretnék az arra érdemes nagy filmeket kiragadni az ismeretlenségből, valamint felhívni a figyelmet arra, hogy az 1990-ben beütött filmipari válságból ezek az országok már elkezdtek kievickélni.  

"Nem szeretnénk magunkat közép- vagy kelet-európai fesztiválként definiálni, hiszen nemzetközi fesztivál vagyunk. Ugyanakkor felismerjük, hogy földrajzi és történelmi helyzetünk előnyös ahhoz, hogy a kontinens mindkét oldaláról érkező filmek fóruma lehessünk", mondja Zacharova.