sex hikaye

Langyos filmek szemléje

Értékelés a 41. Magyar Filmszemléről

2010. április 1. - filmhu
Langyos filmek szemléje

A Magyar Filmszemle értékelésére gyűltek össze a Rátkai-klubban a magyar filmesek: a szemle mezőnyét Alföldi Nóra (Mozinet) és Bujdosó Bori [origo] értékelte. A filmesek közül képviseltette magát Molnár György (Ki-Be Tawaret) Vágvölgyi B. András, Csáky Attila (Kolorádó Kid), Sas Tamás (Szélcsend, Presszó 10), Rózsa János (Csiribiri), Sándor Pál, Garami Gábor, Szekeres Dénes, Pataki Ági, Janisch Attila, Grunwalsky Ferenc, Kocsis Tibor, Szomjas György és a beszélgetést levezető Báron György.

 

Bujdosó Bori számára az idei szemle nem volt annyira izgalmas: "Langyosnak éreztem a szemlét. Idén nem láttam markáns elsőfilmest, az igazán erős munkákat a nulladik filmesek között fedeztem fel, nagyon tetszett Bodzsár Márk (Levegőt venni), Szimler Bálint (Itt vagyok), Nagypál Orsolya (Paktum, Hidegzuhany), Szeiler Péter (Halotti beszéd) filmje." Sok nem rossz film volt, emelték a minőségi lécet, megbízható szakmai színvonalon dolgoznak a néhányadik filmesek." Az igényes, de nem tökéletes filmekre a példa a Poligamy, a Czukor Show és a Köntörfalak volt. Bujdosó számára a Vespa és a Köntörfalak is pozitív volt: "Fiatal rendező néhányadik filmje, sokkal jobban összeálltak mint a korábbi filmjeik, a szépen felépített forgatókönyvnek, a jó színészvezetésnek és az életszerű párbeszédeknek köszönhetően."

kritika_kontorfalak
Fiatal rendező néhányadik filmje - Köntörfalak

Bujdosó értékelte, hogy a nagyotmondás igénye idén nem jelent meg: "Ugyanolyan fontos kicsit mondani és jót mondani. A személyes, közvetlen filmek hangvétele nem terhelődött társadalmi mondanivalóval, megmaradtak azon a szinten, amit tudtak kezelni. Ilyen volt a Czukor Show, ami a rendező számára ismerős közegben maradt, vagy a Köntörfalak, ami egy este története, és a Vespa is a személyes dráma szintjén maradt. "Itt említeném a Kolorádó Kid-et is, mert bár történelmi film volt, de egy izgalmas ember izgalmas története, nem politikai tablót kaptuk." A nagyfilm idén a Bibliothéque Pascal volt, amely a Macerás ügyek és a Tamará-val együtt egy mesteri trilógia befejezése.


Negatívumok főleg a forgatókönyvírás területén jelentkeztek: "A Halálkeringő-be kellett volna egy dramaturg, aki a párbeszédeket rendbe tette volna, a Team Building pedig sehogyan sem állt össze, egy minden szempontból kiforratlan film került leforgatásra." Az [origo] kritikusa a Látogatás kapcsán kiemelte, hogy jelenleg is több thriller készül, így elképzelhető, hogy néhány év múlva a versenyprogram thrillerekkel lesz tele.


Alföldi Nóra pozitívabbnak érzékelte a szemlét, mint tavaly és tavalyelőtt, és szerinte erősebb volt a pezsgés, mert elléptünk egy globális film irányába, olyan filmeket készítünk, amelyek nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Éppen ezért a Bunkerember volt a kirívó példa, ami pár éve még elfért volna a középesnek, idén viszont nagyon feltűnő volt az alacsony színvonala.

kritika_pascal
Egy ál-román létvízió: Bibliothéque Pascal

A hozzászólók közül Tamás Amaryllis a Szent Györgyi Albert életéről készült dokumentumfilmet emelte ki (Egy világfi Szegeden), mint ami játékfilmkészítésre is alkalmas lehet, ezen kívül Felméri Cecília Mátyás, mátyás című filmjét dícsérte. Tamásnak még Makk Károly filmje tetszett, az Így ahogy vagytok-at egyenesen váteszfilmnek tartja, és értetlenségének adott hangot, amiért nem került versenyprogramba. Gödrös Frigyes vetette fel a zsűrizés ellentmondásait: "Az a szempont, hogy mindenki kapjon valamit, mint karácsonykor." Gödrös szerint a Magyar Filmszemle inkább csak seregszemle legyen, és ehhez csatlakozva merült fel, hogy a közönség ne látogassa a szemlevetítéseket, csak a szakma számára legyen nyitott, mert "a magyar film minden puskaporát elsüti a szemlén, megszűnik a bemutatók izgalma, nem esemény egy új magyar film." Janisch Attila mutatott rá, hogy a díjazás és közönség nélkül a magyar filmek egyszerűen eltűnnek a kánonból, ezért nagyon nagy szükség van a szakmai értékelésre és a közönségre is. "Inkább a forgalmazóknak kéne magukba nézni, hogy mit tesznek meg az általuk forgalmazott magyar filmekért." Kocsis Tibor a külföldi sajtónak rendezett vetítések kapcsán panaszkodott dokumentumfilmek és a kisjátékfilmes mostoha helyzetéről - ugyanis a külföldi kritikusoknak, fesztiválválogatóknak nincs alkalma megismerkedni csak a játékfilmekkel.

 

Durst György szerintaz idei Filmszemle langyosságának oka a hagyományos dramaturgiához való visszatalálás lehet, ugyanakkor a román filmmel való folyamatos összehasonlítás kapcsán rámutatott, hogy a román filmeket a hazájukban is ugyanolyan mostohán kezelik a televíziók és a mozik egyaránt. Varga Balázs a trendekről beszélt: "A magyar film régen azért volt érdekes, mert Magyarország érdekes volt. Az a nagy kérdés, ha Magyarország már nem érdekes, akkor hogyan tud a magyar film mégis érdekes lenni. Úgy, hogy helyszínként nem Magyarországot mutatják be: Iszka utazása, Delta, Bibliothéque Pascal, vagy Dolina. Nem a topográfia az érdekes, hanem a misztikus definiálatlan terekkel dolgozó filmek, ezek a tipikus fesztiválfilmek, ezeket imádják külföldön. A kamaradrámákban (Szélcsend, Köntörfalak, Halálkeringő) pedig nem az az érdekes, hogy hol játszódik, hanem hogy egy emberi történet egy semleges a helyszínen. Ezért érdekes kontrapélda a dán vagy a román film, mert a nagyon karcos, konkrét dán és román realizmust mutatják be. A magyar film pedig ál-román filmként adja el magát, és amit a bukaresti kritikusok hiányolnak, pl. a nagy létvíziókat, azt a Bibliothéque Pascal-tól kapják meg."

kritika_szelcsend
Emberi történet egy semleges a helyszínen - Szélcsend

Szomjas György a Kolorádó Kid-ből a főszereplő a forrdalomhoz való lelki viszonyát hiányolta, Vágvölgyi szerint a Krassó-idézetként a börtönfalba vésett címer elégséges jelzése az érzelmi háttérnek, de nem a forradalom dicsőségéről szeretett volna beszélni, hanem a kádárizmus kumulatív árulásairól. Szomjas szerint túltengett a szleng a film nyelviségében, de Gödrös éppen a nyelvi közeg elemzését hiányolta a film kritikáiból.

 

Sas Tamás felszólalásában elmondta, hogy egy másik univerzumban érzi magát. "Finom kedves szavakkal dicsérjük egymást. Picit kéne arról beszélni, mert én úgy érzékelem, hogy a magyar film és a magyar filmipar óriási bajban van. Hogy milyen összegű köztartozások vannak, hogy producerek anyagilag, morálisan és emberileg tönkrementek, hogy a magyar film elvesztette a közönségét. Hogy nincsen a Magyar Filmszemlének megfelelő tér, hogy mit gondolunk arról, hogy az online filmkritika személyes hangvételű, mocskolodó írásokat jelentethet meg. Hogy lehet olyat írni egy Jancsó-filmről, hogy "Elbasztad, tata!" A totálisan alulfinanszírozott magyar filmet meg kell menteni, hogy megváltozott a világ, és más filmeket igényel a néző." Sas Tamás a Játékfilmszakosztály ülését a KISz-gyűlésekhez vagy BBS-ülések seggnyalásához hasonlította. "Nem vagyunk benne a nemzetközi filmes forgatagban, nem megyünk semmire ezekkel a filmekkel, amikről itt beszélünk." Bujdosó szerint a Jancsó beszédstílusához illő, szeretteljes megnyilvánulás volt az (egyébként az Index kritikájában megjelent) mondat, amelyet kontextusából kiemelve idéznek, holott egy érvelés erőteljes lezárása volt. (A szóbanforgó cikk.) Bujdosó és Sas szóváltásának részletes idézésétől most eltekintünk.

kritika_jancso
Hogy lehet olyat írni egy Jancsó-filmről, hogy "Elbasztad, tata!"

Sas Tamás ezen felül kérte, hogy a kritikusok hanyagolják az alpári hangnemet a filmekben megjelenő reklámok miatt, hiszen a cikkek elolvasásakor is számos tolakodó reklámon, hirdetésen, banneren kell átküzdeni magát az olvasónak, hogy a tartalomhoz jusson. Báron az általánosító beszédmodort kérte ki magának: tegyünk különbséget rendező és rendező, operatőr és operatőr, kritikus és kritikus között, az általánosító beszédmodor csak vádaskodást szül. Janisch Attila a magyar internetes fórumok ellen rohant ki, a POSZT válogatójaként a színházi világban nem találkozott a magyar filmes újságírásban uralkodó stílussal és gyűlölettel, pedig ott is vannak félresikerült munkák.

Banovich Tamás szerint a magyar filmgyártás háttere van teljesen lezüllve, a magyar filmesek kifizetetlensége mellett az utánpótlás hiányát érzi problémának. Grunwalsky válaszában elmondta, hogy a magyar utánpótlás bázisa a Mafilm lesz, de ez már a következő kuratórium feladata lesz. "Mindenhol elbocsátások vannak, a magyar filmipar az a terület, ahol mindig kell munkaerő."


Grunwalsky Ferenc szerint a szemle beteljesítette a színvonalát: "Hozott olyan embereket, akikből látom, hogy lehet valami." Grunwalsky a kritika kapcsán elmondta: "Ne mossuk össze a kritikát és azzal, hogy valaki elküld az anyámba. Elküldtek a picsába, és akkor mi van? Már nem vagyunk védett alkotók, meg kell találni az ehhez megfelelő magatartást."





(4) 
Hozzászólások
4-2  /  4
2010. április 2. péntek, 15:45#4| Minovics

Ja, ok. Sas nem bírja a kritikát, értem.

Szerintem az amúgy egy determinált dolog, hogy a kritikusokat soha nem fogják túlzottan szeretni az alkotók. Ha szeretik, akkor a kritikusokkal van a baj, mert valszleg nyalnak és/vagy elfogultak.

Az meg tényleg elég általánosító kijelentés, hogy az online kritika csak személyeskedő és mocskolódó lenne. (Bár tény, hogy kevésbé elnéző, mint a Filmvilág, ahol magyar filmről vagy jót, vagy semmit, ugyi-ugyi?) Itt is jelennek meg színvonalas kritikák(néha én inkább személyes ismeretségből fakadó elfogultságot érzek), de ott van a filmtett is, és biztos lehetne még példákat felhozni.

Az „elbasztad tata” szerintem egy baráti gesztus volt, talán a mestert kéne megkérdezni, hogy ő sértésnek vette-e? (Sejtésem szerint nem.)

Azt végképp nem értem, hogy mit akadnak ki egyesek annyira a trágárkodásokon, ezt a gonzo stílust már a MANCS a 90-es évek elejétől nyomja, inkább unalmas már, mint szokatlan, vagy botrányos. Még ha valami ókonzervatív háborodna fel, de hogy ballib értelmisikben ez megütközést kelt – mindenesetre számomra érdekes.

A fórumok meg arra (is) vannak, hogy kidühöngjék magukat az emberek. Szar dolog a véleményszabadság, de akiknek nem tetszik, annak nem kötelező olvasnia.

A mostani filmszemle sztem jobb volt az átlagosnál, csodálkozom, hogy a szakmának nem ez jött le.

 

 
Előzmény: filmhu #3
 
2010. április 2. péntek, 13:34#3| filmhu

"Miért pont a legizgibb részt hagyjátok ki? :)))"

Mert egyáltalán nem volt izgalmas, személyeskedő, értelmetlen és felesleges volt. Háttér: Bujdosó kritikája a Szélcsendről. Egy kósza idézet a beszélgetésből a filmklub twitterén.

 
Előzmény: Minovics #1
 
2010. április 2. péntek, 12:29#2| principessa1121

...hogy mit gondolunk arról, hogy az online filmkritika személyes hangvételű, mocskolodó írásokat jelentethet meg."

Én aztán nem mondom, hogy igényes a reklámblokkok közé szorított snittek filmként való eladása, meg hogy nincs mit javítani egyes alkotások színvonalán, de ez a fenti mondat ettől teljességgel független, és - tisztelet a kivételnek - maximálisan megállja a helyét. Sok esetben abszolút minősíthetetlen a kritikák hangvétele. Az már csak a sors iróniája, hogy ezt éppen Sas Tamás mondja ki.


nka emblema 2012