Locarno szerette a Szezont

Erős alakítások, jó zene

A fődíjas Saverio Costanzo: Private

Az augusztus 4. és 14. között lezajlott fesztivál fődíját, az Arany Leopárdot, Saverio Costanzo olasz rendező Private című filmje kapta. Ezüst Leopárdot ítéltek meg Ayse Polat En Garde című német, illetve Hassan Yektapanah Dastan Nataman (Story Undone) című iráni-ír-szingapúr koprodukcióban készült filmjének, a zsűri kölündíját, illetve a FIPRESCI díját Jun Ichikawa Tony Takitani című japán alkotása érdemelte ki. Az idei Locarno-i mustra legjobb színésznőjének járó elismerést Maria Kwiiatkowsky és Pinar Erincin megosztva kapta az En Garde alakításaiért, a legjobb férfiszínész pedig a Private főszereplője, Mohammad Bakri lett.

A hazai mozikban szeptemberben debütáló Szezont olyan neves filmesek munkái mellett vetítették, mint Agnés Varda vagy Eugéne Green. A sajtóvetítésen és a premieren a film egyik főszereplője, Nagy Ervin, valamint Kántor László producer mellett jelen volt Török Ferenc is. A rendező külön kiemelte, hogy a filmet a fesztivál legnagyobb, 3.000 főt befogadni képes termében vetítették, ami csaknem tele volt. Az alkotó többek között azzal magyarázza második egészestése kinti sikerét, hogy a keményen politizáló, progresszív vizuális nyelvezetű fesztivál rendkívül komoly témákat felvető, feszes programjában filmje, noha nem ígér könnyed, nyári felüdülést, kimondottan felszabadító momentumnak számított, s a közönség végre fellélegezhetett a rengeteg nézőt próbáló produkció között. A rendező szerint a Szezon sokkal kevésbé poénos, kevésbé inszájder film, mint a Moszkva tér, így annál sokkal internacionálisabbra sikeredett. Sőt, amíg a hazai közönség főképpen a lokális vonatkozásokra figyelt, a külföldiek nem vesztek el a történetben, a magyar valóság ábrázolásában, hanem levéve az alkotók szándékát, észrevették a tudatos utalásokat a vizuális szimbólumokra, s pontosan dekódolták azokat. A kritikusok az erős alakítások és Zságer Balázs rendkívül plasztikus zenei világa mellett a film statikusságára hívták fel a figyelmet, amely feszes kompozícióival mutatja be a főhősök zárt világának korlátozott lehetőségeit.

Egy beteg anime Shinji Aramaki: Appleseed

A Szezon alkotója a fesztiválvárosban természetesen a mozizásra is áldozott némi időt. Tarr Béla a Visions of Europe című sorozat részeként a Filmmakers of the Present szekcióban vetített Prológus című rövidfilmjét szerette, akárcsak a többi jelenlévő, maga a teljes szkeccsfilm viszont egyszerűen műfaji sajátosságából adódóan nem nyerte el a tetszését, mert ugyan ki bír két és fél órán keresztül ötperces kisfilmeket nézni főcímestül, stáblistástul? A rendező szerint a különdíjas Tony Takitani szép, lassú, vizuálisan pontos film, a fődíjas olasz film (Saverio Costanzo: Private) brutális és sokkoló mozi, Shinji Aramaki zárónapra rendelt mangafilmje (Appleseed) pedig igazi beteg film, s hiába az anime mindenhatósága, a műfaj számára még mindig nem elég meggyőző.

Török Ferenc a hivatalos bejelentésekig nem szívesen nyilatkozik a fesztiválmeghívásokról, de azt szinte biztosra vehetjük, hogy a Szezon versenyben lesz Cottbusban és Rotterdamban, s már a Sundance Fesztivál szervezői is bekértek egy kazettát a filmből. Ugyan külföldi forgalmazója még nincs a „Keleti Cukornak”, de már javában folynak a tárgyalások német, svájci és olasz tévécsatornákkal. A hazai fogadtatással kapcsolatban premier előtt keveset lehet mondani. A rendező örülne, ha a húsz kópiával induló produkció elérné a százezres nézőszámot, de persze ezt az időjárás, na meg a legújabb hollywoodi sikermozik műsorra tűzése is befolyásolhatja.