Megújuló filmiskolák Amerikában

A kor nyelve

A hatalom megerősítése

A 23 éves Rick Herbst az évtized filmes képzésének archetipikus alakja lehet, írja a New York Times. Herbst a múlt évben végzett a University of Notre Dame filmes iskolájában, ahol úgy tanult filmkészítést, hogy közben nem akart rendező lenni. Ezzel szemben: meglátása szerint a filmes képzés alkalmas a hatalmi struktúrák kiismerésére és a társadalmi hatások vizsgálatára. 

"A társadalmi hatalommal és presztízzsel rendelkezők a film és a média képeit hatalmuk megerősítésére használhatják - a filmre úgyis kell tekintenünk, mint ami komoly erőket tud kifejteni azok felé, akik a társadalom szélén élnek vagy éppen nem rendelkeznek erős képviselettel", állítja Herbst. Népszerűsége miatt a film jelentős hatást fejti ki nagy tömegekre, és Herbst úgy gondolja, saját filmnyelvi képességeit pontosan ezen a területen kamatoztatná.

Olyan korban, amikor már az utcai gengszerek is DVD-lemezen küldik el egymásnak fenyegető felszólításaikat, és mind a terroristák, mind ellenfeleik rutinosak kommunikálnak a gondosan elkészített videófelvételeken, már nem meglepő, hogy az eredetileg a szórakoztatóipar számára szakembereket képző filmiskolák azok számára is vonzóvá válnak, akik egyébként magát a mozit nem tartják olyan érdekes szakmának, mint a jövő professzionális filmnyelvi lehetőségeit.

Kínálat-kereslet, avagy a korszerűtlen mozi

16.500 hallgató városrésze A dél-kaliforniai egyetem

Az Egyesült Államokban mintegy 600 főiskola és egyetem kínál filmes tanulmányokat, vagy ahhoz kapcsolódó képzéseket. Ez a szám az utóbbi években folyamatosan emelkedett, míg a filmiparban kínálkozó munkalehetőségek ugyanolyan alacsonyak maradtak. Az amerikai Statisztikai Hivatal adatai szerint mindössze 15 ezer produceri és rendezői állás van az Egyesült Államokban, ami azt jelenti, hogy egy évben legjobb esetben is csupán pár százan kerülnek be újonnan ebbe a szférába. 

A kínálat és kereslet közötti rést érzékelve, a filmes oktatás gyakran lerövidíti a drága kerülőutakat, és végül másféle pályára terelik a hallgatókat. Így például a Wisconsin Egyetemen 1988-ban végzett Aaron Bell évekig küszködött a reklámok, tévéelőzetesek és alkalmi produkciók világában, míg végül a mozi világán kívül, a chicagói Modern Luxury Media magazinkiadó hirdetéseinek lett a tervezője. "Számtalan illúziója van az embernek, amikor kikerül a filmiskolából: szeretne bejutni a kreatív alkotók szűk körébe, de legtöbbször csak technikusként találja magát a filmgyártásban", mondja a 39 éves Bell a New York Timesnak.

A hallgatók néhány újabb generációjának a hollywoodi filmezés többé nem célja. Inkább a film új technológiái segítségével, a digitális eszközök demokratikus világában, a képalkotás költségeit néhány ezer dollárra szorítják le, és magát a mozifilm műfaját már egyenesen korszerűtlennek tekintik. Olyan messzi területeken építenek karriert, mint az igazságszolgáltatás vagy a hadsereg.  

A University of Southern California nevű egyetemen, melynek filmes iskolája, a School of Cinema-Television az ország legrégibb ilyen intézménye (1929-ben alapították), a 16.500 hallgató mindegyike legalább egy filmes-televíziós kurzust elvégez. Az egyetem dékánja, Elizabeth Daley 1998-ban azt az alapelvet vezette be ugyanis, hogy a filmnyelv túlságosan értékes ahhoz, hogy csupán a filmkészítők szakmájára szorítkozzék. "A nagy vízválasztó azok között húzódik, akik értik és használják a média nyelvét, és azok között, akik nem. Ennek a tudásnak a lényegét mindenkinek ismernie kell."

Kreatív katonai víziók

Filmes oktatás Észak-Carolinában North Carolina School of the Arts

Még azok közül is, akik a Hollywood előszobájaként közismert U.S.C. filmes iskolájába íratkoznak be, néhányan mozgóképes tudásukat a műveltség egy új formájának kezdik tekinteni. Egyikük David Hendrie, akit egy ideig a hadsereg vonzott, majd 1996-ban lett a U.S.C. hallgatója azzal a szándékkal, hogy filmrendező legyen. Egyszer csak az iskola Institute for Creative Technologies nevű intézményéban találta magát, ahol katonai képzésekhez készített virtuális valóságokat, a számítógépes játékok és filmnyelv felhasználásával. Egyik ilyen munkáját még John Milius és Steven Spielberg rendezőknek is levetítették, akik meg akarták ismerni a jövő hadászati vízióit. 

Hendrie nem tartja valószínűnek, hogy valaha is dolgozni tudna a stúdiórendszerben. Miután egyre jobban demoralizálta az az igyekezet, hogy jelentéktelen filmek rendezői székébe ülhessen, megtalálta az ICT-t, ahol a munkája egy másik, mindig is meglévő érdeklődése felé terelte, és végső soron jobban ki is elégítheti benne szenvedélyeit.

Az elmúlt hetekben a baltimore-i utcai bandák körében egy árulásra figyelmeztető DVD-lemez ment körbe, melynek borítóján három hullát lehetett látni. A Közel-Keleten felbukkant, kivégzésekről készített borzalmas videókkal együtt ezek a legextrémebb arcát mutatják a filmnyelvi és vizuális kiműveltség társadalmi hasznosításának. 

Új művészeti formák

A digitális kultúrával összekötve néhányan, filmes végzettséggel a filmipar határain túli művészeti formákkal foglalkoznak. Egyik ilyen példa Wes Pentz, aki DJ Diplo néven vált híressé, a Temple Universityn végzett 2003-ban. Itt az oktatók arra bíztatták őket, hogy találjanak új lehetőségeket a múzeumok, a szabadidő és egyéb területek világában. Pentz a filmzenék stílusán alapuló Hollertronix márkanévvel tört magának utat. A zenének van egy olyan mozgása, mintha filmet látnánk, és emiatt narratív hatása van, állítja Pentz, aki filmes tapasztalataihoz köti zenéje születését.

Ahogy a látókör egyre szélesedik, a filmoktatás egyre jobban kifejlesztheti gazdasági érzékeit. Régebben gyakran hosszú út vezetett a semmibe. Most Dale Pollock, a North Carolina School of the Arts - School of Filmmaking nevű intézmény dékánja szerint a legtöbben megtalálják a számításukat, és amit az iskolában tanulnak, más szakterületeken is tudják alkalmazni. 

U.S.C. Cinema-Television vezetője pedig úgy gondolja, ezeknek a képességeknak a kiterjesztésében a filmes iskolák nagy szerepet vállalhatnak. Az intézményben több mint 60 kurzus van, ahol a hallgatók videó-, hang- és interneteszközökkel készítenek vizsgamunkákat - és ez Daley szerint még mindig nem elegendő. Legszívesebben az egyetem összes hallgatójának kötelezővé tenné a multimédia oktatást.

Néhány filmiskolai profil:

A Wisconsin Center for Film and Theater Research elsősorban Hollywood fényét ígéri hallgatóinak. Ez az intézmény rendelkezik az ország legnagyobb filmes és televíziós gyűjteményével. A filmes tanulmányok mellett minden évben nemzetközi fesztivált rendeznek, mely a mozgókép jelenét és jövőjét helyezi figyelme középpontjába.

A USC oklevelét 3 éves képzés után lehet megszerezni. Ez az iskola a filmes képességek kifejlesztését tűzi ki céljául, melynek során a hallgatók a mozi valamennyi aspektusával megismerkedhetnek: a forgatókönyvírással, a rendezéssel, a produceri feladatokkal, a fényképezéssel, a hanggal és a vágással. Különös hangsúlyt fektetnek a multimédiás, piacképes tudást nyújtó oktatásra.

A Temple University film- és médiaművészetek programja szintén tág látókört igyekszik megnyitni a hallgatók előtt. Az egyéni kifejezés és a szociális-politikai-gazdasági erők közötti feszültséget kutatja, melyek együttesen alakítják ki a kultúrát.

A Yale filmes programja különböző tudományágakat fog egybe. Filmtörténet, filmelmélet, kritika és egyéb mozgóképes médiatárgyak játsszák a főszerepet, de mellette szoros kacsolatban állnak a különféle nyelvekkel, az irodalommal, a szociológiával és a színházzal. A rendszer nagy szabadságot biztosít a hallgatóknak, hogy ők maguk állítság össze a lehetőségek közül a saját képzési tervüket.   

A UCLA School of Theater, Film and Television az ország egyetlen egyeteme, ahol a színház, a film, a televízió és a média egy szakiskolában egyesül.