Prága külföldről szerzi be a hiányzó pénzt

A koprodukció a kiút?

A cseh mozi korábban hagyományosan zárt világnak számított, ahol a helyi témákat, helyi stílusban, helyi humorral, hazai forrásokból lehetett finanszírozni. Ez a helyzet megváltozni látszik a növekvő számú koprodukció létrejöttével, és a rendszerváltozás utáni új filmes generáció felnőtté válásával, akik már a nemzetközi piacot tartják szem előtt.

A hazai pénzforrások elapadtak, és ez arra kényszeríti a producereket, hogy külföldön kutassanak újabb összegek után, meséli Vratislav Slajer, a prágai Bionaut produkciós cég vezetője. "Itthon össze tudsz szedni úgy 600.000-950.000 dollárt (120-200 millió forint), de ha többre van szükséged, azt nagyon nehéz előteremteni helyből" mondja Slajer, aki jelenleg az Again című cseh-izlandi koprodukción dolgozik.

Ezalatt egy másik cseh producer, Ondrej Trojan osztrák tőkét szerzett saját maga által rendezendő új filmjéhez, a Zelary című "szépség és a szörnyeteg" típusú történethez, melynek szkriptjét az a Petr Jarchovsky jegyzi, aki többek közt minden idők második legnagyobb hazai kasszasikerét, a Jan Hrebejk rendezte Pupendót is papírra vetette.

A Luxor produkciós cég cseh-szlovák-svéd koprodukcióban készíti The Tall Man, The Wide Man And The Sharp-Eyed Man című moziját, míg Ivan Fila King Of Thieves című cseh-szlovák koprodukciójához Németországból szerzett befektetőket.

Csehország esetében szokatlan, hogy ilyen nagy számú koprodukció készüljön. Ennek oka, hogy az ország filmes forrásai már ki lettek sajtolva. A cseh film vezető támogatóját, a Cseh Televíziót költségcsökkentések szorítják keretek közé. A Cseh Filmipar Állami Támogatási és Fejlesztési Alapjában az új produkcióra fordítható bevételek legtöbbje a régi cseh filmek egyre csökkenő eladásából származik.

A koprodukciós pénzek bevonását nehezíti, hogy a cseh producerek gyakran a 22-es csapdájában találják magukat, hisz a hazai nézők a hazai témákra és a védjeggyé vált cseh fekete humorra a vevők, ezen elemek miatt viszont az otthon sikeres filmek rendre megbuknak a külföldi kasszáknál.

A befelé fordulás annál is inkább anakronisztikussá vált, mert a hollywoodi stúdiók külön kedvencévé lett Prága, s olyan nemzetközi megaprodukciókat vonz a város, mint a Shanghai Knights vagy az xXx. Az eddig éppen az amerikai bérmunkából élő Stillking Films nemrég jelentette be első saját gyártású produkciójának elindulását. A Moscow Theatre című túszdráma már eleve angol nyelven forog, rendezője a reklámvilágban nemzetközi hírnevet szerzett Ivan Zacharias.

Zachariashoz hasonlóan a fiatal cseh filmesek reklámokon keresztül fejlesztik szakmai tudásukat, ami például olyan extravagáns vizuális stílusú mozikhoz vezet, mint David Ondricek 2000-es slágere, a Magányosok. Három év szünet után Ondricek idén tér vissza One Hand Can’t Clap című fekete komédiájával.

Slajer Bionaut nevű cége olyan tehetséges egykori reklámfilmeseket karol fel, mint Martin Krejci, akinek 16 perces rövidfilmjét a Directors’ Fortnight szekcióban vetítették idén Cannes-ban.

"A rendezők új generációjával a témák és a gondolkodásmód is megváltozott", monnja Slajer. "Itt nemcsak a témákról van szó, a stílus is egészen más lett." A filmes nemzedékváltás öt éve után úgy néz ki, hogy most már a helyi piac is stabilizálódott. "Az ipar most jól működik, csak hiányzik belőle a pénz."