Tarr és társai elégedetlenek
Brigád álmok nélkül
A T.T.Filmműhely 2003. júliusában alakult, amikor Tarr Béla A londoni férfi című filmtervéhez nem talált egyetlen magyar producert sem, akit egy valódi nemzetközi koprodukció lebonyolítására képesnek tartott volna. „Megértettem, hogy a többiek sincsenek másként, mint én voltam: nincs magyar producer, nincs olyan ember, aki valóban beszélni tud egy forgatókönyvről, nincs olyan, aki már túl van a napi hívságokon […], tehát valóban képes befogadni, mások ambícióinak hűséges szolgálójává válni és hatalmas türelemmel megérteni, rájönni, hogy egy rendező valójában mit akar”, fogalmaz a rendező a játékfilmes döntések után a Magyar Mozgókép Közalapítvány Kuratóriumához írott levelében.
Oratórium Hajnóczynak
A műhely a Filmszemlén nagy sajtónyilvánosság előtt ismertette filmterveit. Azóta újabb tervekkel gazdagodtak: Halász Péter A nyugati aluljáró című szinopszisát az NKA-nál támogatásra érdemesnek találták. Lukáts Andor pedig egy több éve kidobott forgatókönyvvel jelentkezett.
Halász Péter a sajtótájékoztatón elmondta, hogy filmterve három összefüggő epizódból áll. A rendszerváltásról szól, arról, hogyan lesz színesebb a város. Az al- ás felvilág viszonya jelenik meg benne, a hősök között pedig olyan figurákat kell elképzelnünk, mint a fordulat után angolra átállni képtelen orosztanárok. A film rejtői világba vezetné a közönséget. Halásznak szeptember 1-ig kell megírnia a forgatókönyvet a nyertes szinopszis alapján.
Dr. Horváth Putyi A halál kilovagolt Perzsiából című filmje 84 milliós költségvetésből készül, a Kuratórium most 60 milliós támogatást adott. Július 1-ig kell előteremteni a hiányzó pénzeket, majd elkezdődik a forgatás, a film pedig a jövő évi Filmszemlén kerül bemutatásra. A rendező elmondta, hogy munkájában Hajnóczy Péternek szeretne oratóriumot készíteni.
Nem a forgatókönyv, a tehetség számít
A film izgalmas titokzatos dolog, ahol nem a történet számít, fejtette ki Tarr Béla, aki éppen ezért nem hisz a forgatókönyvekben, csak az alkotó tehetségében és érzékenységében. A film metakommunikatív rétegeibe a forgatókönyv nem képes bevezetni. A műhely MMK-hoz benyújtott filmtervei mind komoly irodalmi hátterű, minőségi anyagok voltak. Tarr megalázva és nagyon rosszul érzi magát a döntés után: „olyan alkotókat utasítottak vissza és dobtak ki, akik a magyar filmtörténetben már jelentős remekműveket hoztak létre.”
Így például nem kapott támogatást Maár Gyula Töredék című terve sem. Maár szerint minden siker magyarázható, de a sikertelenség magyarázhatatlan - így szánalmas panaszkodásnak tűnhet mostani elkeseredése. Mégis úgy gondolja, hogy pályája alapján megérdemelte volna a támogatást. A rendező szerint míg sokan diadalittasan üdvözlik a filmesek világában megszületett konszenzust, inkább a filmet uraló csoportok közötti megegyezésről lehet beszélni. A döntés megkérdőjelezhető, állítja Maár.
Gothár Péter Jancsi és Juliskája szintén a vesztesek közé került, mondván, hogy a film előző producere, Barbalics Péter már 28 millió Ft MMK-támogatást elköltött minden eredmény nélkül. Tarr szerint ugyanakkor ő nulláról vette át az egymilliárdos nagyságrendű koprodukciót. Pedig a Jancsi és Juliska azon ritka filmek közé tartozik – A londoni férfivel együtt - , amely valóban megfelel az Európai Koprodukciós Konvenciónak. Eszerint ugyanis egyik részvevő ország részesedése sem haladhatja meg az 50%-ot, mégis mindenhol nemzeti filmként kell elismerni. Ennek azonban szigorú feltételei vannak, országonként más és más. Ezek gyakorlatilag védővámként működnek: az angoloknál annyi pénzt kell elkölteni, amennyit kapott tőlük a produkció, a németeknél a másfélszeresét, a franciáknál pedig pontrendszer van az alkotók nemzetiségét illetően. Tarr elmondta, hogy Magyarországon a kofinanszírozást szokás koprodukciónak nevezni, itt azonban a magyar részvétel többségi, és ehhez szereznek még valamit külföldről. De ennek a szisztémának is egyre szigorúbbak a szabályai.
Gothár Péter szerint a film születésének alapfeltétele a bizalmi helyzet. Az utóbbi 50-60 évben az alkotók hozzászoktak, hogy magával az ördöggel is ilyen helyzetet keressenek. Gothár szerint a jelenlegi „arctalan” döntési szisztémában ez a bizalmi helyzet nem állhat fel: nem tudnak filmek elkészülni, a rossz döntésekkel pedig a műhelyek szétverése folyik. „Vagy harcolunk, vagy abbahagyjuk ezt a szakmát”, mondja Gothár.
Visszaélés álmokkal
A Közalapítvány működését illetően a műhely tagjai felhívták a figyelmet arra is, hogy a tavalyi és idei ígérvényekkel együtt 900 millió terhére több mint 2 milliárd forintot osztott szét papíron a Kuratórium. Ugyanakkor a maximális elnyerhető összeg 100 millió, mely az ÁFA-ügy miatt már csupán nettó 80-at ér. Egy magyar játékfilm pedig minimálisan 150-200 milliós költségvetésből készül.
Tarr szerint nincsenek más jelentős források, a több lábon álló filmfinanszírozás nem valósult meg: a televíziók közül az MTV minden erre felhasználható pénzét a Sorstalanságba tette, a Duna TV-től lehet kapni ugyan pénzeket, de szegénysége miatt csak minimális összegben. A kereskedelmi televíziók kijátsszák a médiatörvényt, amikor magyar filmként könyvelik el saját szappanoperáikat. Az NKA csupán 5-600 ezret ad forgatókönyvre és 3 milliót előkészítésre, az ORTT másfél éve nem írt ki játékfilmes pályázatot. Így nincs más választás: „az ember elkezd koldulni”.
A koprodukciók mellett létjogosultsága lenne a tisztán magyar filmnek is, ezt azonban a jelenlegi körülmények között nem lehet finanszírozni, nem lehet rá összeterelni a pénzt. Tarr emellett európai forrásokkal sem biztatta az egybegyűlteket: Cannes-ban az a pár lehetséges külföldi partner menekülni fog a magyar producerek áradatától.
Gothár Péter szerint komolytalan és átgondolatlan a rendszer: hosszú évtizedek óta tervezhetetlen egy olyan szakma, ahol egy-egy produkció az alkotónak 5 évébe is beletelik. Álmokkal való visszaélésről van szó, hazardírozásról más emberek tehetségével, fogalmaz Gothár: bizonyos alkotók élete, személyisége elmúlik, pedig sokan szeretnének dolgozni, és a magyar film sokféle lehetne.
Tarr úgy látja, hogy a műhelyében összegyűlt alkotók megint marginalizálódni fognak. Maár filmje kapcsán, melyben annyira bíztak, hogy már az előkészületeket is elvégezték (helyszínek, szereplők, stb.) képtelen helyzetnek nevezte, hogy egy magyar filmet külföldi kezdjen el finanszírozni. A jelenlegi felállás szerint azonban ezen az úton is kénytelenek lesznek elindulni.
Pedig biztosra mentek
A londoni férfi munkálataival kapcsolatban Tarr beszámolt arról, hogy Cannes-ban tartanak majd egy koprodukciós értekezletet, ahol minden papír a helyére kerül majd, és novemberben elkezdhetik a forgatást. A rendező ragaszkodik a megtalált helyszínhez, szereplőkhöz és a stábhoz. A szereplők és az operatőr Robby Müller kitartanak a produkció mellett, a helyszínnel azonban lehetnek még gondok.
Tarr elmesélte, hogy ehhez a filmez is 15 helyről kellett összeszedni a pénzeket, például csak a francia producer 4-5 forrást mozgatott meg. A magyar részesedés ugyanakkor nem éri el a 40%-ot. A minimális költségvetés 5 millió 200 ezer euró, azonban optimális esetben szeretnének egy hét szünetet is tartani, amit muszternézésre lehetne fordítani. Ez valamivel több költséget jelentene. Nyugaton más árakkal találkozik az ember, mondja Tarr, arra is külön figyelni kellett, hogy a különböző nemzetiségű stábtagok között ne legyen bérfeszültség.
Végezetül Tarr Béla hozzátette: csak olyan terveket adtak be a pályázaton, amiben 100%-osan megbízott. Mint elmondta, beadhatott volna 10 pályaművet is, hogy 4-re biztos kapjon pénzt, de nem tette. Azt is megemlítette, hogy a műhely Dramaturgiai Tanácsát (Bíró Yvette, Horváth György, Jeles András, Kovács András Bálint, Tarr Béla) az MMK Szakkollégiumánál szakmailag jobbnak tartja.
