Termiklovagok

Lebegés a brazil őserdő felett

„Magasan a brazil égbolton három siklóernyős küzd a barátságtalan trópusi termikekkel. Világrekordot akarnak dönteni, úgy ahogy még soha senkinek sem sikerült – csak átlagos felszerelést használva. Ám ehhez a Föld egy meglehetősen ellenséges szegletét választották. Veszélyes landolások a bozótban és reménytelenül hosszú gyaloglások keserítik a kalandot. Álmukért azonban kis híján túl magas árat kell fizetniük…”, olvasható a film szinopszisában.

Három átlagember világrekord-kísérlete

Török Zoltán elmondása szerint a veszélyes brazíliai kaland előzményei 2002-ig nyúlnak vissza, amikor első pillantásra három hétköznapi ember elhatározta, hogy megdöntik az ún. céltáv-világrekordot - azaz előre meghatározott helyen fognak földet érni - Brazília észak-keleti részén. Ezt azzal nehezítik, hogy a lehető legnagyobb biztonságra törekszenek, ami a siklóernyőzés világában a lassúságot jelenti, így napi átlag nyolc órát töltenek a levegőben.

A majd' egyórás film nagy része a Brazíliában tett vállalkozásról szól, míg ötöde itthon játszódik, és a szereplőket mutatja be. Tasi Péter villanyszerelő élete nagy álmát szeretné véghez vinni, Forgó Szilárd gépészmérnök „poén”-ból repül, és az egyetlen profi, Simonics Péter siklóernyő-oktató bizonyítási vágytól hajtva indul neki Dél-Amerikának, magyarázza Török Zoltán a résztvevők motivációit. „Amikor első alkalommal beszélgettünk a vállalkozásról, nemet mondtam. Végül mégis belevágtam, mivel nem egy extrémsportos doku elkészítéséről volt szó, hanem az volt érdekes, hogy három, teljesen átlagosnak tűnő ember milyen személyes, lelki okok miatt szeretne Brazíliában siklóernyőzni,.”

A 2005-ös brazíliai világbajnokság

A belső motiváción kívül földrajzi és meteorológiai tényezők is befolyásolták a helyszínválasztást. „Mindhárom siklóernyős járt már korábban Brazíliában, ahol tanulmányozták az időjárási tényezőket. Az ország észak-keleti részében az óceán felől érkező légáramlásnak köszönhetően megfelelő a szél, a nappali felmelegedés pedig erős termikeket (felfelé szálló meleg légáramlat – szerk.) biztosít. A rekorddöntők tengerentúli kultúrával való szorosabb kapcsolatát az is jelzi, hogy mindhárman beszélnek portugálul. Így tudták például később a vállalkozás alatt egyikük sérült ernyőjét egy piacon a helyi szabóval megjavíttatni” – meséli Török Zoltán.

2002/2003 telén végrehajtott három hétig tartó maratoni próbálkozásra először a Balaton környékén készültek fel a pilóták, de Magyarország túl kicsi, így gyakran találták magukat a határon túl, például egy romániai búzamezőben. Ezért a felkészülés a helyszínen folytatódott.

Az ismeretterjesztő film is emberi drámával érdekes

„Olyan munkákat szeretek elkészíteni, amelyek nemcsak ismeretterjesztő filmek, hanem van bennük valamilyen személyes, drámai történet is. E nélkül nem is lett volna érdemes leforgatni a Termikolvagok-at.” Azonban a lehető legnagyobb biztonságra törekvés ellenére is a drámát majdnem egy tragédia jelentette a siklóernyősöknek. Egyikük, Tasi Péter, aki tapasztalt pilóta egy kiszámíthatatlan és erős, turbulens légáramlatba került, ami „összecsukta” az ernyőjét. A magyar rekorddöntők után Dél-Amerikában napi több száz kilométert autózó Török Zoltán ennek a starthelyről volt tanúja „Már csak egy rongylabdát lehetett látni, amint zuhan az alattunk lévő völgybe, a többiek pedig fölötte keringtek tehetetlenül 2500 méter magason. Végig forgattam, és csak a végén derült ki, hogy itt bizony nagy baj van.”

Baleset után: Tasi Péter és a "jópásztor"

A pilóta tapasztalatának és a szerencsének köszönhetően a balesetből nem lett tragédia. A lezuhant Tasi Péter egy helyi pásztor segítségével a közeli faluba került. Szerencsére „csak” egy csuklótörésről volt szó, ám a műtét az elmaradott körülmények miatt sikertelen, így a csapat sérült tagjának be kellett befejeznie a repülést.

A két másik siklóernyősnek döntenie kellet, még ott a levegőben, hogy folytassák-e próbálkozást. Még aznap továbbrepülnek. Ám mint ahogy az sokszor megesett, nem tudnak visszajutni a faluba, kint éjszakáznak a vadonban, mit sem tudva társukról.

Végül közel háromheti próbálkozás után sikerül a 280 kilométeres távot megrepülniük, majdnem napi 9 órát töltve a levegőben! Másnap egyikük, Forgó Szilárd poénból ismét repül egyet, és ezúttal könnyedén 320 kilométert tesz meg, majd vállrándítva kacsint bele a kamerába.

Török Zoltán a technikai dolgokról elmondta, hogy a film egy részét a siklóernyősök kezében tartott kis kézikamerával és a zsinórokra, valamint az ernyő kupolájára szerelt csőkamerával vették fel. „Néhány alkalommal én is repültem pár órát tandemben, ami nagyon félelmetes volt, de ekkor is készítettem képeket.”

A Termiklovagok esetében alapvetően ismeretterjesztő filmről van szó, amely dokumentálja az említett drámai eseményeket is, és 3D-animációs trükkök segítségével bemutatja a földrész időjárási viszonyait, valamint a felhő- és termikképződést is.

Low-budget doku a nemzetközi fesztiválporondon és itthon

Simonics Péter Brazília felett

A Termiklovagok eddig ugyan nem aratott fesztiválsikert, ami a rendező szerint a sebtében készült utószinkronnak és zenének volt köszönhető. „Nagyon elégedetlen voltam az eredménnyel, végül tavaly év végén az egésznek újra nekiveselkedtünk. A film egészét itthon újraszinkronizáltuk a szereplőkkel, főként azokat, amelyek a levegőben készültek, és most egyre több helyre hívják. ”A dokumentumalkotás legközelebb a francia Lumbinban lesz látható, ahol szeptember 22. és 25. között a Szabadrepüléses Filmek Nemzetközi Fesztiválját ünneplik. (http://www.coupe-icare.org/index.php?&_lang=GB&alias=festival)

Emellett a Termiklovagok majd kétszáz alkotásból bekerült abba a 38-ba, amelyet október 27. és 30. között a negyedik Montreali Nemzetközi Kalandfilmfesztiválon mutatnak be. Ezen kívül idén év végén Magyarországon a Duna Televízió tűzi műsorára Török dokuját, ami november elején látható lesz a Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmszemlén is.

„Maga a forgatás először saját pénzből indult, közben tárgyaltam a National Geographic International-lel, akiket érdekelt a dolog, de megállapodás nem jött létre, mert egy vezetőségváltás során lecserélték az akkori stábot. Egy doku esetében nagyobb költségvetésből lehet dolgozni, ha már a forgatás előtt sikerül a projectet eladni. Most egy olasz stáb hasonló, siklóernyős filmet forgat majdnem 700 ezer eurós (körülbelül 170 millió forint) költségvetéssel. A Termiklovagok a hang utólagos megvágásával együtt 8 millió forintból jött ki, amiből 4 milliót az MMK állt, a másik fele külföldi forrásból származott illetve a pilóták és saját befektetésem volt.

Nem termiklovag, és brazil

Török Zoltán az ELTE-n végzett földrajz szakon, ahol filmes kurzusokat is látogatott. 1995-ben forgatta az első természetfilm jellegű alkotását, és 1997 óta elkötelezettje a műfajnak. A következő évtől kezdve pedig már főként külföldön dolgozik. „2000-2001-ben francia, spanyol, svéd kereskedelmi televíziók megbízásából forgattam a tiszai ciánszennyezésről, Mérges folyó (Cyanide Blues) címmel, amit a Magyar Televízió is átvett. 2002-2003-ban a Discovery Channel USA-nak készítettem egy rénszarvasról szóló, karácsonyi különkiadású animációs természetfilmet, és ekkor, 2003-ban elvégeztem a Discovery Campus Masterschool egyéves rendezői-produceri képzését.” Itthon szintén a Discovery Channel többször is levetítette a Jéghotel (Icehotel) című filmet, amelyben dolgozott, az utóbbi két évben pedig egy izlandi témájú természetfilmet forgatott.

(*A képek forrása: Török Zoltán és a www.flyaway.hu)