411-Z

Erdélyi DÁniel

Uszály a Dunán. Gondtalan nyári nap. A bográcsban pörkölt, hozzá kisfröccs. Ezenkívül persze minden a hajószabályzat szerint történik. De valamit talán mégis elrontottunk…

Filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?

Erdélyi Dániel: Az ember nem maga dönti el, hogy mit forgathat le, hanem egy arctalan, kaffkai bizottság, valahol egy távoli kastélyban. Ki tudja, hogy mikor, melyik filmtervnek szavaznak bizalmat. Készen kell állni.

A 411-Z egy régi álom, mindig is érdekeltek a hajók, a víz. Különösen érdekes maga a folyó, ami ahogy folyik, mindent elmos, megtisztít, vagy eltüntet. A haladó víz az idő képi megfelelője is. A film esetében elmossa a bűnjeleket, az emlékeket, érzeteket elhomályosítja. A hajó szintén egy csodálatos és allegorikus dolog, melyet a nagy tengeri nemzetek mind női vonásokkal ruháznak fel (she, Sie). Befogad, ugyanakkor bezár. A fedélzet a világból kiszakadó külön univerzum, vagy egy képzeletbeli vonal csúcsa, amint az időbe karcolja jelét. Aztán még ott vannak a hajósok, és még annyi minden. Szerencsére a film elkészült, meg kell nézni, és akkor minden kiderül.

Bezerédi Zoltán, az uszály-kapitánya

Filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?

E. D.: A filmet az MMK, a Duna Műhely, illetve a Katapult Film támogatta. A csapat régi munkatársaimból állt, így Pohárnok Gergővel már a főiskola óta együtt dolgozunk. Bezerédi Zoli és Kelemen Jóska kedvenc színészeim, már a szinopszis írásakor tudtam, hogy ők fogják játszani a szerepeket. (Akkor ők még csak nem is sejtették.) Ugyanakkor mivel mindketten nagyon elfoglaltak voltak, szinte lehetetlen volt közös időpontot találni, végül szeptember közepén forgattuk ezt a nyárra tervezett filmet. Gellén Kata fantasztikus, lenyűgöző energiájú lány, aki méltán az egyik leghíresebb női kaszkadőr az országban. Őt és Unger Bélát pedig Lezsák Leventén keresztül ismertem meg, aki régi kaszkadőr barátom, és őt szántam Kelemen Jóska dublőrjének.(Végül az is lett, bár Jóska maga is belemerült a fagyos vízbe.)

Filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást? (egy anekdota)

E. D.: A forgatás előtti este többen felhívtak a stábból, hogy néztem-e a híreket. Mondtam nem. Akkor kapcsold be a tévét! A hírek csak arról szóltak, hogy a Dunán óriási árvíz közeleg! Mit tegyünk? Halasszuk el a forgatást? Jön a hideg, már így is szeptember volt, csúsztatni nem lehet. Marad a tavasz, de akkor már a következő nyár! Átkoztam magam: miért nem írtam kisfilmet, ami egy lakásban játszódik, minek nekem mindig ilyen extrém helyszín, mint uszály… Végül nem halasztottunk, és jól döntöttünk. Szinte habzott a rohanó víz, a parton napi egy métert emelkedett, de a hajón mindezt észre sem vettük. Mi csak úsztunk, és gyönyörködtünk az áradó vízben, a viharos égben, és átéltük a folyó csak hajósoknak feltárulkozó csodáit.

Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

E. D.: Nem hinném, hogy a korábbi szemlékhez képest bármi változna, a filmek nagy része nyilván csapnivaló lesz, néhány film pedig épphogy nézhető. Bár mindig reménykedem, hogy valaki előrukkol olyan filmmel, ami művészileg kiemelkedő, ugyanakkor a nézők tömegei számára vonzó lehet, de az idei év eddigi nézőszámai megmutatták, hogy ilyen film idén sem készült. Talán most bemutatnak valamit…Grigor Attila Nyomozója ilyen film lehet.

Filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?

E. D.: Leginkább saját magam írom a forgatókönyveimet, de a magyar irodalom nagy alakjaival is szívesen dolgoznék együtt. Így például Cserna-Szabó András, Hazai Attila vagy Garaczy László művei különösen inspirálóak számomra. Ha a világirodalom nagyjai közül kéne választanom, természetesen szóba sem jöhet más, mint az Odysseia!

Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

Kemény jelenet volt, hisz a Duna áradt és a víz is rettenetesen hideg volt.

E. D.: Horkai Peti egy jelentős szerepet játszott a filmben, ő volt Kata evezős partnere, aki az uszálybaleset során életét veszti. Hosszasan forgattunk velük a balesetet megelőző időt, amikor eveznek, majd veszekszenek, felborulnak, stb. Kemény jelenet volt, hisz a Duna áradt, a sodrás nagyon nagy volt, és a víz is rettenetesen hideg volt. Végül az egész cselekményszál, így Peti is kimaradt a filmből, csak egy nagyon nagy totálban, illetve holtan látjuk. A bemutató előtt telefonon próbáltam felkészíteni a dologra, nagy nehezen felhívtam, mondtam, hogy „hát egy kicsit ki lett vágva”, majd eljött a bemutató napja. Peti lelkesen ült be a vetítésre, a film közben néha lopva rásandítottam. A film végén elképedve lépett oda hozzám: „Jó, hogy mondtad, kivágtál a filmből….na de ennyire?!”

Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

E. D.: Igyekeztünk takarékoskodni a nyersanyaggal, de azért csaknem mindent többször felvettünk. A vizes jelenetekhez ezért több rend ruhával készültünk, Gellén Kata pedig csaknem egy órát töltött a fagyos vízben, mire minden jelenetet fel tudtunk venni. Számára minden ismétlés maga volt a kínszenvedés. Szerencsére polgári foglalkozása kaszkadőr, így már hozzá volt szokva a filmek által okozott kínokhoz. De erre azért ő sem számított. Hiába viselt ruhája alatt neoprémet, így is megfázott.

Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

E. D.: Egy hajós film a gondolák városába kívánkozik: Velence

Filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?

E. D.: Titanic