75 éve született Huszárik Zoltán
Uránia-vetítés
Huszárik Zoltán (1931-1981)
Huszárik Zoltán a modern magyar filmművészet hányatott sorsú, zaklatott életű „mitologikus” alakja, akit kortársai és leszármazottai mintegy emblémaként őriznek emlékezetükben, akinek azonban ténylegesen megadatott, hogy maradandó alkotásokkal írja be nevét művelődéstörténetünkbe, s megkerülhetetlenül otthagyja keze nyomát a filmnyelven, tágabb értelemben a kinematográfián. Huszárik aktív részese volt a hatvanas években új útjait kereső magyar film-avantgárd fiatal csapatának, Novák Márk, Sára Sándor, Tóth János, Ventilla István, Szabó István, Gaál István, Gyöngyössy Imre, Tímár Péter (távolabbról Jancsó Miklós, Somló Tamás, Banovich Tamás) és mások együtt működő 'kvázi' műhelyeinek. BBS-től az egykori II-es telepig.
A Galga-menti Domonyból, parasztcsaládból (félárván, mert apja Huszárik két éves korában meghalt) nyomul fölfelé a kirobbanóan tehetséges ifjú, az Aszódi Gimnáziumban érettségizve (1950) sikerrel pályázik a szegedi orvosi karra, a Képző-és Iparművészeti Főiskolára, a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakára. A három hely közül e legutóbbit választja. Vesztére. Mert hiába abszolvál kitűnően, tanárai: Gertler Viktor, Makk Károly sem tudják megmenteni a könyörtelen kuláktörvény miatti eltávolítástól (8 hold föld nagyapja, nagybátyja nevén!). 1953-tól 1959-ig földet túr, rajzfilmes, filmasszisztens, dekoratőr, biztosítási ügynök, művészeti előadó, segédmunkás, nyomorgó-hét esztendei „hrabali sors” az úgymond szocializmusban. 1959-ben azután negyedéves hallgatóként rehabilitálják.
(Dániel Ferenc)
bővebben: http://www.filmtortenet.hu/object.8b353483-a0b9-432e-bf85-360042549a13.ivy