A bundák és a Buták

EB-spotting 3.

Azur légió

Bunda a két skandináv csapat gyanús eredményű meccsén

A labda gömbölyű, ja igen. De e mélyen igaz bölcsesség mellett mondok mást is. Itália kiesésének oka nem a buta (vagy csaló?) bíró, aki az utolsó meccsükön mindent megtett az olaszok ellen, talán nem is a (valószínű) bunda a két skandináv csapat gyanús eredményű meccsén, ahol „véletlenül”, hahh, épp annyi gólt rúgtak a nemes skandinávok egymás ellen, amennyi az olasz csapat kieséséhez és a két skandináv továbbjutásához kellett (s amit előre tudott minden hozzáértő és minden suszterinas).

A dán-svéd meccs ugyan majdnem a legvégéig irtózatos erejű, könyörtelen küzdelem volt, meglepően bunda nélkülinek tetszett - hogy aztán egy feltűnő, gennyesen becsúszó potyagól rajzolja át az egészet, és ingerelje köpésre a sportszerűségben naivan és bután még hívő kamaszlelkű, balek drukkereket, mint magam vagyok.

Mégsem a gonosz bíró és a gusztustalan (bár csak valószínű) bunda miatt esett ki ez a valóban kiváló csapat. Nem is a gyakran zseniális, de ugyanolyan gyakran pimasz, alattomos, nagyképű sztár, Totti minősíthetetlen ellenfél-köpése miatt. A sztárolt Totti nélkül is minimum negyeddöntőt ért ez a csapat (mely persze az impotensfejű óriással, vénült jegenye-tankkal, Vierivel semmiképp sem nyerhette volna meg az egész tornát...)

Advocatus butissimus

A dán-svéd meccs  majdnem a legvégéig irtózatos erejű, könyörtelen küzdelem volt

Hagyjuk a gonosz bírókat és a nyált fröcsögő önhitt sztárokat, kiégett, pudvás jegenye-tankokat. A bukás kovácsa az edző volt. A legnagyobb vétkes ez a született gyáva, óvatoskodó, taktikázó szakember, a kedvesen csak „vénembernek” becézett Trapattoni. A szürke védekezés megszállottja ez a szakember. Ragyogóan játszó, káprázatos lendületben levő csapatát a svédek ellen megtörte Del Piero és a kölyökzseni, Cassano lehozatalával, óvatos védekezésre vezényelte legénységét egy támadó meccsen – mire jött a megérdemelt és kikerülhetetlen büntetése. A sport, különösen a futball jól ismeri a görög tragédiák minden vétkét és fordulatát.

„Nézzetek rám, Róma népe” – szavalhatná megvakítva a vénember, aki persze soha nem fogja elismerni pokoli butaságú döntéseit. A gyávaság elnyerte „jutalmát”. Ez a vénember nincs egyedül: hadd legyek diabolus advocati , és nem ügyvédje az ördögnek: vádolom Trapattoni buta szellem-társát, az Oranje vezetőjét, Advocaat-ot, aki a káprázatosan támadó holland csapatot törte meg. Ott van harmadikként a buta-trió spanyol tagja is, kísérje gáncs s megvetés. Freud Zsigmond futball-szakértelme kellene ide, hogy mazochista gyávaságuk lélektani alapjait felderítse... Összeillő trió... Mindhármat meghempergetném tollban és kátrányban.

Mikor e sorokat írom, még csak valószínű a holnap esti kínos és gusztustalan újabb bunda, a cseh-német, melynek eredményeképp a ragyogó hollandok búcsúznak majd – de megint mondom, nem a sunda-bunda, hanem az Advocaat nevű Dísz-Buta miatt.

Magyar panasz

Üdvözlet a győzőnek

Vén vagyok magam is, mint a fentebb említett Vénember, s magyar vagyok, legszebb ország hazám, nagy futballtörténelemmel megáldva: 1954, Bern. Nem a Puskást lerúgó német mészárost, nem is a feltehetően tudatosan csaló angol bírót hiszem a vereség tervezőjének, hanem a híres magyar edzőt, S. Guszti „bácsit”. Ő nem óvatos gyávaságból, hanem ostoba kalandorságból fenekestül forgatta fel a világ legjobb csatársorát. Láttuk Surányi András Csodacsapat című izgalmas dokumentumában, és jól láttuk... A csaló bírókat utálom, de megértem: ez a dolguk, csaljanak hát. A döntő pillanatban hibázó játékost méginkább megértem, hisz lelkes amatőrként játékommal méltán borzasztottam a futballszeretőket a Szocreál Budapest FC hetvenes évekbeli kispályás csapatában. Néhányszor összerúgtam Moldovával, másszor bizonyos Döbrenteivel (broáhh, csak őt tudnám feledni...) Ami kínosabb, gyakran rúgtam a szelíden álló labda mellé, s volt, hogy szögletet íveltem a saját kapunk felé indulásra kész ellenfél fejére. Luftokról nem is beszélve. Minden hibát megértek hát, de a Buta Mester-Edzők klubjának (BME) sehogysem tudok megbocsátani – bár sajnálom őket, hisz életük végégig hordják a szégyen és a kudarc Nessus-ingét. Trapattoni, Advocaat - a középszer királyai. Égesse csak szikkadt lelküket, erinniszek-tépte bőrüket az az ing...

... Hallga szózatomat. Szurkolók! Sorban elhullottak a legszebb támadójátékra képes csapatok, most hát lessétek és tapsoljátok a cseheket (akik persze szintén nem nyerhetnek). Most már toronymagasan az a legnagyobb esélyes ország és csapat, amelynek három oroszlánja és egy világklasszis edzője van, a zseniálisan szemüveges szakférfiú, hűvös mosolyú értelmes arc. Csak el ne áruljam, kicsoda: aki ért az eddigiekből, úgyis kitalálja. (Máshogy kell nevét írni, mint a híres mobiltelefonos világcégét.)

Üdvözlet a győzőnek. Nem ők játsszák a legszebb focit, de megérdemlik majd a tapsot.

(fotó: EPA)