A gyöngéd barbár

Kresalek Gábor

A portréfilm elviszi nézőjét a Szemadám György életében meghatározó jelentőséggel bíró helyszínekre: az állatkertbe, a GYIK-Műhelybe, a Csobáncra, a Hortobágyra stb. A művész barátaival, mestereivel beszélgetve meséli el élete történetét. Sztorizik és filozofál, bemutatja magát, mint festőt, írót, madarászt.

- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?

Olyan témát kerestem, amelynek önmagában is van vizualitása. Egy festő-madarász-gombász szereplő erre alkalmasnak ígérkezett. Természetesen Szemadám személyisége is izgatott. Úgy vélem az ő története nem csak róla, hanem egész generációjáról is szól.

- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?

A stáb könnyen állt fel, hiszen sok filmet csináltunk már együtt, barátok és alkotótársak vagyunk. Ez a film elkészítésében kulcsszerepet játszó fiamra, Dávidra is igaz. Az anyagi hátteret a pályázat kiírója az MMKA, továbbá az önkizsákmányolással határos saját munka biztosította. A rendelkezésünkre álló pénz természetesen, mint mindig most is nyomasztóan kevés volt.

- Mi tette emlékezetessé a forgatást?

Anekdota nincs, de emlékezetes maradt, hogy az azóta elhunyt Mezei Ottó a boglári kápolna közelében végzett útkarbantartó munkálatok miatt kis híján lekéste az egyetlen vonatot, amivel hazaérhetett előadást tartani egy konferencián. Gyönyörű volt az aznap délután Diszelben, ahol Vörösváry Ákossal forgattunk. Fantasztikusan szép őszi idő volt napsütéssel, emberi melegséggel és dióval fűszerezve.

- A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?

Nem volt hatással, mert a forgatás, már az előző évben befejeződött, az utómunka pedig a filmben vállalt önrészünk volt.