A halálba táncoltatott lány: Néptáncóra

Kritika Hules Endre filmjéről

 

Repülő érkezik Ferihegyre. A Kanadában élő István (Hules Endre), tánc-showk propagálásával foglalkozó manager érkezik haza, hogy pontosan miért, nem is tudjuk meg. De talán lényegtelen is. Az egyik reggeli kocogása alkalmával betér testvérének, Gyulának (László Zsolt) és annak feleségének, Marinak (Melkvi Bea) a táncegyütteséhez. A húsz éve széthullott család újra találkozik. A régi szerelmek felelevenednek, a szemrehányásokkal együtt. A film első szeletében a családi dráma kap hangsúlyt. Mari egykoron István szeretője volt, disszidálása azonban Gyula karjaiba lökte. Istvánnak apjával sincs túlzottan jó viszonya. Sajnos a családi szálak jeleneteiről gyorsan kiderül, hogy csak dramaturgiai töltelékként funkcionálnak. István és apjának ebédje például vélhetően csak a szlovén koprodukciós partner megszerzése miatt került bele a filmbe.

 

István végül úgy dönt, hogy segít testvérének és társulatának színpadra állítani A halálba táncoltatott lány című darabot, sőt világ körüli turnét szervez nekik. Hazautazik Kanadába, ahol az illetékesei zöld utat adnak a produkciónak. Közben kiderül róla, hogy ex-feleségével (Deborah Kara Unger) sem túl felhőtlen a viszonyuk. Ám a koreográfia és a rendezés-szervezés körüli hercehurca újabb elfojtott emlékeket hoz felszínre a testvérpár kapcsolatában.

Hules filmje több motívumon igyekszik egyensúlyozni és filmjének erőssége az, hogy nagyjából sikerül is neki egyenletes tempóval eljutni a fináléig. Ám szinte végig hordozza azoknak a filmeknek a közhelyeit, amelyek valamilyen színpadra állítás, vagy filmforgatás elemeit dolgozzák fel. Vélhetően a rendező is felismerte ezt és történetének felénél egy huszárvágással nem a szerelmi szálra, hanem a kiközösítés, kitaszítottság metaforájára kezdett el építeni. Sajnos Hules az archaikus népi motívumokat csak egzotikumként kezelte. Felületesen megelégedett azzal, hogy a tánc olyan művészet, amelyben nem lehet elfojtani az érzelmeket. Eme aspektus és darabjának üzenete adja a film szimbolikus gerincét, a többi csak műfaji közhely benne.

 

Az összképen sajnos nem segítenek az időnként esetlegesen megírt párbeszédek és a megrendezett jelenetek, amelyek néha érdemtelenül kínos mosolyra ingerlik a film nézőjét. Mégis izgalmas az a fordulat, amely a főszereplőt, a hazatérő pozitív, tékozló fiút, Istvánt lassan kapzsi showmesterré, üzletemberré változtatja át. Végül pedig egy besúgó-szál belengetésével a megalkuvás drámájává is válik A halálba táncoltatott lány. Kár, mert a szerelmi szálak ellenére talán elég lett volna, ha csak ezt az egy motívumot viszi végig a rendező.

Hules Endre mozija azonban avíttas film. Nem elsősorban az archaikus néptánc motívumai miatt, hanem a szappanoperára emlékeztető dramaturgia teszi porossá a hangulatot. Hiányoznak a jól megírt erős párbeszédek. A néptáncból sugárzó erotika csak szégyenlősen jelenik meg, a táncok jellegzetességeiből adódó dráma pedig elsiklik.

Ennek ellenére nézhető mozi, amely minden egzotikumával együtt impozáns. A sutaságokat leginkább a színészek próbálják megmenteni, kevesebb sikerrel. Istvánt maga a rendező alakítja, Gyulát László Zsolt, és feleségét, Marit a táncos Melkvi Bea. Hármójuk plátói szerelme azonban meglehetősen felemás. Hules csak szemrehányós kiakadásaiban tudja megmutatni karakterének pálfordulását. Gyula és Mari figurájában viszont sokkal több élet van, mint bármelyik karakterben. László Zsolt méltán érdemelte ki a Filmszemle férfi alakításának díját. Arról nem is szólva, hogy érdemtelenül kapott nyúlfarknyi szerepet a Kanadából importált Deborah Kara Unger, a szlovén Boris Cavazza és az egyik néptáncos kislány őrjöngő apjaként Kovács Lajos.

Az operatőri munka viszont remek, Zsigmond Vilmos és Honti Zoltán beállításai teszik profivá ezt a filmet. Kár hogy a tánc szenvedélyességét és jellegzetességét csak egy-két snitt erejéig sikerült kiemelni, de a képi világra lényegében nem lehet panaszunk.

Felejthető, de nem katasztrofális mozi A halálba táncoltatott lány. Hangulata inkább hasonlít egy kortárs, mélabús francia művész sorsokat bemutató filmre, mint egy igazi magyar mozira. Tanulsága, hogy itt lehet látni, mennyit adhat és mennyit vehet el egy koprodukciós producer egy magyar alkotástól.