A kék cipő kiapadt...

EB-spotting 4.

Azért muszáj elbüszkélkednem, hogy csapatomból, az AS Romából nemcsak hírmondóként maradt jó játékos az EB-n, hanem sorsokat eldöntőként maradt a görög Dellasz, aki a világklasszis Samuel Real Madridba távozása után remélem Rómában kezdőként folytatja (eddig alig-figyelt tartalék volt Samuel mögött a Farkasoknál). Amúgysem a leharcolt világklasszisok tornája volt ez. Az agyonfáradt Manchester és a teljesen kiégett Real majd’ minden játékosa négykézláb mászott le a pályáról – Figo is ezt tette, amíg fel nem támadt, egyedüliként...

Ha Nedved nem sérül meg... a ha-háktól kezdek meghibbanni

A kék cipős Milan Baros persze szintén tartalékjátékosa a Liverpoolnak, klubjában kevésszer játszott, itt aztán futott oly villámsebes cselekkel, hogy még a humorérzék nélkül született érdesen szigorú dán védők sem bírtak vele. Hellasz napja kelt fel a luzitán égen, a hellaszi Dellasz napja, és monomániásan megint mondom, hogy német és olasz kluboknak ha nem is tartalékjaiból, de frissen tartott,mert kevéssé leharcolt játékosaiból áll ez a kék légió. Német edzőjük vagy zseni, vagy szerencsefi, ezt majd eldönti a történelem: fura mód, nekem rokonszenvesebb innen a fotelből, mint az idegbeteg szabómesterre emlékeztető brazil Scolari. (Rég láttam szabómestert egyébként, és bár az egyáltalán nem hasonlított Scolarira: akkor is!)

A hellaszi Dellasz napja kelt fel a luzitán égen

Ha a portugálok nem otthon játszanának, bírói segédletekkel, persze vadul nekik drukkolnék, így maradtak a csehek: persze, hogy vesztettek. Az én rokonszenvem valóságos istencsapása egy válogatottnak. Mint mindig a futballban, nem egyszerűen sok a „ha...”, de gonoszul a „ha” uralma jött el: terrorja, diktatúrája. A „ha” fasiszta erejű szócska: nincs ellene védelem, meneküljön, ki merre lát. Ha Rooney nem sérül meg, ha a svájci Meier megadja az angolok gólját... Bulgakov macska-hőse szerint ugyan nincs félig büdös hal, de a futballban igenis van félig szabályos gól, ilyen volt ez a fejes – Angliában megadják, a kontinensen néha igen, néha nem. („Néha”: a terror-ikerszó?)

Ha pedig Collina megadja a csehek javára... A Róma és Hellasz Dellasza (ezt a szójátékot már nem tudom abbahagyni, irgalom!) ugyanis 11-est érően lökte a búsképű Kollert, ezt Drakula-Collina máskor könyörtelenül befújja, most nem merte. Mégsem a világ legjobb bírója, bár a gyanú már rég motoszkál bennem. Ha Nedved nem sérül meg... ehh, folytassa más, a ha-háktól kezdek meghibbanni. Baros kék cipője elapadt... ezt a metaforát Karinthy nekrológ-paródiája ihlette, melyben előre így búcsúztatta Kosztolányit: „a zöld tinta elapadt”. Szerintem az én metaforám eredetibb, de ítéljen csak erről is a sporttörténelem, akár az összes hibbant bíróról és edzőről.

Az én rokonszenvem valóságos istencsapása egy válogatottnak

Futball helyett végre más dallamot ide: a horvát csapat ékezetek és mellékjelek nélkül írta dresszére a csupa ékezetes játékosai nevét: mit érdekli őket saját anyanyelvük, saját nevük írásképe, nagy ívben aszalnak rá. (Vagy talán betéve tudják Márai szép versének idevonatkozó passzusát.) Nem így a csehek: náluk még Nedved neve is úgy volt leírva, anyanyelvien, kurta ékezettel a második e fölött, vagyis eszerint Nedvjed a helyes kiejtése. Egyszer azt írtam Lazio-, majd Juventus-őkelméről az index.hu fórumainak Forza Azzuri topikában, hogy „morva paraszt-zseni”. Nem láttam még ékezettel a nevét, és ez az írásmód csak a szlovák helyesírásban honos. Ha tévedek, nyelvi szakértőt kérek. Halványan így emlékszem Chytilová Éva és Vera című negyvenéves remekművében a világbajnok „csehszlovák” Vera Caslavska nevének írására, szlovákosan, ékezettel az e-n. (A kezdő C fölé is kell ékezet, meg persze Baros utolsó betűjére is, de e két példa már nemcsak szlovák írásmód – tegye ki a filmhu, az én gépem képtelen rá...)

Tovább a nem-futball ösvényén. Annakidején, - bár a könyv tetszett, mert olyan őszinte és friss, mint írójának legtöbb filmje, én ugyanis szeretem a filmjei javát – elképesztett és vérig bosszantott, hogy az önéletrajzi könyv férfi főhősének, a szerzőnő szerelmének, Nowickinek végig hibásan volt írva a neve. Sajátos, merengtem, az önéletíró fikarcnyit sem törődik vele, el sem olvasta a korrekturát, vagy nagyvonalúan legyintett, mit néki egy c vagy (ott: hibás) cz különbsége? Vajon az is mindegy számára, amikor a francia sajtó persze ékezetek nélkül (Marta Meszaros) írja-írta le az ő nevét, vagy az azért egész kicsit, picurkát csak, de bosszantja?

... Apropó, az én nevemet Párizsban minden francia, nemcsak a Stade de France sajtópáholyának őrei, (ahová be akartam lógni), de még az igazolványt kérő vécésnéni is „bikakszinak” ejtette. 

Hát ezért sem tudok az ő csapatuknak szurkolni.

(fotó: EPA)