A két Bajthay

Az 1945 előtti "népi filmek" utolsó darabja szoros kapcsolatban áll az öt-venes évek tsz-közegben játszódó termelési filmjeivel. A kontinuitás ténye azt látszik bizonyítani, hogy az 1945-ös év talán nem is számít annyira mindent lezáró, különböző időszakokat mereven elválasztó "kemény" kor-szakhatárnak hazai filmtörténetünkben, mint azt a felületes első pillantás alapján gondolni vélnénk.

Ifj. Bajthay Péter (Nagy István), a magyaróvári mezőgazdasági akadémia fiatal tanársegédje elhatározza, hogy visszatér szülőfalujába: ősszigetre. A városban megszerzett szaktudását arra kívánja felhasználni, hogy virágzó gazdasággá, boldog parasztok közösségévé varázsolja az elmaradott tele-pülést. Apja (Hosszú Zoltán) felháborodva fogadja, hiszen nem azért ta-níttatta, hogy "paraszt" legyen belőle. Péterrel egy időben, "termelési gya-korlatra" érkezik a faluba egy egyetemista lányokból álló csapat is. Köztük is Árvai Kató (Kelemen Éva) a legszebb, aki egy világnézeti szempontból kissé még ingatag, de jóérzésű derék magyar bankár (Somlay Artúr) lánya. A paraszti származású hős és a szintén helyesen gondolkodó, tehát haladó polgári származék hősnő között gyengéd szálak szövődnek, és természete-sen rájuk vár az a feladat is, hogy kissé maródi szüleiknek megmutassák a biztos jövőt jelentő, boldogabb Magyarország irányába vezető helyes utat is. Ez az út azonban természetesen kissé göröngyös. Először is ott vannak a jövőben mindig is kételkedő makacs parasztok, akik nehezen éreznek rá a kollektív munka magától értetődő előnyeinek édes ízére. Ennek pedig az átkos múltból fakadó keserű jelen a végső oka. A faluban ugyanis Kató apjának bankja az úr, a bank pedig egy amerikai bankár kezére kívánja át-játszani a parasztok által részesművelt, hasznot alig hozó földet. Mint lát-juk, a nemzetközi plutokrácia szemében az őstalaj közönséges árucikk, hi-ába a nemzeti érzésű kormány azon törekvése, hogy magyar kézben ma-radjon a nyugat-dunántúli föld. Péter azt szeretné amit a kormány, azért is lát hozzá az "ősszigeti Munkaközösség" szervezéséhez, hogy ne kerülhes-sen méltatlan kezekbe a Kisalföld. Péter irigye Naplopó Jóska (Görbe Já-nos) amolyan félember: gimnáziumba járt, de nem tette le az érettségit, se úr se paraszt, sikertelenségét magának köszönheti, de Péteren akarja meg-bosszulni. Nem igazi ellenség, félbemaradt Péterként ő csak a magyar gé-niusz árnyoldalát jelképezi. Nem úgy Sáskai(Kamarás Gyula), a jóravaló bankár titkára, akiben több termelési film szabotőr intrikusára elegendő rosszindulat és nem kevés idegenlelkűség rejtezik. Tudatosan szembehe-lyezkedik a nemzeti érdekekkel: szerinte a föld azt illeti, aki többet kínál érte. Péterrel szemben azonban nincs esélye, a film döntő jelenetében hő-sünk felkeresi Árvait, hogy meggyőzze igazáról. Amikor a hős belép a bankvezér irodájába nem tudja, hogy jövendő apósánál teszi tiszteletét, - a nemzetmentő hévben ugyanis elfeledkezett arról, hogy megkérdezze Kató keresztnevét - így aztán nem az érdek vezérli, hanem bizonyítottan csakis eszméivel győzi meg az ötvenes évek nehézipari fejlesztésének csodatévő ideológiájával rokon, autarchiára alapozott agrár-utópiájának igazáról a megvilágosodásra vágyó Árvait. "Kiérdemeltük, hogy miénk legyen a föld, az állam mi vagyunk, a kormány csak gépésze a gépnek" - deklamálja emelt hangon érveit, amelyek ugyanúgy beleillenek egy náci Blubo (Blut und Boden, ami magyarul szabadon "vérrög-valóságot" jelent) propagan-dafilmbe, mint ahogy ott a helyük egy valamire való sematikus szocialista realista tsz-film nagyjelenetében is. A film záró képsoraiban két emblematikus jelenetet is láthatunk. Az egyikben a falu népe közösen imádkozik Péterrel, az ősszigetet csukott fekete autón meglátogató bank-vezér pedig fejet hajt a nép előtt, imára kulcsolt kézzel simul bele a ke-resztény nemzeti egységbe. A záró jelenet aztán megint az ötvenes évek termelési filmjeiből ismert: hamisíthatatlan "szánt az eke" típusú képsor. A totalitárius múlt és jövő a mozi jóvoltából egy pillanatra együttesen mutat-kozik. A mai néző pedig még izgulhat egy kicsit a nyugati végek földjei miatt.

_{Sándor Tibor}

A két Bajthay (1944) - Rendezte: Patkós György. Írta: Bozi Ferenc, Patkós György. Kép: Makay Árpád. Zene: Pongrácz Zoltán. Vágó: Vályné Schultheisz Mária. Hang: Diebold Nándor. Díszlet: Sőrés Imre. Szereplők: Hosszú Zoltán (id. Bajthay Péter), Nagy István (ifj. Bajthay Péter), Halassy Mariska (A felesége), Haász Joli (A lánya), Somlay Artúr (Árvai vezér-igazgató), Kelemen Éva (Katalin, a lánya), Kamarás Gyula (Árvai titkára), Görbe János (Naplopó Jóska).Gyártó: Hunnia Filmgyár. 95 perc. Bemutató: 1944. július