A Magyar Reklámfilmgyártók Egyesülete – P.R.O.C. javaslata, hozzászólása a Filmtörvény tervezetéhez

A legújabb filmtörvény-tervezet hatálya – megfogalmazása szerint- nem terjed ki a reklámfilmre. A tervezet Értelmező rendelkezéseinek „l” pontja szerint –„…a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2.§ g) pontja szerint a reklámfilm : filmalkotás útján történő tájékoztatás, illetve a törvény-tervezet Részletes Indoklása kijelenti : …”A reklámfilmekre a javaslat hatálya szintén nem terjed ki, mivel ezeknek elsősorban figyelemfelhívó, tájékoztató jellegük van, s mint ilyeneket a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény szabályozza.”

A reklámipar valóban nem tartozik a filmtörvény hatálya alá , de ezt nem is szükséges kijelenteni. Az a tény, hogy a Filmtörvény-tervezet mégis megemlíti a reklámfilm kifejezést nem jelenthet mást, hogy a reklámfilmgyártás és a reklámfilmgyártási szervízmunka sem tartozik a filmtörvény hatálya alá.

A reklámfilmgyártás és a reklámfilmgyártási szervizmunka kizárását a Filmtörvény hatálya alól több szempontból is alapvető tévedésnek tartjuk, és tiltakozunk ellene.

1.

Az 1997. Évi LVIII. évi törvény – a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény szövege szerinti - Reklámszolgáltatókra , köznyelven Reklámügynökségekre, a Szolgáltatások Jegyzéke szerinti Hirdetési tevékenységet (74.4o.12.) végzőkre vonatkozik, azaz azokra, akik a Reklámozó érdekében a reklámfilmek koncepcióját kitalálják, a reklámfilm történeteit megírják, s a filmek elkészítése során a reklám-szakmai felügyeletet ellátják.

A reklámfilmgyártók olyan filmgyártók, akik a reklámfilmek történetét mozgóképként elkészítik. Feladatuk és felelősségük a díszlet a jelmez, a látvány, a színészi játék, a vágás stb. filmszakmai minőségére, és a kivitelezési-filmgyártási folyamat lebonyolításának filmszakmai szakszerűségére terjed ki.
A reklámfilmgyártás (és reklámfilmgyártási szervizmunka ) a Szerzői jogi Törvény és a Szolgáltatások Jegyzéke alapján is egyértelműen ( és helyesen) filmalkotás, illetve filmgyártási szolgáltatás (92.11.3). fogalomkörébe, definíciója alá tartozik.
Abban az esetben tehát, ha a reklámfilmgyártókra nem vonatkozik a filmtörvény, akkor rájuk semmilyen szakmai törvény nem vonatkozik, azaz, bizonyos értelemben, nem létezőnek tekintjük őket.


Szerző jogi törvény 9.Fejezet, 64§, 1 pont „…a film az a mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól. hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós, reklám –és dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő film.”

2.
A reklámfilmgyártás, és a reklámfilmgyártási szervizmunka (film)törvényen kívül helyezése azért is alapvető tévedés, mert e tevékenységek több milliárd forintos forgalma nélkül megszűnne a magyar filmipar szakmai, technikai hátországa. A reklámfilmgyártók ugyanazokkal a kamerákkal, lámpákkal, nyersanyaggal, filmlaboratóriummal, ugyanazokkal a világosítókkal, technikusokkal, vágókkal, díszlettervezőkkel, hangmérnökökkel stb. dolgoznak, mint például a játékfilmgyártók.
Természetesen a reklámfilmgyártást nem érinti közvetlenül például a film- költségvetések állami támogatásának szétosztási rendszere, de amennyiben a magyar filmipart valóban iparszerűen kezeljük, kihagyhatatlan szempont, hogy a reklámfilmgyártási szervizmunka évi több milliárdos (export) bevételét meg akarja-e tartani, sőt növelni, vagy vissza akarja szorítani a törvényhozói szándék: Ha a törvény tervezet Áfa törvény módosítása csak a játékfilmes szervizmunkát segíti, akkor a nemzetközi konkurencia (elsősorban Prága, ahol a külföldi reklámfilmszervizre sem kell Áfát felszámítani) elnyeri a magyar filmipar egyik legjelentősebb bevételét.
A reklámfilmgyártási szervizmunka megrendelés-számának radikális csökkenése nemcsak azt eredményezné, hogy az ezzel foglalkozó filmgyártó cégek járulékos- és egyéb adófizetései megszűnnek, de a reklámfilmgyártási szervizmunka során a filmiparban elköltött több milliárd forint forgalomkiesést más forrásból (költségvetés?) kell pótolni.

3.

A reklámfilmgyártás és a reklámfilmgyártási-szerviz filmiparból való kirekesztését azért is alapvető szakmai tévedésnek tartjuk, mert úgy hisszük, a magyar filmiparnak nemcsak a magyar filmalkotások finanszírozásának és forgalmazásának problémáit kell megoldania. A szakmai utánpótlás (technikai és alkotói stáb), az új technikai eszközök (kamerák, lámpák stb.), az új műtermek, a forgatási helyszínek megtartása a filmgyártás számára , a magyar filmszakmai pozitív nemzetközi image-a stb. mind olyan kérdések, amelyek a reklámfilm- , és nem reklámfilmgyártók számára egyaránt létkérdések.

Természetesen egy filmtörvénynek nem feladata egy iparág összes részproblémájára konkrét megoldást nyújtania, de feladata, hogy olyan „alaphelyzetet” teremtsen, amelyben a szakma különböző területeken dolgozó csoportjai összehangoltan oldhassák meg közös problémáikat.
(Számos filmgyártócég és producer egyaránt foglalkozik reklámfilm- és nem reklámfilm-gyártással. Esetükben még szembetűnőbb, hogy miközben majdnem ugyanaz a feladatuk az egyik produkciójukban, mint a másik produkciójukban, mégis az egyik esetben a magyar filmipar részei, a másikban pedig nem.)
A Filmtörvény nem tekintheti feladatának, hogy deklaráltan megossza a magyar filmszakmát, s a legalapvető elvi alapjait se teremtse meg a filmipar valóban iparágként való működésének, amely alapvető feltétele, a törvénytervezet céljának, hogy:..” a magyar filmgyártás…a gazdasági és kulturális versenyben sikeresen helyt tudjon állni…”.

Budapest, 2001. Február 19.

A P.R.O.C. Ügyvivői

Kapitány Iván Márk Iván Szekeres Dénes
s.k. s.k. s.k.