"A prostitúció és az iparművészet érdekes keveréke"
Andor Tamás a Fényíróknál
A BKF Fényíró Filmklubja ebben a félévben már külsősök számára is ingyen látogatható. Ennek apropóján indítottuk el cikksorozatunkat, amelyben a BKF diákjai számolnak be az eseményről. A filmklub tavaszi félévének utolsó vendége Andor Tamás, az Egymásra nézve operatőre volt.
Andor Tamás, a film operatőre, aki a tavaszi félév utolsó Fényíró Filmklubjának vendége volt, a forgatás minden érdekes részletéről, bakikról és kulisszatitkokról, a nyugati és az itthoni filmes hierarchiáról feltett kérdésre szívesen válaszolt. Bár a film technikai háttere nem igényelt sok magyarázatot (35-ös filmre, klasszikus módszerekkel felvett filmről van szó), az operatőr és a rendező viszonya annál inkább.
(Fotó: Petrák Sári)
Andor Tamás a hetvenes évektől már aktívan a filmszakmában tevékenykedett, attól függetlenül, hogy szinte a véletlennek köszönhetően került a kamera túlsó oldalára. Munkatársai között volt Gazdag Gyula, Simó András, Mészáros Márta, Makk Károly, Koltay Gábor és Bacsó Péter, akik egyenként is már nagy neveknek számítanak. Makk Károly Tóth Janó operatőrrel folytatott többéves, amolyan ’szent’ kapcsolata (közös alkotásaik például a Szerelem és a Macskajáték című film voltak) a német koprodukciós munkák miatt szakadt meg. Így került a későbbiekben képbe Makk Károly egyik tanítványa, maga Andor, az új operatőri posztra.
A beszélgetés során több, eddig alig feszegetett téma is felvetődött, ezek közé tartozott a magyar operatőr mint szakma vizsgálata. Érdekes az a fajta megosztási, illetve elismerési különbség, amely a nyugati, amerikai és a magyar filmipar között észlelhető. Míg itthon az operatőr már egészen a forgatókönyv megírásától aktív részese a film elkészítésének, beleértve a tanácsadást például a zene vagy a díszlet vonatkozásában is, addig nyugaton a forgatás előtt egy héttel kerül csak a produkcióba maga az operatőr. Ahogyan Andor is megjegyzi, ez a módszer nagy felelősséggel jár a stáb minden egyes tagja felé, hiszen közvetlenül a felvétel előtt már nincs lehetőség nagy változtatásokra. A cél kiépíteni a bizalmat a munkatársak felé, stabil lábakon tartani a közös alkotást.
(Fotó: Petrák Sári)
„Az operatőr és a rendező viszonya a forgatásokon: a prostitúció és az iparművészet érdekes keveréke” - hangzott Andor egyik kulcsmondata. Iparművészet, mivel a filmezés az alkalmazott művészet egyik megnyilvánulási formája, ahol teret kap az önérvényesítés, egyfajta előre megírt, rendezői elv alapján. Állandó a kompromisszumkötés, kisajátítás és a nézeteltérés a két fél között, ami gyakran hasonul már egy velejéig rossz házassághoz. Az operatőrről terjengő pletykák pedig meghatározhatják a szakmában számon tartott helyzetüket, megbecsülésüket a jövőre nézve. Szerencsésnek mondhatja magát Andor, akinek nem voltak sem konfliktusai, sem allűrjei, kiegyensúlyozott emberként dolgozott a szakmában.
Egy filmforgatásáról való beszélgetés során nem maradhatnak ki azok a hibák sem, melyeket a stáb tagjai követtek el, és amelyeket most már jó anekdotaként emlegetnek. Az Egymásra nézve filmhez két, kisebb baklövést lehet kötni, amit Andor Tamás is derülten elevenített fel: míg az egyiket önnön hibájából követte el (a spotméter használata során), addig a másikat az akkor újonnan gyártott osztrák kamera meghibásodása okozta.
(Fotó: Petrák Sári)
A vendégek nagy részét kifejezetten érdekelték a - főszerepet játszó - két lengyel származású színésznővel folytatott forgatás kulisszatitkai. Közülük az egyik, Jadwiga Jankowska-Cieslak a 1982-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat. Hogy miért esett a választás két külföldi színésznőre? Andor elmondása szerint sokan még most is könnyen párhuzamot vonnak – sokszor indokolatlanul – a szerep és a valóság között, így nem lett volna tanácsos, főképp a nyolcvanas évek elején, magyar színésznőket felkérni a homoszexuális pár eljátszására.
A meztelenség, ami már a film második jelenetében megjelenik, a privátszférán túlra való bemerészkedés, emellett a leszűkült terek alkalmazása, a női szereplők központba helyezése, a rendszer elleni nyilvános felháborodás, az elnyomás hatása az emberi kapcsolatokon belül mind-mind olyan elemek, melyeket ritkán használtak eddig fel a filmkészítők. Ha a beszélgetés során nem is vetődtek fel ezzel kapcsolatban konkrét kérdések, azt azonban ki kell emelnünk, hogy a két hölgy személye több szempontból is szimbolikus. A szőke nő, ahogyan vágyik valami újra, ahogyan ki szeretne szakadni az elnyomás és az erőszak alól (az államhatalom és a házasság béklyóiból), úgy a rendszer is valamiféle újítást igényel, legalábbis igényelhetne. Éva alakja egyben lehetne a felbujtó is, azzal a többletjelentéssel, hogy Az ember tragédiájának bűnbeesett Éváját asszociáljuk hozzá: a rossz, aki bajba sodorja és elcsábítja párját.
Az Egymásra nézve és az Andor Tamással folytatott beszélgetés méltóképpen zárta a BKF Fényíró Filmklubjának tavaszi szemeszterét, hiszen lehetőséget adott a másság megértésére, a toleranciára, a sztereotípiák lebontására, míg mellette a Kádár-rendszer alatti Magyarország mindennapjaiba is betekintést nyerhettünk.
