Az AMO család - Anti-szappanopera - Bolla Bertold, rendező-operatőr és a szereplők mesélnek
1999-ben a tv2 Napló című műsorának munkatársaként botlottam bele az eredeti, valóban létező magyar anti-szappanoperába. Mivel a bulváranyagon túl is láttam fantáziát a történetben, egy hónappal később megkerestem Amo Mamát, a Kuckó Művésztanya nagyasszonyát, Szentgyörgyi Rozit, hogy hosszabb filmet forgassak a szappancsalád sztorijából. ő azonban olyannyira eltekerte a figyelmemet (és a fejemet), hogy az Amo család helyett Kalap alatt a Nap címmel Rozi és a Kuckó történetét filmesítettem meg.
Ez volt az első közös játékfilmünk, melyben az Amo rádiósorozat születését is megörökítettük. Teltek múltak a hetek, hónapok. A forgatásból szerelem lett, a szerelemből meg egy gyermek! Termékenységünktől zsibongott a levegő! Kisfilmek, színdarabok, irodalmi estek, turnék, soha jobb dolgom, igazibb otthonom nem volt! De csak furdalta az oldalamat a gondolat... az az Amo család... azzal is tenni kéne valami okosat! Így gondolkodtam, töprengtem, miközben hogy-hogy nem egy bugyuta óriásplakát elé telepedtem és lakodalmas királyunk öklömnyi bociszemében megtaláltam a megoldást. Ez legyen hát Amóék sorsa is: mai magyar műanyagsztárrá lenni! Így kezdődött el a nagy játék.
Másfél hónap alatt megszületett az irodalmi forgatókönyv, további fél hónap alatt ez technikai könyvvé bővült, végül laponként a kukában landolt, mivel szereplőim szövegtanulás helyett inkább az improvizáció mellett döntöttek… Maradt a hihetetlen történet: egy elveszett portugál szappanopera szövegkönyv utáni hajszáról, és a prolicsalád mesebeli felemelkedéséről.
Én jóformán minden igazán fontosat az Amo családnak köszönhetek: szerelmemet, gyermekemet, otthonomat... Tartoztam hát a valóra vált mesének annyival, hogy egy picit én is továbbmeséljem. Hát így esett, hogy Amóék a rádióból a mozivászonra költöztek.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?:
Ezt a filmet sehol másutt, senki mással nem lehetett volna megcsinálni. Varázsos hely, varázslatos emberek kellettek hozzá. Az AMO család 0 forintból, pusztán egy civilszervezet akaraterejéből, a debreceni Kuckó Művésztanya Kulturális Egyesület produkciójában készült. Szereplőim - akiket többnyire nem én választottam - lassan három éve ingyen, a maguk örömére készítik a rádiós anti-szappanoperát. Így lett ez a filmmel is, csak el kellett hitetnem velük: képesek vagyunk rá! A kezdeti lelkesedés mellett bizony sokszor nehéz volt nagyon… A 19 forgatási napunk három hónapra szóródott szét. Mindenkihez alkalmazkodni kellett, hiszen mindenki dolgozott mellette, s csak szabadidejükben számíthattam színészeimre. De csak összejött, igaz, hogy közben háromszor váltott ruhát kis szilvafánk.
A technikával sem volt másképp. Bizony sokan megmosolyogtak, amikor a kopott handymmel, a saját magam által épített sztereomikrofonnal, egy fotóállvánnyal, és a filmgyári lámparoncsokból összebarkácsolt lámpáinkkal nekivágtunk. A bontóból összedominózott vágókompjutert nem is említve. De nem függtünk senkitől. Nem kellett bérelnünk semmit. Használt kazettákra forgattunk. 25-szörös túlforgatással. Csak a villanyszámla, a benzin, meg a telefon került pénzbe. A helyszínek adottak voltak: saját kis házunk, lim-lomos udvarunk, pincénk. Kedvesem nemegyszer fellázadt, mert három hónapon át nem volt szabad rendet rakni, nehogy elmozduljon valami. Én mindenesetre jól szórakoztam. Teljesen beleélhettem magam az Amo-létbe.
A stábról csak annyit: minden szereplő - sokszor akarata ellenére is- egy forgószínpados világosítói, hangmérnöki, technikusi önképzőkörbe járt. De el is végezték. Becsülettel. Az eddigiek után gondolom nem meglepő, hogy a film bemutatását és terjesztését is manufakturális eszközökkel valósítottuk meg. Pénz nélkül csak a debreceni kulturális szervek jóindulatára számíthattunk. Ehelyett hitegetést, majd magyarázat nélküli elutasítást kaptunk a Fesztiválközpont részéről - olyannyira, hogy még pénzért sem bérelhettünk mozitermet a bemutatónkra. Nem adtak, mondván filmünk bemutathatatlan, felvállalhatatlan Debrecen városimázsának őrei számára. Hogy a filmbemutatónk mégis bekerült a Debreceni őszi Fesztivál programjába? Az csak annak volt köszönhető, hogy a Hotel Aranybika volt olyan segítőkész, hogy ingyen bocsátott rendelkezésünkre egy termet, illetve annak, hogy a Fesztiválközpont egy munkatársa gasztronómiai programnak nézve a vetítést a többiek mellett ezt is megjelentesse a programfüzetben.
Hogy ezek után a három dupla teltházas előadásunkkal mi lettünk a Fesztivál leglátogatottabb rendezvénye? Mi azt mondtuk: sorsszerű. Az illetékesek őrjöngtek. A három mozielőadás után két debreceni tévépremier következett, majd újabb tévébemutatók Nyíregyházán, Mátészalkán, Tiszaújvárosban, élőjátékkal egybekötött vetítések Martfűn és Hajdúnánáson. Ezidáig körülbelül 600 mozinézőhöz és mintegy 120000 háztartásba jutott el az AMO család a keleti végeken... A folytatás? Majd a mese végén kiderül!
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?:
Annyit meséltem már, most szóljanak inkább a többiek: RIPORTOK SZEREPLőKKEL:
Váradi Ferenc / a producer /: "Igazándiból én csak egy epizódszerepről álmodoztam. Nem lett volna szövegem, csak néha okosan belenéztem volna a kamerába, úgy, mint Franco Nero a Honfoglalásban. Mikor megtudtam, hogy én leszek a producer (sok-sok szöveggel), úgy bepánikoltam, hogy vadul elmenekültem Szamosújlakra, és egy ásványvizes ládán ülve számot vetettem eddigi életemről. Végül is győzött a bátorság, és immár amatőr színész vagyok. Innen már csak egy ugrás a Magyar Női Labdarúgó válogatott vezetőedzői széke.
Sárvári Géza / a rendőr /: "Rendőrnek lenni nagy kihívás, komoly és szép feladat. A szövegkönyv tanulmányozása után álmatlan éjszakákon át forgolódtam, és szívemben kis lángocska pislákolt fel s alá. Főleg, mikor anyukám észrevette a forgatókönyvben, hogy csókolózós jelenet is van írva. Húha, gondoltam. Aztán ez valamiért kimaradt. A mai napig tövist képez lelkemben. Pedig még mentolos cukrot is beszereztem, nem is beszélve az új fogkeféről. Kidobott pénz. Sajnos a film forgatása elhúzódott, ám igazi profiként hősiesen tűrtem, ahogy a hajam elviselhetetlenül hosszúra nő meg. Ám a legutolsó jelenet után –bevallom - boldogan szaladtam a fodrászhoz. Most kopasz vagyok, így nem ismernek fel a rajongók..."
Nagy Gabriella / Amo Pirin /: "Eddig azt gondoltam, hogy a hajcsat egy praktikus dolog, ami nemcsak lefogja az ember "sörényét, hanem a viselője egyéniségét is jellemzi”. A forgatás alatt rá kellett jönnöm, hogy a csat csak arra jó, hogy eltűnjön, és a legfontosabb pillanatokban hozza rá az emberre a szívbajt. A filmforgatás éppen időben fejeződött be, mert a Pannitól kölcsönkapott nadrágomon már több volt a lyuk, mint az anyag, és az összes csatom faképnél hagyott.
Szilágyi Eszter / Amo Rella /: A forgatásokon én voltam a család esze, és így kiélhettem egészséges egoizmusomat.
Dzsánó Kis János / a villanyszerelő /: "Először rendőrt, majd banditát akartak belőlem faragni. Ez nem sikerült. Már éppen búcsút akartam mondani a forgatásnak, amikor a villanyszerelőt alakító srác feladta. (Már biztos bánja! ) Más megoldás nem volt, így lettem én Sanyika. Mert pont nem voltam álmos a felvétel idején...
Jószai Zoltán / Amo Iván /: Az Amo családról szóló filmben Ivánt, a "begfázott" színinövendéket alakítottam. Próbáltam magam minél jobban beleélni a szerepbe, de ez leginkább azt eredményezte, hogy a forgatás közepére a nátha a való életben is megkörnyékezett. Az élethűbb jeleneteket tehát ennek köszönhetem. Sosem fogom elfelejteni Lajos bácsi drazséját sem, amiből a jelenet felvétele alatt kb. 22-őt kellett elfogyasztanom. Azóta inkább a sós kekszre esküszök. Még egy dolog: Ha a megfázást ennyire sikerült realizálni, akkor legközelebb "híres és gazdag" karaktert szeretnék megformálni. Hátha...
Kovács Gergő / Jenő /: Nem férsz már be a Ladába, mert már tele a rakterem; ugye milyen igaz az, hogy tök jó lett a karakterem... hüJenő a (gy)alázatos
Mester István / az ügyvéd /: " Számomra a filmezés szokatlan, bár nem újdonság. De nem szeretem. Többször egymás után ugyanolyan lelkiállapotba kerülni nem egyszerű dolog. Szerencsére a filmbéli figura, - az ügyvéd - mentalitása nem esik távol a hétköznapi munkámtól. A film helyszínei ráadásul részei az életemnek: a rádió, a Kuckó Művésztanya, a lakótelep, az erdők. Az igazi azonban mégiscsak a játék, a csak itt - csak most - csak neked - csak amit akarunk élménye. Több mint 30 éve játszom, de soha nem lennék "hivatásos" színész. Tudok olyat eleget, akivel bíz' életet nem cserélek!"
Szentgyörgyi Rozi / Amo Mama /: Amo Mamának lenni nehéz, még szerencse, hogy ezzel ő nincs tisztában. Azt sem érti, hogy miért akar valaki neki (nekik) szándékosan ártani, kárt okozni. Amo Mamának lenni nehéz, pont olyan, mint egy (alultámogatott) kulturális egyesület vezetőjének. Még szerencse, hogy én ezzel tisztában vagyok.
Kövér Attila / Amo Sanya /: A forgatásokat követő kereskedelmi, kulturális és sportesemények voltak számomra a legkedvesebbek. Például a piacon eladott kiváló áruk visszavásárlása, a Sunyi Macskában a felvételen el nem fogyasztott sörféleségek megivása, vagy Amo Mama éjféli kihallgatása közbeni vérre menő focimeccs forró hangulata mínusz öt fokban.
Kovács István / Kázmér /: Két bőrönddel 38-szor átesni egy létrán nem semmi. Még szerencse, hogy valamikor tornáztam. Mutatványaim olyan jól sikerültek, hogy az operatőr, a feleségem, a lányom, a technikusok mind-mind különböző eséseimen röhögték el magukat, de jött a postás, jöttek az ablakon bekukucskáló utcakölykök, az aggódó szomszédok is. Otthon egy hétig kellett magyaráznom a kék foltok eredetét...