Az ORTT a filmtámogatásban

Interjú Hajdu Istvánnal

filmhu: A Mustra célja, hogy áttekintést nyújtson arról, hogy az elmúlt időszakban a Testület milyen szerepet töltött be a magyar filmgyártás finanszírozásában. Összefoglalná röviden, hogy az eddigi támogatási gyakorlatban mik voltak a legfontosabb szempontok és tapasztalatok? 

Hajdu István: Az ORTT megalakulása óta fontosnak tartotta, hogy a mecenatúrai tevékenységével valamilyen módon támogassa a hazai filmkészítést. Hivatásánál fogva külön figyelmet fordít arra a Testület, hogy a televízióban bemutatható alkotásokat támogassa. Miután minden film bemutatható televízióban, az eddigi gyakorlatban már minden filmes műfaj szóba jöhetett. A törvény úgy szabja meg a filmek támogathatóságát, hogy csak nyilvános pályázat által lehet a forrásokhoz hozzájutni. Helyes az a törekvés, hogy mindenki számára egyenlő esélyeket teremtsünk, ugyanakkor sokszor vannak olyan invenciózus, újdonságnak számító alkotói ötletek, amelyek nem jelenhetnek meg a mi támogatási rendszerünkben.

Pályázatot kiírni annyit jelent, hogy nagyon sok szempontot közös nevezőre kell hozni, már megszerzett tapasztalatok szűrőjén megy át egy ilyen kiírás. Ez sok szempontból nagyon korrekt eljárás, de sokszor pont a váratlan ötleteknek alig enged teret.

filmhu: Milyen műfajokat támogattak ebben a pályázati rendszerben ez idáig? 

H.I.: Az elmúlt időszakban írtunk ki pályázatokat - esetleg többrészes – nagyjátékfilmekre, kisebb terjedelmű filmekből álló sorozatokra (néha 20-25 részes műveket is támogattunk), és rengeteg, a tévéműfajok közé illeszkedő, általában 25-30 vagy 50-55 perces filmekre. A műfaji választék nagyon széles. A fikciós alkotásoktól a dokumentumfilmeken át az animációig vagy a gyermekek részére készült filmekig. A mostani Mustra is ezt próbálja közszemlére bocsátani, illetve az elmúlt 6 év támogatási gyakorlatát igyekszik mérlegre tenni. 

filmhu: Hogyan zajlik egy pályázatok fölötti döntési folyamat a Testületnél?

H.I.: Mindig szakértői előzsűriket kérünk, és a Testület végül olyan alkotások között dönt, amelyeknél már-már nincsen szakmai válogatási szempont. Az említett sokszínűség, a többféle ízlésvilág, és - nem szégyellem kimondani - a többféle ideológiai irányultság megjelenésével igyekszünk egyensúlyt teremteni. A politikai paritással létrehozott Testület mindig szavazással dönt. Ez a metódus kényszert jelent arra, hogy eszmei jellegű egyezséget kelljen kötni.

filmhu: Hogyan értékelné a Testület múltbéli döntéseit a született filmek alapján?

H.I.: A tapasztalatok szerint a szakmai előzsűrik jól szelektáltak. Az alkotásoknak kb. 10-15%-a az, amelyek valamilyen oknál fogva úgy készülnek el, hogy csak erős kompromisszumokkal lehet elfogadni azt, ahogyan a támogatás célja megvalósult. Vannak tehát az eredeti koncepciót nem tükröző alkotások, akár alkotói válságok, akár rosszul felmért gazdasági lehetőségek miatt. Ilyenkor is mindig az volt inkább a cél, hogy készüljenek el ezek a művek. 

filmhu: Milyen irányvonal mentén született meg a Mozgókép Közalapítvánnyal közösen kiírt tévéfilmes pályázat?

H.I.: Az utóbbi idők nagy filmes változásait figyelve nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány a filmes támogatások legfontosabb központjává válik. Az ő támogatásaik ugyanakkor önmagukban nem elegendők, hiszen náluk az a legfontosabb játékszabály, hogy minden általuk megítélt összeg mellé bizonyos százalékban más támogatók pénzeit kell hozzátenni. Hogy ez a rendszer hatékonyan és viszonylag gyorsan induljon, megállapodást kötöttünk a Közalapítvánnyal, hogy közösen egy komoly összegű tévéfilm-pályázatot írunk ki. A televízióktól szándéknyilatkozatot kértünk, hogy 20%-kal támogassák az alkotásokat, nem elsősorban készpénzben, hanem gyártási kapacitással.

Megállapodtunk abban, hogy – talán volt egy kis kölcsönös gyanakvás a mechanizmusokat illetően – mindenki a saját döntési rendszerében bírálja el a pályázatokat, majd egymás mellé tesszük az eredményeket, és ha nagyon nagy a különbség, akkor tovább gondolkodunk. Előre megegyeztünk, hogy ahol a listák elején egyezések vannak, azokat kötelezően támogatjuk. A munkák nagyjából harmadánál-felénél teljes volt az egyetértés, legfeljebb nem a 2. hanem a 4. helyen szerepelt egy-egy név a másik listán. A két szakmai zsűri tehát nagyon azonosan ítélte meg a műveket. Én személy szerint sokkal pesszimistább voltam egy párhuzamos zsűrizés eredményét illetően.

filmhu: Várható a jövőben is hasonló együttműködés a Közalapítvánnyal? 

H.I.: Feltétlenül, mert egyrészt, mint már említettem a Közalapítánynak szüksége van más támogatókra is, másrészt pedig nekünk is érdekünk, hogy hatékonyabban mozgathassuk a pénzeinket. A párhuzamos zsűrizés rendszerével arra is van lehetőség, hogy vitás esetben az egyik fél támogathasson valakit, akit a másik nem akar. Ezt a lehetőséget már ennek pályázatnak a kapcsán is fent tartottuk, ahogyan a Közalapítvány is. Egészséges és rugalmas együttműködés ez: azokban a gondolatokban, melyekben egyetértünk, erősítjük egymást, amelyekben pedig nem, ott elindulhatunk külön utakon.  

filmhu: Milyen állapotok határozzák meg az ORTT jelenlegi és jövőbeli filmes támogatási elképzeléseit?   

H.I.: Jelenleg sajátos helyzetben van az ORTT Testülete, mert február utolsó napján lejár a mandátumunk. Ezért fölmerül egy erkölcsi kérdés: szabad-e ilyenkor új pályázatokat kiírni, vagy tiszta lapokat és jobban feltöltött kasszát kell inkább átadni az új testületnek? Vitánk során egy normális ügymenet mellett döntöttünk: megkezdtük a vitát arról, hogy milyen típusú alkotásokra írunk ki pályázatot még február végéig. Nem döntöttük még el tehát, hogy mit, de ki fogunk írni új pályázatokat. Természetesen a beadási határidő a mandátumunk lejárta után esik majd.

Ez korrekt eljárás lesz, mert a rendelkezésre álló anyagiaknak csak egy részét költjük el, lehetőséget adunk az újabb Testületnek, hogy új pályázatokat írjon ki még ebben az évben, ugyanakkor az alkotókat nem hagyjuk több hónapos interregnumban. És talán az sem baj, ha az új Testület egy kicsit örököl a mi gondolatainkból. El fogják, és el tudják majd dönteni, hogy mi volt jó, és mi volt rossz. Minden pályázat után maradnak tanulságok, mit hogyan kellett volna csinálni: ezeket a tanulságokat ők fogják majd levonni. 

filmhu: Bár említette, hogy nem döntöttek még a kiírandó pályázatokról, mégis vannak-e bizonyos előre kitűzött irányvonalak arról, hogy milyen műfajok létrejöttét kívánják segíteni?

H.I.: Nem kizárólag, de elsősorban a közszolgálati műfajokat igyekszünk támogatni. Irodalmi alkotások feldolgozását tartjuk például az egyik legfontosabb feladatnak, másrészt a dokumentarista jellegű művek, illetve az igényes, tudományos jellegű ismeretterjesztés áll a figyelmünk központjában.

A dokumentumfilm nem csupán történelmi sorsfordító drámákat, vagy rendkívül megrázó sorsokat mutathat be, pedig nagyon sok embernek a műfaj ezt sugallja. Megítélésünk szerint ezekben a műfajokban lehet olyat is alkotni, ami szórakoztató módon kelti fel a nézők érdeklődését. Időnként felmerül tehát az a szempont is, hogy ezekben a műfajokban is jelenjen meg az értékek megtartásával az igényes könnyedség, a könnyű befogadhatóság. 

filmhu: A pályázati támogatáson túl a televíziók reklámbevételeiből jelentős mennyiségű pénz tud, illetve tudna a filmgyártásba befolyni. A gyakorlati megvalósulás ugyanakkor eddig ellentmondásos volt: az elmúlt hónapokban ennek a rendszernek a tökéletesítése és az ORTT részéről való szigorúbb felügyelete folyamatban volt. Jelenleg hol tartanak ebben a kérdésben?

H.I.: Ez nagyon fontos területe a hazai mecenatúrának. Hangsúlyozni kell, hogy a törvény itt az ORTT-nek ad jogosítványokat, de nem ad a kezébe pénzt. Véleményem szerint nagyon jó, hogy ez így működik. Nem adja ugyanis a törvény az ellenőrző kezébe magát az összeget: ez egy tiszta és demokratikus módszer. A médiatörvény 16. paragrafusa foglalkozik azzal, hogy a reklámbevételek egy bizonyos százalékát a televízióknak filmalkotások létrehozására kell fordítani. Vannak egyéb megkötések is, miszerint ennek az összegnek a felét az előbb említett, közszolgálati jellegű műfajokra kell költeni, bizonyos százalékát pedig külső gyártótól kell megrendelni.

Műfajilag is ösztönzi az értékes alkotások támogatására a pénztulajdonosokat, illetve biztosítja azt is, hogy sokpólusú piac jöjjön létre, sokan tudjanak filmeket csinálni, és ne monopolizálódjon a filmgyártás néhány nagy szervezet kezébe.

A törvény nagyon szűkszavú fogalmazásai kapcsán részben kialakult egy értelmezési vita, részben talán egy rossz szemlélet is, hogy ha ez a pénz nincs itt, akkor ezzel kevesebbet kell foglalkozni. Ez idézett elő egy olyan helyzetet, melyben csak nemrég kezdtünk el figyelni arra, hogy súlyának megfelelően kezeljük ezt a kérdést. A Testület áttekintette a jogosítványait, értelmezte ezeket. E pillanatban ott tartunk, hogy a pontosabb értelmezés alapján meg tudtuk kérni a kereskedelmi televíziókat, hogy számoljanak el az elmúlt évvel.

Azt hiszem, azt lehet – egyelőre csak – jósolni, hogy a televíziók ezt a pénzt valóban filmkészítésre fordították. Abban kicsit pesszimista vagyok, hogy műfajilag a törvénynek megfelelően történt-e mindez. Bizonyára lesznek viták bizonyos alkotások műfaji besorolásáról, illetve nagyon pesszimista szemszögből: azt is el kell majd érnünk, hogy a különböző bonyolult cégtulajdonlási formák mellett ne csak formálisan történjen a külső gyártók bevonása a filmkészítésbe. 

filmhu: Nagyságrendileg mekkora összegről van itt szó?   

H.I.: Nagyjából 3 milliárd forintról évente, melynek óriási többsége a két nagy kereskedelmi televíziónál halmozódik föl. Ugyanakkor viták folynak arról is, hogy a bruttó vagy a nettó bevételekkel kell-e számolni. Manapság egy-egy reklámösszegnek rohamosan növekvő százaléka magára a munkára fordítódik. Egyre inkább nem egyszerű reklám-spotokat vásárolnak a reklámozók, hanem bizonyos akciókat, például a mostanában divatos road-show-k keretében kötnek megállapodást. Ez rengeteg pénzbe kerül, és nem marad olyan sok tiszta bevétel a műsorszolgáltatónál. 

filmhu: Mekkora összeg áll filmtámogatási célra a Testület rendelkezésére?

H.I.: Nagyságrendileg kb. ugyannyi pénzt lehet mozgósítani, mint a tévéfilmes pályázat esetén, tehát társtámogatókkal együtt egymilliárd körüli összeget, aminek a felét vagy kicsivel kevesebb mint a felét mi álljuk majd. Az elmúlt 6 évben mintegy 8 milliárd forint támogatást osztottunk szét. Ez egy kicsit több pénz, mint most az egy évre eső időarányos rész. Ez azért van így, mert a működés legelején a Testület egyáltalán nem írt ki pályázatot, hiszen még nem hozta létre azt az apparátust, amelyet ma Műsorszolgáltatási Alapnak nevezünk, és amely a pénzt kezeli. Nem hozta létre még azokat a pályázati mechanizmusokat sem, amelyekkel ez az Alap működik, így tehát összegyűltek a pénzek. Az első 6 évben emiatt egy kicsit több jutott, mint most, viszont mára megtanultunk másokkal együttműködni, és így talán az eddigieknél több alkotás is létrejöhet a jövőben.