Bajszos férfiak, mesés fantáziák
Interjú a Limbo-Limbo Travel és a Mese című film alkotóival
Világokat építenek korlátok nélkül, úgy ahogyan azt élőszereplős filmmel nem lehet. Bajszos férfiak paradicsomába és a gyermeki fantázia mókás világába kalauzolnak bennünket. Két magyar animációs film, amelyek a múlt héten az Annecy Filmfesztiválon versenyeztek és itthon is jelentős elismeréseket gyűjtöttek be: Kreif Zsuzsannával és Zétényi Borbálával, a Limbo-Limbo Travel című film alkotóival és Bertóti Attillával a Mese című kisfilm készítőjével e-mailben beszélgettünk kistermetű férfiakról, inspiráló mesterekről és az animáció varázsáról.
Filmhu: Igazán sokszínű filmet készítettetek, van benne humor, szatíra, modernkori kritika, feminizmus, sőt annak a paródiája is. Mi volt az alapgondolata a Limbo-Limbo Travelnek és honnan jött a sztori ötlete?
Zétényi Borbála: Jó pár évvel ezelőtt Zsuzsi talált egy újsághirdetést, amely női utasok számára szervezett utazásokat Kubába, társkeresés céljából. Ez adta a löketet a közös őrületünk megkezdéséhez.
Kreif Zsuzsanna: A hirdetést olvasva beugrott egy kép, ahogy hatalmas nők vadásznak kistermetű férfiakra egy egzotikus szigeten, és végül e köré építettük a történetet. Megforgattuk a bevett nemi sztereotípiákat, miszerint a nő a passzív, a férfi az aktív fél a párválasztás során, és ez rengeteg játékra adott lehetőséget. Felszabadító volt a női karaktereket mindenféle finomkodás nélkül olyan helyzetekbe tenni, ahogy ritkán ábrázolják filmekben.
Limbo-Limbo Travel trailer
Filmhu: Miből merítettetek inspirációt a figurák és a látvány megteremtéséhez?
Z.B: A világból, a körülöttünk lévő emberekből, egymásból. Illetve olyan alkotókból, akiket nagyon tisztelünk és szeretünk. Nem titok, Kovásznai Györgyre, mint egy láthatatlan mesterre nézünk fel, Priit Parn fekete humorától és sajátos képi világától pedig egyenesen elalélunk.
Filmhu: Hogyan alakult úgy, hogy közösen készítitek el a filmet?
K.Zs.: Már az egyetemi projektek alatt is úgy éreztem, hogy nekem az animációs filmkészítés nem egy egyszemélyes műfaj. Sokkal több ötlet jön össze két agyból, és sokkal szórakoztatóbb is együtt gondolkozni, mint egyedül bámulni a monitort. Az előző diplomázókat elnézve pedig sejtettük, hogy nekünk is több éves folyamat lesz a film befejezése, szóval nagyon örülök, hogy így alakult.
Filmhu: Máskor is dolgoztatok már együtt vagy össze kellett szoknotok?
Z. B: Az egyetemi éveink alatt, ha jól emlékszem, volt már egy közös megmozdulásunk, de azt nem nevezném egy sikersztorinak. Viccet félretéve, remek volt a közös munka. Mindent együtt csináltunk, az összes döntés közös volt. Imádtam, hogy nem kellett semmit magyarázni, egyszerűen tudtuk, hogy mire gondol a másik. Annak külön örülök, hogy az évek alatt nagyon jó barátok lettünk.
Jelenetkép a Limbo-Limbo Travel című filmből
Filmhu: A filmet francia koprodukcióban készítettétek. Hogyan jött ez a lehetőség? Milyen segítséget kaptatok a francia stúdiótól?
K.Zs.: A Visegrad Animation Forumon prezentáltuk a még nagyon korai stádiumban lévő filmtervet, ami nagyon megtetszett Christian Pfohl francia producernek és beszállt a projektbe koproducerként. Miután megkaptuk a francia támogatásokat, a film egész sorsa megváltozott. Rengeteget tanultunk abból, hogy belekerültünk egy valós gyártási rendszerbe, és francia animátorokkal készíthettük el a filmet. Voltak persze nehézségek is abból, hogy interneten kommunikálva, a távolból felügyeltük a munkálatokat, de összességében nagyon örülök,hogy erre egy első filmnél lehetőségünk adódott.
Filmhu: Mit szerettek az animációban? Miért választottátok ezt a pályát?
Z.B.: Talán a legjobb benne, hogy sok mindent megenged és elég sok szabadságot biztosít, egy élő filmmel szemben. Elég mókás nézni mikor egy általunk kitalált karakter életre kel. A miérteken még sosem gondolkoztam el igazán, de talán azért mert leköt és szórakoztat.
Filmhu: Már több fesztivált is sikeresen megjárt a filmetek, a Friss Húson a legjobb magyar animáció díját kaptátok meg, Krakkóban Silver Dragon díjat nyertetek a legjobb animációs rendezésért, Annecyben pedig a rövidfilmes versenyprogramba válogatták a filmet. Hogyan élitek meg ezt a sok elismerést?
K.Zs: Azért még nem kell minden nap napszemüveget váltogatnunk. Nagyon jó érzés, és megnyugtató, hogy az eddigi visszajelzések alapján nem csak nekünk volt szórakoztató készíteni a filmet, hanem sikerül megnevettetni és talán elgondolkodtatni az embereket.
Z.B.: Elképesztően hihetetlen. Számomra még mindig felfoghatatlan ez az egész.
Filmhu: Milyen projekteken dolgoztok most?
Z.B.: Pár hónapja fejeztük be a Candide című animációs sorozat első epizódját együttes erőkkel. Ha minden jól megy, újra összeállhatunk és folytathatjuk a maradék 12 részt. Természetesen van egy új filmterv is a fiókomban, bár még nagyon kezdeti stádiumban. Az elmúlt időszakban a kiállításom kötötte le minden figyelmemet, ami még látható néhány napig a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Házában, Springfield titkai címmel.
K.Zs.: Amíg várakozunk, hogy folytatódik-e a Candide sorozat, addig én egy új filmtervet fejlesztek Bognár Éva Katinkával közösen. Egy hónapja piccseltük a Visegrad Animation Forumon - ott ahol a Limbo-Limbo Travelt is - és megnyertük a legjobb rövidfilm díjat, szóval lelkesen vetjük bele magunkat a munkába.
Jelenetkép a Limbo-Limbo Travel című filmből
Bertóti Attila 2009-ben végzett a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fotó- és filmművészet szakán. Ariadné fonala című diplomafilmjével számos elismerést zsebelt be, többek között a 10. KAFF legjobb rövidfilmért járó díját. 2014-ben diplomázott a MOME animáció szakán, Mese című animációs filmje első diplomafilmjéhez hasonló sikereket ért el. A film az orosz abszurd irodalom egy kiemelkedő alkotójának, Danyiil Harmsnak az írását dolgozza fel egy kisfiúról, Ványáról aki minden áron mesét akar írni, de Lenocska fantáziája mellett ez nem olyan egyszerű feladat.
Filmhu: 2009-ben debütált Ariadné fonala című filmed, ami a KAFF legjobb rövidfilmért járó díját is elnyerte, de nem ez az egyetlen elismerés, amivel büszkélkedhetsz. Milyen fesztiválokon indultál még?
Bertóti Attila: Az Ariadné fonala sok helyen megfordult, és nagyon jók voltak a visszajelzések. A padovai River Festen és a Syracuse-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2010-ben, valamint a BuSho Fesztiválon 2011-ben megkapta a legjobb animációs rövidfilm díját, a Mediawave-en pedig közönségdíjas lett 2010-ben. A Mese is folyamatosan kapja a meghívásokat, idén minden hónapra jutott egy-két fesztivál. A lisszaboni Monstran közönségdíjas lett és egy különdíjjal is kitüntették. A közeljövőben a szerbiai FestAncán, a brazilíiai Anima Mundin és a Kecskeméti Animációs Fesztiválon fogják vetíteni.
Bertóti Attila: Ariadné fonala
Filmhu: Mese című filmed az Annecy Fesztivál diplomafilm versenyszekciójában indult. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy beválogattak a fesztiválra?
B.A.: Március végén érkezett a jó hír. A filmet a MOME (Moholy Nagy Művészeti Egyetem) nevezte a fesztiválra, ezért az egyetemet értesítették a meghívásról.
Filmhu: A múlt hetet kint töltötted a filmfesztiválon. Milyen élmény volt?
B.A.: Számomra lenyűgöző élmény volt, ehhez az újdonság ereje is hozzájárult, én ugyanis most jutottam ki előszőr Annecyba. Elképesztő tömegeket mozgat meg a fesztivál, folyamatos a nyüzsgés, a különböző eseményeken hosszú a sorban állás. Életemben nem láttam akkora vetítőtermet, mint ott. Az annecy-i közönség sajátos hagyományokat követ: a kezdésre várva papírrepülőket dobálnak a vászon felé, skandálnak, a filmek között szünetekben állathangokat produkálnak, szinte stadionhangulat uralkodik a vetítéseken. Lelkesítő, hogy az animáció ilyen mértékű rajongást vált ki az emberekből, rengeteg pozitív energiát merítettem az elmúlt hét napból.
Filmhu: A Mese című filmed Danyiil Harmsz orosz író írását dolgozza fel. Mikor találkoztál ezzel a történettel és miért döntöttél úgy, hogy megfilmesíted?
B.A.: A Mese az egyik kedvenc gyerekkori olvasmányom volt, a Móra kiadónál megjelent Negyvennégy pici pinty című Danyiil Harmsz kötetből ismertem. Rendkívül hálás alapanyag, a történet fergeteges humora eleve filmre kívánkozott, a benne megjelenő sodró lendületű abszurd mesék, a gyermeki képzelet korlátlan áradása, illetve a valóság és a fikció keveredése izgalmas képi megoldásokra adott lehetőséget.
Filmhu: A filmnek nem csak a képi, de a hangi világa is remek. Ebben ki volt a segítségedre?
B.A.: A kislányt Stefanovics Angéla szólaltatta meg – szerintem virtuóz módon –, a kisfiút Gerő Bence alakította. A zenét Hámori Máté készítette, a hangdesign Vadon Zoltán és Várhegyi Rudolf munkája. A film egészét tekintve ki kell emelnem Vácz Péter lelkes közreműködését, aki szinte minden munkafázisban részt vett, valamint az Umbrella Studio segítségét, amely szponzorként a film mellé állt.
Jelenetkép a Mese című filmből
Filmhu: Miért érdekel az animáció világa, miért választottad ezt a pályát?
B.A.: A mozgókép alapvető mágikus jellege az oka. Az a tény, hogy az állóképek sorozata életre kel a mai napig elbűvöl, és rendkívül izgalmas számomra, hogy ez a varázslat miképpen állítható elő. Gyakorlatilag a semmiből kell komplett világokat felépíteni, tetszőleges mértékben elrugaszkodva a valóságtól. A lehetőségek tárháza végtelen.
Filmhu:Milyen technikával dolgozol a legszívesebben?
B.A.: A digitális rajzanimációt szeretem a legjobban, számomra ez a legpraktikusabb.
Filmhu:Mik a terveid a jövőre, min dolgozol most?
B.A.: Most éppen animátorként dolgozom, egy rövidfilm és egy videojáték készítésében veszek részt. A következő saját filmem, ami már körvönalazódik, az egy remek Miklya Zsolt vers zenés adaptációja lesz a MOME által gyártott versfilm sorozat keretében. Nagyon várom, hogy túljusson a pályázati szakaszon és beinduljon a munka.
Jelenetkép a Mese című filmből
