Bánk bán – Zenére festett filmképek - beszélgetés Zsigmond Vilmos operatőrrel 

Zsigmond Vilmos: Az a legfontosabb, hogy miről szól a film. Ettől függ, hogy mit vállalok el. A Bánk bánnál más okok is közrejátszottak: egyrészt végtelenül tiszteletre méltó felkérésnek tartottam, ugyanis a távolság miatt bennünk - külföldi magyarokban - általában erősebb a magyarság-tudat, mint az itthoniakban. Ez is közrejátszott abban, hogy elvállaljam ezt a feladatot. A másik ok pedig az volt, hogy végre itthon is forgathassak filmet, ugyanis annak idején úgy hagytam el az országot, hogy nem készíthettem előtte magyar nagyjátékfilmet. Vagyis ez az első egész estés magyar film, amiben dolgozom. Ez is közrejátszott. Fontosak voltak a döntésben meglévő személyes kapcsolataim: Káel Csabát tíz éve ismerem, a Tékozló apa című filmem rendezőasszisztense volt. A Bánk bánról sokszor beszélgettünk korábban, de soha nem gondoltam, hogy egyszer megvalósul ez a nagyszabású produkció. Sohasem volt rá elég pénz. A Bánk bánnak ugyanis az átlag magyar filmnél azért nagyobb a költségvetése, mert világhírű énekesek szerepelnek benne (Rost Andrea, Marton Éva). Amikor összegyűlt a pénz, felvetődött, hogy miért ne fotografáljam én a filmet. Hamar megegyeztünk, mert nagyon szerettem volna részt venni a Bánk bán elkészítésében. 

filmhu: A forgatáson azt vettem észre, hogy rendezői kérdésekben sokszor Önt kérdezik meg a stáb tagjai. Ez vajon az Ön iránt táplált tisztelet miatt van így?

ZsV: Magyarországon az operatőröket jobban tisztelik, mint máshol a világon, nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a munkánknak. Pedig mire elkezdünk forgatni, a rendező már legalább két éve foglalkozik a film terveivel, mindent tud a témáról. Nekem ennél sokkal kevesebb időm volt, hogy fölkészüljek a Bánk bán forgatására. Ezért olyan fontos, hogy a rendező és az operatőr között jó munkakapcsolat alakuljon ki, mert operatőrként át kell vennem az ő gondolatmenetét, hogy már csak azon a kereten belül dolgozzak, amit ő előkészített. Viszont a forgatáson a rendezőnek szüksége van az operatőr önállóságára, mert mégiscsak az operatőr valósítja meg a rendező elképzeléseit. 

filmhu: Az operafilm speciális, kevert filmes műfaj. Hogyan lehet megtalálni az opera irrealitása és a film realitása között az egyensúlyt? 

ZsV: A Bánk bánban az volt a szándékunk, hogy a képek festményszerűek legyenek. Látványosságra törekedtünk. A színházban is az opera a leglátványosabb műfaj, a díszlet és a világítás nagyon fontos szerepet játszik. Nálunk, a filmváltozatban is nagy jelentősége van a világításnak. Úgy állítottam be a képeket, hogy elsősorban vizuális erejük legyen, ugyanis nem a dialógus, hanem az ének és a zene teszi drámaivá a történetet, ezért úgy forgattam, mintha némafilmet csinálnék, amiben elsősorban a látvány számít. A másik fontos szempont a festőiségre való törekvés volt. Az operafilmnél a klasszikus látványvilág majdnem olyan fontos, mint az, hogy miről szól a darab. Ezért nagyon kedvező a helyzetem, mert mindig is szerettem volna ilyen szabadon szép képeket alkotni. Itt pedig szép képeket kell komponálnom, máskülönben a nézők nem fogják élvezni a filmet. Szerencsém van, hogy ilyen gyönyörű helyszíneket találtunk: Ják, Bélapátfalva, Ócsa, Kisoroszi, Visegrád, Tisza-part.
 
filmhu: Hogyan lehet képet zenére komponálni?

ZsV: Nagyon sok gondot fordítottunk arra, hogy mozgassuk a kamerát; hogy amikor a zene megszólal és szárnyal - gyönyörű áriák vannak ebben az operában -, akkor a zenével együtt elinduljon a kamera is. 

filmhu: Ezek szerint lesznek hosszú beállítások a filmben?

ZsV: Remélem, lesznek – maradnak - hosszú beállítások a filmben. Az ember nagyon sok időt eltölt azzal, hogy a hosszú beállítást bevilágítsa, és mindig azt reméli, hogy a filmben egyben marad. Nem hiszek abban, amit a mai európai és amerikai filmben tapasztalok, hogy egy snitt nem tart tovább három másodpercnél, mert attól félnek, hogy a néző elalszik. Remélem, Csaba meg tudja oldani a vágásnál, hogy ezeket a szép hosszú jeleneteket egyben tartsa, és akár 20-25 másodpercig is tartson egy beállítás anélkül, hogy belevágjon. 

filmhu: A vágásnál jelen lesz?

ZsV: Nem, a vágás a rendező feladata. Különben meg az a gyakorlat, hogy amíg a rendező vág, én már rendszerint más filmet forgatok. Amikor elkészül az első vágott változat, el szoktak hívni, hogy elmondjam a véleményemet. Sokszor tíz-tizenöt variációját is megnézem egy filmnek. Persze, könnyű beleszólnom, mert emlékszem rá, hogy mit vettünk fel. 

filmhu: Most forgat először magyar stábbal?


ZsV: A Bánk bán az első teljes film, amit magyar stábbal forgatok. Tíz évvel ezelőtt három hétig Magyarországon, magyar munkatársakkal csináltuk a Sztálin című filmet a HBO megrendelésére. 

filmhu: Mi a különbség a külföldi és a magyar munkamódszer között?

ZsV: Az alapvető különbség az, hogy a magyar stáb lelkesebb, mint a külföldi. Persze, nagyon szívesen dolgozom az amerikai csapatommal is. Itt lehet, hogy technikailag nem megy minden olyan tökéletesen, de kipótolják a lelkesedésükkel. Szívesebben dolgozik az ember olyanokkal, akik tényleg odaadóak.

filmhu: Van újabb magyar filmterve?

ZsV: Nincsen. A jövő kérdése, hogy össze lehet-e hozni még egy ilyen nagyszabású filmet, mint ez. A Bánk bán-film álom, ami megvalósult. Nem tudom, hányszor álmodhat az ember az életben.

_{fotó - Ritter Doron}