sex hikaye

Bécsben zárt az Anilogue

Rajzfilm határok nélkül

2008. december 5. - Vodál Vera
Bécsben zárt az Anilogue
Amerikai tévésorozatokra, mexikói szappanoperákra csorgatja a nyálát a magyar közönség, a magyar forgatókönyvírók többsége az amerikai siker-receptet próbálja lekoppintani, import hamburgert eszünk, import tejet rakunk a kávénkba, török gyufával gyújtjuk meg az amerikai cigit. Az Anilogue szervezői bebizonyították, hogy igenis van a magyar kultúrának olyan szelete, amelyre a nyugat-európai országok is joggal áhitoznak. Idén Bécsben is bemutatkozott az Anilogue animációs programja. 

A tavalyi évben, az Anilogue záróestjén azzal a felvetéssel lépett oda Liszka Tamás fesztiváligazgatóhoz a bécsi ASIFA (Association Internationale du Film D'animation) elnöke, Thomas Renolder, hogy meg kellene szervezni ezt a fesztivált Bécsben is, mert nincs hasonló rendezvény az osztrák fővárosban. Az Anilogue csapata lelkesen fogadta az ötletet, így idén már az osztrák közönség is megnézhette a világ legizgalmasabb animációit, három bécsi moziban. A szervezők nem akartak instant-fesztivált dobni a bécsi fazékba, demokratikus módon vonták be az idei Anilogue programjába az új helyszínt. Megnyitó Budapesten, vetítések hat napon át két város öt mozijában, utazó zsűri, kétlaki workshop és bécsi díjátadó garantálta, hogy az Anilogue nemzetközi fesztivállá váljon - minden értelemben.

Az Anilogue programigazgatója, Paljas Kreet elmesélte, hogy kicsit olyan érzés volt a bécsi Anilogue szervezése, mint amikor az első Anifeszten munkálkodtak hat évvel ezelőtt, azzal együtt, hogy a fesztivál bécsi szecessziójának előkészítése olajozottabban ment, mint annak idején az első magyarországi animációs szeánszé. Ez egyrészt a szervezők azóta megszerzett rutinjából adódik, másrészt abból, hogy az osztrákok fogékonyabbak az ilyesfajta kulturális kezdeményezésekre. Az Anilogue népszerűsítése nagyjából a budapesti minta alapján zajlott: kávézókban, kulturális intézményekben terjesztették az angol nyelvű fesztiválújságot, továbbá sok bécsi kulturális programmagazin önként és dalolva adott hírt a fesztivál eseményeiről.

A fődíjas olasz graffiti-film, a Muto

A Toldi és az Uránia után három bécsi mozi vetítette párhuzamosan az Anilogue programját. A fesztivál magyar etapja számos teltházas vetítéssel és összesen 5000-fős látogatottsággal büszkélkedhet, és, bár a bécsi nézettségi adatok ennek nyomába sem érnek, mind a szervezők, mind az anime-kedvelő bécsi közönség bizakodva várja a folytatást. Az animációs fesztivál arra bíztatta magyar látogatóit, hogy kísérjék el a rendezvényt az új helyszínre is, és, mint az Anilogue-on tevékenykedő utazó-önkéntesektől megtudtuk, ennek többen eleget is tettek.

A díjátadó az Animációs éj programjával párhuzamosan, a Filmcasino Moziban volt szerda este. A bécsi közönséget némiképp megvezethette az esemény, Liszka Tamás fesztiváligazgató showmaneket megszégyenítő laza és humoros fellépéséből ugyanis arra következtethettek, hogy a magyarok színpadon, mikrofonok előtt születtek a világra. Bár az Anilogue hat napja nem zajlott zökkenőmentesen, a rutinosan, manírtól mentesen, tökéletes ritmusban és arányérzékkel levezényelt záró-ceremónia receptje minden magyar filmfesztivál hasznára válna.  

A 6. Anilogue fődíját az olasz Muto vitte el, amely egy technikailag friss és ötletes graffiti-film, ám gondolatiság hiányában számomra vitatható a rengeteg beleölt munka eredményessége. Az alkotók nem tudtak jelen lenni a díjátadón, a producer és a rendező e-mailben köszönte meg az elismerést. A magyar és bécsi közönség kedvence a Szerelmi bánat (Lovesick) volt, a német Spela Cadez alkotása. Egy kedves történet arról, hogy a szívfájdalomra a szerelem a legjobb gyógyír.

A mezőny egyik legszebb és legérzékenyebb darabja: Repedések

A fesztivál nemzetközi zsűrije három különdíjat is kiosztott - a zsűritagok személyes kedvencei részesültek ebben az elismerésben. A cseh animátor, Michaela Pavlatova a magyar színekben induló KJFG No. 5-nak, Alexei Alexeev alkotásának adta a különdíjat, amely egy free-style banda próbájába nyújt betekintést, rendkívül szórakoztató módon. A magyar alkotást egyébként csupán néhány szavazat választotta el attól, hogy az Anilogue közönségdíjasa legyen.

A lengyel zsűritag, Adam Wyrwas bábanimátor - aki a díjátadó időpontjában már otthon munkálkodott legújabb projektjén - választása a  német Fehér (Weiss) című fekete-fehér, minimalista, filozófikus animációra esett. A Weiss egy férfiről szól, aki önmaga árnyékával, és a külső szem számára láthatatlan, ám sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal viaskodik. Cakó Ferenc a Repedések (Cracks) című francia animációnak ítélte a zsűri harmadik különdíját, amely a mezőny egyik legszebb és legérzékenyebb darabja volt a magányról, az öregedésről és az emberi elme és fantázia megzabolázhatatlanságáról.  

A hab a tortán a Cartoon D'Or nemzetközi animációs díj öt döntőbe jutott alkotásának vetítése volt. A rangos elismerés kiosztói minden évben a tíz legjelentősebb európai animációs fesztivál díjazottjai közül válogatnak, így születik meg a befutó ötös, amelyből elismert animátorokból álló szakmai zsűri választja ki a Cartoon D'or azévi nyertesét - 2008-ban ez Az egér meséje volt, Benjamin Renner francia filmes alkotása egy karakán kisegérről, aki fellázad a telhetetlen, zsarnokoskodó oroszlán ellen. Az öt döntős animáció közül négy klasszikus technikával dolgozó, narratív elbeszélésmódra építő alkotás, amely trend némiképp szembe ment az idei Anilogue versenyprogramjával, amelyben jellemzően háttérbe szorult a történetmesélés. 

A magyar és az osztrák közönség kedvence: Szerelmi bánat

A díjátadó utáni fogadáson a háromtagú zsűrit immár egy személyben képviselő magyar animációs alkotóval, Cakó Ferenccel beszélgettem az idei animációs termésről. A filmrendező szerint annyiban más gyakorló alkotóként zsűrizni, hogy az ember tisztában van vele, mennyi munka van az adott filmben, vagy adott esetben mennyire nincs benne munka. "Általában az újdonságot és a kreativitást kerestük egy-egy alkotásban" - árulta el a zsűri szempontjait az animátor.

Cakó Ferenc szerint néhány kivételtől eltekintve az utóbbi években egyre gyengébb a nemzetközi animációs termés színvonala. "Érzékelhető a pénz és az alkotásra fordítható idő hiánya, de hiányoznak a grandiózus ötletek is. Amikor én díjakat nyertem, akkor a filozófikus, mély, drámai alkotások voltak divatban, mostanában mintha az animáció visszakanyarodna a régi énjéhez, amelynek elsődleges célja a szórakoztatás." - érvelt a Cannes-i nagydíjas rendező. Azt, hogy miért mégis egy formailag friss és kidolgozott, ám dramaturgiailag gyenge lábakon álló animáció nyerte a fődíjat, Cakó Ferenc azzal indokolta, hogy nem volt egy olyan alkotás sem, amely egyértelműen kimagaslott volna a mezőnyből, ezért a zsűri a Muto-ba befektetett rengeteg munkát és az újszerű, izgalmas ötletet díjazta. 

Minimalista, filozófikus animáció: Weiss

Bár az idei Anilogue szerda éjszaka véget ért, Paljas Kreet elmondta, hogy már tervezgetik a jövő évi fesztivál programját. Azon túl, hogy ismét nekivágnak, és felkutatják a 2009-es év legjobb animációit, hogy elhozzák nekünk és a bécsi közönségnek, tematikus blokkok vetítését tervezik a következő Anilogue-on. Az egyik ilyen kollekcióban '30-as évek-beli pornó-animációkat nézhetünk majd, amely műfaj rendkívül népszerű volt abban az időszakban mind Amerikában, mind Európában. Bár az utóbbi évtizedekben Disney megpróbálta bemesélni nekünk, hogy az animáció gyerekeknek való, mi évről-évre megbizonyosod-hatunk arról, hogy a világ számos szegletében rácáfolnak Bambi és Nemo szülőatyjának koncepciójára.

 






nka emblema 2012