Berlinale: Börtön, család, másság

A börtönből szabadulás, újrakezdés és a visszaesés taglalását már Vinterberg megkezdte szombaton a Submarinó-val. Fatih Akin Soul Kitchen-jében Illias Kazantsakis, alias Moritz Bleibtreu járogat a börtönből legálisan ki-be, végleges szabadlábra helyezése előtt, hogy társadalomba való visszailleszkedése minél zökkenőmentesebb legyen. De ez igazából mellékszál a történetben, hiszen ennél sokkal fontosabbak a szerelmek, barátságok és a Soul Kitchen névre hallgató blues-kocsma. A lokálban személyesen Birol Ünel élezi késeit és sütögeti pecsenyéjét, a többiek: Bleibtreu és Bousdoukos, Akin hű barátai pedig kellő mennyiségű alkohol elfogyasztásával és rengeteg bulival asszisztálnak, hogy aztán a bártulajdonos főhős, Zinos Gryllus Dorka ölelő és egy kiadós masszázsra bármikor kész karjaiban találja magát. Akin, bár A másik oldalon után a trilógia harmadik részét, az ördögöt megidéző epizódot ígérte nekünk, a Soul Kitchen-ben visszatért vidámabb, önfeledtebb énjéhez, amit utoljára az Im Juli-ban és a Kurz und Schmerzlos-ban láthattunk tőle.



Andreas Lust, akit a hazai közönség Pejó Róbert Látogatásá-ban láthatott enyhén frusztrált férjként, most inkább a Revanch-ban alakított karakteréhez tér vissza: keresztül-kasul befutkossa a Bécsi erdőt. Akkor ezt rendőrként tette, most  nem pandúrt, hanem börtönből szabadult rablót alakít a Der Räuber című osztrák filmben, aki futkosásai közepette kirabol minden útjába kerülő kisebb takarékszövetkezetet. Mindezt olyan profin teszi és olyan gyorsan fut, hogy nincs rendőr Ober Enzen innen s túl, ki elkaphatná, ha megmaradna a rablásosdinál. Johann azonban ’odabent’ érzelmileg labilissá vált, és mérhetetlenül kihozza a sodrából bármilyen testi érintkezés, így csak idő kérdése, mikor pattan nála el a húr és emel kezet valakire. Sajnos Lust remek színészi alakítása erős sztori híján nem képes kitölteni 96 percet, így alig várjuk a film végét, már azt sem bánva, hogy az nem hepiend.

 

Stellan Skarsgardot is a börtönkapu előtt állva látjuk viszont a Mégiscsak úriember (En ganske snill mann) főszerepében: épp szabadul, 12 év után. Ulrik (Skarsgard) embert ölt, felesége szeretőjét lőtte le. Kint már várják a régi cimborák - a pitiáner kocsitolvaj banda -, ám fia annál kevésbé örül szabadulásának. A keserédes norvég drámában Ulrik visszailleszkedési nehézségeinek lehetünk szemtanúi. A filmbeli férfiak és nők egyaránt csúnyák kívül-belül, valami mégis újra és újra egymás karjaiba löki őket. Hol egy ízletes halszelet, hol egy gyors numera. Hans Petter Moland drámája a helyzet és jellemkomikum magasiskolája, nem lennék meglepve, ha az egyik medve hozzá kerülne.

A helyzet és jellemkomikum magasiskolája
(Mégiscsak úriember / En ganske snill mann)

 

A Skarsgardnál említett kezdőjelenet köszön vissza a Father of Invention című filmben, ezúttal a börtöntölteléket Kevin Spacey játssza. Spacey találmánymenedzserként és értékesítőként milliárdos birodalmat épít fel szinte a semmiből, mikor is beüt a krach, mert kiderül, hogy a termékek tesztelésére a gyors profit érdekében nem fordítottak elég időt. Bár a  történet több helyütt párhuzamba állítható az imént említett Mégiscsak úriember-rel, ordít a vászonról, hogy az egyiket Amerikában, a másikat Európában forgatták. Míg a Father of Invention-ben végig tudjuk, hogy a főhős, ha egyenest a villám vág is bele, talpra áll, Skarsgard esetében a végkifejlet az utolsó pillanatig kérdéses. Épp ezért Hans Petter Moland filmje végig izgalomban tartja a nézőt, míg Trent Cooper alkotását nézve valamivel a fele előtt borítékolhatnánk a sikeres újrakezdést, és a történet - Spacey remek alakítása ellenére is -  habkönnyű marad.

 

Előbb vagy utóbb fecsegni fog a mély
(Mine Vaganti)

 

Könnyed hétvégi családi programnak indul Ferzan Ozpetek filmje, a Mine Vaganti is, de eddigi alkotásait ismerve tudjuk, előbb vagy utóbb fecsegni fog a mély. A meleg témát már többszörösen körbejáró Ozpetek saját és kicsit Almodóvar nyomdokain haladva temperamentumos mediterrán családi drámát fest a vászonra, sok érzelemmel, veszekedéssel, szeretettel, szerelemmel, tengerrel és rengeteg pastával. A film melengető napsugárként hatott a fagyos Berlinben.