Berlinben forog a következő Menjek/Maradjak

Interjú Imre Loránd Balázs rendezővel

Filmhu: A Menjek/Maradjak pilotja New Yorkról szólt, de a migrációs trendeket figyelembe véve nem lett volna sokkal kézenfekvőbb, ha már a legelső filmetek Londonra fókuszál?

Imre Loránd Balázs: Abszolút kézenfekvő lett volna, és arra gondoltunk rögtön, ha valahol filmet forgatnánk erről, akkor valószínűleg London lenne a legegyértelműbb helyszín. De korábban nem csináltunk még ilyet, és szerettünk volna egy pilotot készíteni. Bár New York egy picit kilóg a sorból, nekünk kísérleti tanulóterepnek, egy pilotepizód elkészítéséhez tökéletes helyszínnek bizonyult. Illetve mindig is szerettünk volna Amerikában dolgozni, és mivel felkérést nem kaptunk, odamentünk és megcsináltuk a „New York”-ot.

Filmhu: A londoni film hat emberre fókuszál, hogyan választottátok ki őket?

I.L.B.: Amikor a „London”-t elkezdtük csinálni, már egy csomóan látták a New York-i filmet, és írtak is róla a sajtóban. Aztán közzétettünk egy kérdőívet, amit több mint kétszázan ki is töltöttek: részint belőlük választottuk ki a szereplőket, részint pedig a saját ismeretségi körünkre hagyatkoztunk. Szereplőtoborzás címén lényegében egy kutatást végeztünk, ez pedig olyan óriási adathalmazt generált, amivel idő és embererő híján mi magunk nem is tudtunk mit kezdeni. Átfutottuk, néhány lehetséges szereplőre ráböktünk, aztán előzetes interjúkat készítettünk, majd Lacival és Csabival egyetértésben ezt a hat szereplőt választottuk ki. Különböző karaktereket szerettünk volna: egyrészt olyanokat, akik a foglalkozásuk miatt egyből beugranak bárkinek – diák, felszolgáló, vállalkozó; másrészt olyan karakterekben is gondolkodtunk, akik nem számítanak könnyen besorolható figuráknak. Így kerülhetett egy táncosnő és egy hagyományos kínai orvos is a filmbe.

Imre Loránd Balázs (a kép forrása: a produkció Facebook-oldala)

Filmhu: A forgatás közben meddig lehetett elmenni: amikor ott vagy a helyszínen, a szereplők otthonaiban, mennyire vájkálhatsz a magánéletükben? Volt olyan pont, amin túl már egyszerűen nem lehetett menni?

I.L.B.: Nekem nincsenek ilyen gátlásaim (nevet). De nem éreztem, hogy lett volna olyan helyzet, vagy hogy olyat kérdeztünk volna, amit ne akartak volna megválaszolni. Az emberek lelke nem igazán került boncasztalra, egy-két bizonyos témát leszámítva.

Filmhu: És mi volt ez az egy-két bizonyos téma?

I.L.B.: Például a honvágy kérdése, vagy az otthoniakhoz való viszonyulás. Amikor az emberek távol vannak a szeretteiktől-ismerőseiktől, azt különbözőképpen dolgozzák fel. Van olyan karakter, akinek ez nehezebben megy, más könnyebben dolgozza fel. Olykor az otthonmaradtak viszonyulása is megnehezíti a helyzetüket.

Nézz bele a londoni epizódba!

Filmhu: Mi volt egyébként a benyomásod, ők miért mentek el?

I.L.B.: Leginkább azért, mert megtehették. Mindenkinek van egy többé-kevésbé konkrét válasza erre a filmben. A gazdasági kényszer, a családi viszonyok, a kalandvágy, a politikai klíma mind olyan tényezők, amelyek ilyen-olyan arányban szerepet játszhatnak egy ember emigrációjában.

Filmhu: Haza akarnak majd jönni ezek az emberek?

I.L.B.: A londoni film szereplői közül ketten már itthon vannak, ez némi spoiler, de talán elmondhatom (nevet). Készítettünk egy kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetével, amiből viszont az derült ki, hogy az angliai magyarok többségükben jól érzik magukat, és 70 százalékuk nem látja belátható időn belül a hazatelepülését.

Filmhu: A filmnek a Trafóban volt a bemutatója, majd vetítették a Toldiban is, a vetítéseket pedig rendszerint beszélgetés követte. Ezekből a vitákból neked milyen kép bontakozott ki, akadt esetleg olyan résztvevő, akinek ez a film adott választ a menjek vagy maradjak kérdésére?

I.L.B.: Nagyon sok emberrel beszélgettem a film kapcsán, olyanokkal is, akik elmentek, olyanokkal, akik maradtak. Olyanokkal is, akikben egyáltalán felmerült ez a kérdés. Az az érdekes, hogy mindenki személyes tapasztalatának megfelelően tud azonosulni a karakterekkel. Nem tudom, mennyire lehet ezt a kérdést mélyre menően megválaszolni, így mi inkább arra koncentrálunk, hogy bemutassuk ezeket a történeteket, amiket mi tipikusnak vagy nem tipikusnak gondolunk.

Filmhu: A film állami támogatás nélkül készült el, hogyan állt össze a produkció pénzügyi háttere?

I.L.B.: A New York-i epizód a cégünknek, a SpeakEasy Projectnek a 2012. évi profitjából valósult meg, tehát az teljes egészében saját finanszírozás volt. A londoni epizódnál már több lábon álltunk. Csináltunk egy közösségi finanszírozási kampányt, ami elég sikeresnek bizonyult. Szándékosan egy kisebb összeget akartunk összegyűjteni arra, hogy az egyik mozzanatát finanszírozzuk a filmkészítésnek, illetve hogy folytassuk a népszerűsítést egy londoni parti és vetítés formájában. Itt összegyűlt majdnem egymillió forint, a két és félszerese a kitűzött célösszegnek. Illetve több cég támogatott minket, anyagi és eszközfelajánlással. A legnagyobb segítséget, a gyártási költségek háromnegyedét a magyar érdekeltségű Badur Alapítványtól kaptuk. Nagyjából tehát így állt össze a költségvetése a filmnek. Ez a gazdasági modell még nem végleges, dolgozunk a fenntarthatóbb modellen, szeretnénk például a pályázati forrásokat is kiaknázni, amire feltehetően már jogosan pályázunk majd. Kezdetben épp azért nem pályáztunk, mert nem volt olyan track recordunk, ami az önbizalmat megadta volna ahhoz, hogy nagyobb összegre pályázzunk a kulturális alapnál, a Filmalapnál, vagy épp a Mediadesknél. Most párhuzamosan több részt fejlesztünk, és a produceri munkának fontos része, hogy a finanszírozása megoldott legyen.

A londoni epizód egyik szereplője (a kép forrása: a produkció Facebook-oldala)

Filmhu: Azt már lehet tudni, hogy készül a berlini epizód, hogyan állnak jelenleg az előkészületek?

I.L.B.: Szeretnénk ezt a részét az eddigiekhez képest ismét kicsit másképp elkészíteni. Helyi producert keresünk, aki hozzánk hasonlóan elkötelezett a projekttel kapcsolatban. Ezáltal szeretnénk olyan dolgokat bevonni a film témái közé, amelyekre eddig nem nagyon volt lehetőség. Jobban megmutatni például a befogadó ország nézőpontját. Szintén szeretnénk nagyobb ívű filmet csinálni, hosszabb időn keresztül követni a szereplőket, vagy akár csak egy szereplőt. Jelenleg a lehetséges partnerekkel tárgyalunk, és keressük a szereplőket is.

Filmhu: A londoni epizód mikor kerül szélesebb nézőközönség elé?

I.L.B.: Folyamatosan. Már eddig is volt négy mozis vetítés, ezeken kívül vetítjük a filmet még filmklubokban, illetve hamarosan Londonban és Berlinben is. Fontos, hogy picit tudatosabban adagoljuk ezt a filmet, mint a New York-it. Azt azonnal feltettük a webre, azonnal mindenki számára elérhetővé tettük. Megnyugtatok mindenkit, hogy a londoni epizódra sem vár más sors, alig várom már, hogy felkerüljön a netre. Viszont ki kell használnunk azt a fajta érdeklődést, ami megnyilvánul a film iránt. Igyekszünk minden vetítésnek kicsit másfajta értelmet adni azáltal, hogy beszélgetéseket szervezünk, ahol nem csak velünk lehet találkozni, hanem kifejezetten a témában jártas szakértőkkel, szociológusokkal, kutatókkal. Fontos, hogy minden ilyen vetítés eseményszámba menjen, és pozitívan járuljon hozzá a témáról szóló társadalmi párbeszédhez.

A Menjek/Maradjak következő vetítései Kapolcson lesznek, a Művészetek Völgyében július 28-án és 29-én.