Beszélgetés László Péterrel

Női logika

Az Oldalbordák rendezője minden alapítványi támogatás nélkül rakta össze a kisfilmjéhez szükséges költségvetést, és egy nem mindennapi technikai megoldáshoz folyamodott, hogy megvalósíthassa elképzelését. A fiatal rendezővel a bombariadó előtti órában beszélgettünk a Mammutnak a szemleközönség által belakott szegletében.

filmhu: Korábban azt nyilatkoztad, hogy ebben a kisfilmben a férfiak szemétségét mutatod meg. Hogy jut egy férfinak eszébe erről a témáról forgatni?

L. P.: Igazából csak érintőleges a történet, és miután a kisjátékfilm egy nagyjátékfilmnek az epizódja, nagyon sok elvarratlan szál van benne. Harminc más kérdés között azt is felveti, hogy a férfiak meddig mehetnek el szemétségben, de emellett a női naivitástól kezdve a bizalomig rengeteg kérdést felvet. Elmondhatom, hogy mik ezek a kérdések, de ezeknek a nézőben kell megszületnie.

filmhu: Karafiáth Orsolyával írtátok a forgatókönyvet, aki itthon az ügyeletes női írók egyike. Korábban is ismertétek egymást, vagy kifejezetten evvel a témával kerested meg?

L. P.: Megkerestem, elmondtam neki a témát, hogy mit szeretnék, és aztán együtt megírtuk a könyvet. Oda-vissza e-maileztünk állandóan, és végül a huszonharmadik verziót forgattuk le. Nagyon sokáig tartott mire megírtuk, de végül összeállt. Nem volt egyszerű, mert a tizenöt percből tizenöt percet beszélnek a szereplők, ezért a forgatókönyvnek, a dialógoknak rengeteg szerep jutott.

Török-Illyés Orsolya az Oldalbordákban

L. P.: Összeállt már a kép a fejünkben, hogy mit szeretnénk, de most erre az epizódra fektettük a hangsúlyt, hogy rendesen kidolgozzuk. A nagyjátékfilm története, dramaturgiája már megvan pár oldalban összefoglalva. Tudjuk, hogy honnan indulunk, és hová jutunk el, de történetesen a szövegek, meg a jelenetek még nincsenek leírva. Én szeretném, ha két év múlva már láthatnánk a szemlén a filmet.

filmhu: Függ-e az itteni reakcióktól, hogy megcsinálod a filmet?

L. P.: Nem, de egyébként jó a visszhangja. Volt, aki azt mondta, hogy ez a legjobb az összes közül, volt, aki azt mondta, hogy a populáris alkotások közül. Egy-két apró dologba bele lehet kötni, de nekem is kompromisszumokat kellett kötnöm, miközben csináltuk. Az biztos, hogy van a történetben annyi - legalábbis olyan csavarokat találtunk ki az Orsival -, amik egyértelműen arra viszik, hogy ebből egy ütős nagyjátékfilm legyen.

filmhu: A teljes forgatókönyvet is Karafiáth Orsival fogjátok kidolgozni?

L. P.: Igen.

filmhu: Az előbb kicsúszott a szádon, hogy populáris a filmed.

L. P.: Megmondom őszintén, hogy én a közönségnek szeretnék filmet csinálni, de olyan színvonalon, amire a szakma is azt mondja, hogy ez nagyon rendben van.

filmhu: Úgy tudom, 750-szer indultatok el a felvétellel 3 nap alatt, miért volt erre szükség?

L. P.: Apró darabokban vettük fel a filmet. Pontosan felsnitteltük, aztán csoportosítottunk. Nem haladhattunk kronológiai sorrendben, mert annyi világításkorrekció lett volna, hogy egy hét alatt sem végzünk. Ráálltunk egy szemszögre, és felvettünk onnan az összes jelenetet, ami volt a filmben. Ez azt jelenti, hogy állandóan ugráltunk a könyvben. Nem volt más megoldás, három napra volt pénzünk.