beszélgetés Mikulás Ferenccel (KAFF 2002)
- Minden fesztivál egy kicsit rendhagyó, mindig megpróbálunk kitalálni valami olyasmit, ami előzőleg nem volt. Most a gyerekek körül forog világ, elég ha a szignálfilmre gondolunk, látható benne Muybridge székre felmászó kislány alakja, ez is azt jelképezi, hogy a gyerekek jutnak főszerephez. Három szempontból is. Elsősorban minden nap délelőtt 10-től délután 4-ig felnőtt animátorokkal dolgozhatnak, megismerhetik az animációs film trükkjeit.
Másodsorban, a gyermekzsűri 5 milliós forintos díjról dönthet, amit az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) ajánlott fel. A gyermekzsűri a környező általános iskolákból verbuválódott össze.
- Ez nem jelentett némi gondot? Hiszen a többi díj, így a fesztivál fődíja is jóval kevesebbet ér.
- Nem, ugyanis ezt a díjat egy az egyben film gyártására kell fordítani, és egy televíziótól is szándéknyilatkozatot kell beszerezni, hogy a filmet majd bemutatják. Harmadsorban pedig a legidősebb gyerekek, az egyetemisták mutatkozhatnak be, mivel számos európai animációs iskolából válogattunk össze blokkokat. Továbbá minden este a főtéren minden idők legsikeresebb egészestés magyar rajzfilmjeit vetítjük, mint a Vízipók-csodapók, a János vitéz, vagy a legújabb film, Majmok kastélya. Szóval el vannak látva a kecskeméti gyerekek, és nem csak a kecskemétiek, mert vasárnap Pesten az Uránia moziban is lesznek családi vetítések du. 4-től, és a felnőtteknek pedig 6-tól 8-ig bemutatjuk a fesztivál díjnyertes filmjeit.
- Az animációs szakma nagy változáson megy keresztül napjainkban, ez mennyire érinti magát a fesztivált, ezen belül is a magyar mezőnyt?
- Érdemes csak megnézni azoknak a stúdióknak a listáját, akik a filmeket nevezték. Kiderül, hogy 30 magyar műhelyből érkezett film a fesztiválra, a korábbi 3-4 magyar stúdióval szemben. Ugye korábban volt a Pannónia, a Varga Stúdió, a Kecskemétfilm, ahonnan érkeztek a filmek. Ma pedig rengeteg kisebb-nagyobb műhely van, természetesen sok ebből az olyan, amelyik reklámfilmekkel, de azon belül is animációval foglalkoznak. [versenyben vannak például Lehotay Zoltán BEE reklámanimációi is] Ez tuladonképpen a számítógépnek köszönhető, mert nagyon sokan egyszemélyes stúdiókban készítenek 2 vagy 3D-s filmeket. A számítógéphez pedig nem kell adott esetben akkora stáb. Az egyik legjobb példa Tóth Pál, aki Szegeden egy személyi számítógéppel készíti nem is akármilyen filmjeit, rengeteg fesztivált nyert velük.
- Milyen gyakorlati haszna van ennek a fesztiválnak, mitől sikeres a KAFF?
- Nehéz meghatározni, nyilván nem is lehet mondjuk pénzesíteni ezt a hasznot. Én akkor tekintem igazán sikeresnek, amikor jól érzik magukat az emberek. Hogy azok, akik itt vannak - 400 alkotó regisztrálta magát a fesztiválra – le tudjanak ülni beszélgetni, találkozzanak egymással. A szakmai kultúrát erősíti, szakmai barátságok jönnek létre, és ez nagyon-nagyon fontos, mert sokszor kerülünk olyan helyzetben, hogy egymás elől vagyunk kénytelenek elvenni az üzleteket. Másfelől pedig látjuk egymás munkáit, bepillanthatunk egymás műhelyébe, ami meg a versenyt erősíti. Ezenkívül a fesztivál azért is különösen jó a magyar animációnak, mert beágyazódik az európai értékrendbe azáltal, hogy egészestés és TV Special kategóriában is hirdettünk versenyt. És ha még hozzá veszem, hogy az Aardman Stúdió munkáit valamint elsőként az Annecy fesztivál díjnyerteseit mutatjuk be a magyar filmekkel együtt, így láthatóvá válik a helyünk a világ animációs filmgyártásában. A diákfilmek pedig különösen tanulságosak következő generációink számára.
- Van-e valami cél, amit még el kíván érni a KAFF a nemzetközi animációs fesztiválok sorában?
- Elég sok fesztiválon jártam a világ sok városában, és azt hiszem a Kecskeméti Fesztivál megállja a helyét világviszonylatban is. És vannak olyan sajátosságok, ami miatt még jobb is, mint sok más társa. Például nem sok helyen láttam másutt, hogy legyenek a filmek mellett kiállítások, egyéb programok, a rendezőkkel való beszélgetés, a versenyprogram kiértékelése, amely itt megvan.
- Összességében mit gondol a magyar mezőnyről, gyengült vagy erősödött-e az elmúlt fesztiválokéhoz képest?
- Azt nem lehet mondani, hogy olyan szinten lenne a magyar animáció, mint amikor a Pannónia aranykora volt a 80-as években, amikor sorra kapták a kollégák a díjakat. Ennek megértéséhez szükséges, hogy árnyaltabban lássuk a dolgokat. Abban az időszakban nagyon sok szerzői film született, ezek inkább parabolák voltak. Tehát egy kicsit áttételesen, példabeszéd módjára csípkedték a fennálló rendszert, azokat a hatalmai viszonyokat, amik között éltünk. A kortárs kormányzat kicsit tűrte ezt, ugyanakkor pedig Nyugat-Európa vagy Amerika átérezte a politikai üzenetét, és díjazta. Nemcsak a színvonal miatt - jónak kellett lennie a filmnek persze - de külön értékelte a politikai mondandóját is. Most hál’ istennek már más korszakot élünk, és nincs szükség ezekre a parabolákra, ezért most inkább a film formanyelvének az értéke az, ami elsősorban megmérettetésre kerül. Itt azonban a sok új fiatal tehetség még nem forrta ki magát, és a középgeneráció pedig hiányzik. Tehát a fesztiváldíjak tekintetében inkább a nagy öregek kapnak díjat.
- Ígéretes a fiatal generáció?
- Igen, igen. Én bízom bennük, nagyon sok tehetség van. Itt a gondot egyedül abban látom, hogy rendkívül kevés pénz jut az animációra. A filmszakma egy milliárd forintjából az animáció csak 20-30 milliót kap évente úgy, hogy már rengeteg stúdió van. Ehhez még hozzájárul, hogy a közszolgálati televízió évek óta fizetésképtelen, a kereskedelmi televíziók pedig, eléggé elítélhető módon, fillérekért beszerzett régi filmek éjszaki vetítésével tesznek eleget a médiatörvény által előírt kötelezettségüknek.
- Miért maradnak távol a fesztiváltól a kereskedelmi tévék?
- halvány fogalmam sincs. Én azt hiszem, igazából nemtörődömség van, és nem is tudják, miről maradnak le. Szerintem még mindig van egy ilyen arisztokratizmus, hogy ami nem Budapesten történik, az nem színvonalas.
- filmhu-összeállítás
