Boldog idők

Ez a film is hozzászólás a Horthy-kor középosztályról szóló diskurzusához. Nem parancsra készült, nincs benne népi hős, aki leckét adhatna magyaságból a tévúton járó polgároknak. Éva (Karády Katalin) unatkozó úrinő, válni készül férjétől, Pétertől (Ajtay Andor), mert úgy érzi, hogy hzasságukat tönkretette a mindennapok rutinja. Új kérője is akadt Márton személyben (Szabó Sándor), aki régi udvarlója. Épp "a mindent tisztázó bszélgetésre" készül, amikor a hazatérő Péter közli vele, hogy vége az eddgi életüknek, mert tönkrement a vállalata. Éva úgy dönt, hogy mégsem válik, ebben a nehéz helyzetben a férje mellett a helye. Elegáns budai villájukat már ellepik az árverésre váró hiénák, amikor betoppan Sándor, az eddig shasem látott szegény rokon (Mihályi Ernő) és önzetlenül felajánlja segítsgét: megtanítja őket szegényen élni. Sándor nem az urak világához tatozik, zálogházi becsüs, szociális küldetéstudata sincs, tanácsai egyszerűek és praktikusak: a házaspárnak el kell költöznie egy ferencvárosi bérház szbakonyhás lakásába és "össze kell húzniuk magukat". Itt kezdetét veszi a szciális tanmese, az előadás címe: Hogyan maradhatunk urak pénz nélkül? A cím helyességét illetően azért lehetünk biztosak, mert a dramaturgia szerint Éva és Péter a megváltozott körülmények között sem vesztik el úri identitsukat és régi környezetük sem vitatja azt el tőlük. A Boldog idők nem vígjáték, nem melodráma, nincs is állandó jellemzőkkel bíró műfaja, hacsak a "középműfajú" társadalmi filmdrámát nem tekintjük annak. Van benne vlami Ráthonyi Fűszer és Csemege című ugyancsak ízlésesen elkészített "irányfilmjéből": ez is az árral szemben tanít úszni. Ajtay a vígszínházi jtékmóddal egybeforrt visszafogott egyéniségével, képes elhitetni velünk, hogy "az úr a pokolban is úr"; azaz minden körülmények között megőrzi a társadalom számára példamutató identitását és nincs oka rá, hogy szégyekezzen a szalonok világában. Úrisága abban áll, hogy képes megta-lálni és a külvilág felé is közvetíteni a felelősségérzet és a méltóság egyensú-lyát. "Kérlek szépen, engedd meg, hogy gratuláljak, példaszerűen mentél tönkre"- mondja neki egy szerencsésebb úriember társa. Péter valóban méltóságteljsen fogadja a bukást: "Nem kérhetek szívességet olyanoktól, akik tegnap még nálam előszobáztak" - mondja Évának. Ezért aztán beosz-tott mérnöként kénytelen lesz elviselni új főnökétől a hatalmaskodást és a megalázttást. Otthon azonban csak ennyít mond Évának: "Tudod mennyi rosszindulatot kell elviselnie egy férfinek, amit önmagáért nem tűrne el, de otthon van a család, a feleség, az asszony, a fizetést haza kell vinni." Majd valamivel később: "Úgy látszik a szegények többet gondolnak egymásra." Az önérzet tehát korlátozható, a felelősségérzet nem, mert az a fontosabb. Éva egyébként annyira jó tanítványnak bizonyul, hogy titokban még munkát is vállal. Felmerül tehát a dolgozó nő toposza, de csak egy rövid jelenet ere-jéig, Péter gondoskodása szükségtelenné teszi ezt az áldozatot. A szegény-ség azonban más szempontból is figyelemreméltó felismerésekkel gazdagítja hőseink személyiségét. Felébreszti bennük az úriság egy régi, a lovagkorból szármzó attribútumát: a másokon való önzetlen segítség szolidáris gesztusát. Ez pedig furcsa mód a középosztály és munkásság eltérő társadalmi térhasznlatának segítségével idéződik fel a filmben. Korábbi lakóterükben, az úri villában a térhasználat hierarchikusan tagolt volt: urak és cselédek szegregációja jellemezte. A körfolyosós ferencvárosi bérház élettere egészen más. Kispolgárok és proletárok lakják nincs benne társadalmi elkülönülés. A magánélet is félig nyilvános, az udvaron zajlik. Így hőseink tudomást szreznek egy proligyerek betegségéről és ők fizetik az orvost. A proligyerekek pedig tudomást szereznek Éva meggondolatlan elköltözési kísérletéről és hálából segítik egymásra találni a tévelygő hősöket. A bérház egyenlőségen, és (legalábbis ez esetben) testvériségen alapuló demokratikus közösségi élettér. Ez a felismerés még a filmkészítőkre is nagy hatást gyakrolt. A körfolyosós udvart és annak lakóit bemutató képsorok egy pillnatra megidézték a negyvenes évek olasz filmjeinek realizmusát és pátoszát.

Sándor Tibor

Boldog idők (1943) - Rendezte: Rodriguez Endre. Írta: Barabás Pál. Kép: Icsey Rezső. Zene: Malcsiner Béla. Hang: Rónay Gyzula. Díszlet: Simoncsics József. Szereplők: Karády Katalin (Éva), Ajtay Andor (Péter, a férje), Mihályi Ernő (Sándor), Szabó Sándor (Márton), Bilinszky Ibolya (Ica). Gyártó: Jupiter Film. 98 perc. Bemutató: 1943. december 31.