Cannes: Rendhagyó road movie-k a Riviérán
The Rover, The Homesman
Cannes-ban idén is érdemes odafigyelni a párhuzamos szekciókban vetített filmekre. Minden évben megrendezik a Rendezők Kéthete és a Kritikusok Hete programokat, amelyekben figyelemre méltó, újító alkotások szerepelnek, és a hivatalos válogatásban is vannak szekciók a versenyprogramon kívül is: ilyen az Un Certain Regard (“egy bizonyos tekintet”), a versenyen kívül vetített filmek, valamint a Cannes-i Klasszikusok, amelyben régi remekműveket vetítenek le újra.
Ember embernek farkasa Ausztráliában
Az Un Certain Regard programjában mutatták be az ausztrál David Michôd The Rover című filmjét, amelyben a legnagyobb meglepetést Robert Pattinson alakítása nyújtotta Guy Pearce oldalán. A vámpírtetralógiából ismert nyálas szépfiú érett színésszé nőtt az évek során, az elcsúfított, mentális kihívásokkal küzdő Ray személyében megmutatja, hogy tökéletesen képes egy komplex szerep megformálására.
A The Rover Ausztrália legkietlenebb tájain, egy disztopikus, nem túl távoli jövőben játszódó road movie. Az “Összeomlás” után pár évvel járunk egy olyan világban, ahol az emberi élet olcsó, a pénz értéktelen, a családok, közösségek láthatóan felbomlottak és mindenki csakis önmagáért tartozik felelősséggel. Nem tudjuk meg, pontosan mi történt, de közbiztonság nincs, katonai felügyelet alatt tartják az országot és elharapódzott az erőszak.
Reménytelenül döngenek a legyek, vakítóan perzsel a nap a sivár pusztaság közepén álló benzinkúton, ahová megérkezik egy négyfős csapat, akik kétségbeesetten menekülnek valakik elől. Saját autójuk összetörik, ezért elkötik az első autót, amit meglátnak. Az autó tulajdonosa, Eric (Guy Pearce) azonban utánuk ered a négyes otthagyott autójával, és semmitől nem riad vissza, hogy visszaszerezze Roverjét. Forgatókönyvi döccenő, hogy vajon miért kellett az ő autját elvinni, ha ezek szerint az övék is tökéletesen megy tovább.
Az alkotók a cannes-i bemutatón (Guy Pearce, David Linde, Liz Watts, Robert Pattinson, David Michôd)
Irreális, eltúlzott az az elszántság, amellyel Eric üldözi a négy férfit. Nem tudni, miért ennyire fontos neki ez az autó: talán egyszerűen elszakadt a cérna, már minden mindegy, innen az élete árán is az a legfontosabb, hogy visszaszerezze. És az élete valóban komolyan veszélybe kerül, mert a négy menekülő gondolkodás nélkül lő, majd továbbállnak. Eric azonban nem adja fel az üldözést. Rátalál Reyre (Robert Pattinson), aki lőtt seb miatt haldoklik az út szélén. Reyről kiderül, hogy az egyik autótolvaj testvére, ezért Eric orvost keres, aki megmenti Rey életét. A kissé félkegyelmű, dadogva, majdnem érthetetlenül beszélő fiú és a láthatóan sokat megélt, nyugodt, elszánt férfi együtt indulnak az autó nyomába. Útjuk során találkoznak a múltból maradt polgári civilizáció nyomaival egy kötögető, csipkés asztalka mellett teázó úrinő személyében: érthetetlen, hogy tudta így megtartani korábbi életének egy szeletét. Emberségből is maradt valamennyi mutatóba ebben a világban, egy elbarikádozva élő, magányos doktornő, aki a környék kutyáit is befogadta, amelyeket mások a húsuk miatt azonnal leölnének, önzetlenül segít rajtuk. De ezek csak elvétve megmaradt elemei a korábbi valóságnak, ami igazán körülveszi őket, az az agresszió, erőszak és halál.
The Rover- előzetes
A két férfi között különös barátság alakul ki, múltjukból fel-felvillanó emlékeik is emberibbé teszik a kapcsolatukat. A film egyik legdrámaibb pillanatában Rey tévedésből lelő egy kislányt. Aznap este a különben hallgatag fiúból csak úgy ömlik a szó, mindent elmesél, ami csak az eszébe jut, hogy elfelejthesse ezt a borzalmat. Ekkor mutatja meg először a különben hideg gépként viselkedő Eric hogy emberi érzelmei is vannak: “Soha nem szabad elfelejtened, ha megöltél valakit. Ez az az ár, amit azért fizetünk, hogy elvettük az életét.” A másik megrázóan emberi pillanat pedig a film végén jön el, amikor értelmet nyer a rengeteg áldozat, amit Eric hozott.
A The Rover ígéretes folytatása David Michôd alkotói tevékenységének: ennyire erős atmoszférájú filmet eddig nem láttunk a fesztiválon.
Feminista western
Tommy Lee Jones versenyprogramban bemutatott, The Homesman című filmje egyszerre feminista manifesztó, road movie, de történelemleckének is beillik: ahogy a rendező a sajtótájékoztatón is elmondta, az amerikai álomról mindenki hallott, de csak kevesen tudják, hogy pontosan mi is volt az ára. Az első vadnyugati telepesek élete elmondhatatlanul nehéz volt, kietlen, meddő talajon kellett gazdálkodniuk, a semmi közepén építették fel a településeiket, ahol a korábbi, keleti parton ismert kényelemnek nyoma sem volt. Az őslakos indiánok kegyetlen (bár a történetelmet ismerve nagyon is érthető) támadásaival is szembesülniük kellett.
A Vadnyugat gyarmatosítói nyomorúságos körülmények közt élnek, döngölt földpadlójú, félig a föld alá ásott viskókban. A főszereplő, Mary Bee (Hilary Swank) legnagyobb álma egy zongora - de ilyesmi nem létezik errefelé, egy klaviatúrát ábrázoló bársonydarabon kell gyakorolnia. Régi, polgári életének egyetlen jele egy csokor virág az asztalon, amely a miliőtől elütő luxus.
Az embereket és a jószágot is rettenetes betegségek sújtják. Három család tragédiája bontakozik ki a film során flashbackekben, balladisztikusan felvillanó képekből. Mindhárom családban traumatizált, pszichózisos állapotba kerül a nő. Egyikük szülés utáni depresszióban szenved és borzalmas körülmények között megöli újszülött gyerekét. A másik asszony még csak tizenkilenc éves, de máris három gyereket vesztett el, mindannyian torokgyíkban haltak meg. Az asszony katatón állapotba kerül, csak egy rongybabát ringat folyton maga elé meredve. A harmadik pedig gyermektelen, és érzéketlen férje durva közeledését kell nap mint nap elviselnie. Ő olykor mozdulatlan, máskor őrjöngő tébolyulttá válik. A helyi lelkész megszervezi, hogy ezeket az őrült asszonyokat visszavigyék a keleti partra, ahonnan jöttek, de senki nem vállalja szívesen a feladatot, hogy hetekig úton legyen embertelen körülmények között, a gazdaságot hátrahagyva, három őrült nővel. Sorsot húznak, és bár Mary Bee egy férfi helyett húz, közben úgy dönt, ő maga lenne a legalkalmasabb erre az útra. Útitársat is szerez: egy csavargó egykori dezertőrt (Tommy Lee Jones), akit a helybeli férfiak épp fel akartak akasztani.
The Homesman - előzetes
El is indulnak szépen ötösben: Mary Bee igazi vezetőként, határozottan, keményen, bátran halad az úton, de női oldala is egyértelműen megmutatkozik, empatikus és gyengéd az őrjöngő asszonyokkal, ám néha ő maga sem bírja a sírásukat és összeomlik. A film legmegrázóbb jelenetében a gyermekeit elvesztett nőt itatja, és egy kis gyűszűben a rongybabának is ad vizet.
Útjuk veszélyes és embert próbáló, rideg és ellenséges tájakon át vezet. A környezet szerves része a történetnek: a gyönyörűen fényképezett táj hol rideg és halált árasztó, hol gyengéd és befogadó. Szinte mitologikus az a kép, ahol egy szörnyű, havas úton át vezető nap utáni, enyhébb reggelen egy gyönyörű, zöld fákkal ölelt patakban mosdatja meg a nőket Mary Lee: meztelenségükben szinte eggyé válnak az anyai, befogadó természettel, ebben a pillanatban még a tébolyt is levetkezik. De az út folytatódik es egyre nehezebb, egyre ellenségesebb a táj és egyre ellenségesebbek az emberek is, akikkel találkoznak. Erős vezetőként Mary Bee-nek sikerül összetartania a csapatot és biztosítani a haladást, de hiába erős nő, nem tudja kivonni magát útitársai szenvedésének hatása alól. Az út során Briggs is jellemfejlődésen megy keresztül: egyre nagyobb felelősséget érez az útitársai iránt, egyre megbizhatóbb lesz.
Az alkotók a cannes-i bemutatón (Tommy Lee Jones, Miranda Otto, Hilary Swank, Sonja Richter)
Az Odüsszeia az amerikai prérin egyszer véget ér, de elmondhatatlan áldozatok árán. A film egyik gyenge pontja, hogy nem vezeti fel kellőképpen a tragikus fordulópontot: a néző csodálkozva értetlenkedik, hogy miért alakult mindez így, ráadásul ilyen hirtelen. A feszes rendezés, a kiváló színészi játék, a törtenelmi hitelesség és a magával ragadó történet viszont mindenért kárpótol.
Még több cannes-i beszámolóért KLIKK IDE!
