Csákó és kalap
A második világháborúnak „köszönhető”, hogy Martonffy Emil ilyen kétes szándékú bohózattal tarkította pályafutását. A hadban álló Magyarországnak ugyanis 1941-ben igencsak szüksége lehetett a propagandafilmre, s ráadásul olyanra, amelyik könnyed nevetéssel csalogatta ki a nézőkből a leáldozóban lévő nemzeti öntudatot. A
Csákó és kalap egyetlen, didaktikusan megfogalmazott célja végül is az volt, hogy elhitesse, katonának lenni nemcsak társadalmi kötelesség, hanem a legjobb lehetőség arra, hogy az ivarérett hím (értsd: „igazi férfi”) kivívja környezete elismerését. A főhős egy Amerikából hazalátogató archeológus (Bilicsi Tivadar), aki kutatásokat végez Magyarországon. Úgy tűnik, fogalma sincs arról, mi zajlik Európában, a világháború híre elkerülte figyelmét, egyedül az archaikus torzók érdeklik. Persze, egycsapásra megváltozik az értékrendje, amikor megismerkedik a szép dzsentri lánnyal, Erzsikével (Simor Erzsi). Megérkezése után nem sokkal kiderül, hogy mivel még mindig magyar állampolgár (30 évnyi távollét után!), ezért „állítás-„, azaz katonaköteles. Eleinte nem törődik a számára teljesen idegen katonáskodás gondolatával – hiszen lehetetlennek tartja, hogy emiatt megszakítsa itthoni kutatásait -, amikor azonban megtudja, hogy az a magyar legény, aki alkalmatlannak minősül a sorozáson, nem számíthat többé a szép lányok szerelmére és a világ megbecsülésére, azonnal lelkesen tesz eleget a behívóparancsnak. Valljuk be, ezt a fordulatot nehéz lehetett kipréselni az indító helyzetből, minden elismerésünk Nóti Károlyé, a sztori kiagyalójáé. Persze, az igazi babérokért még meg kell küzdenie a berukkolt archeológusnak, ugyanis a szigorú orvosok rövidlátás miatt alkalmatlannak találják, ezt azonban nem meri elárulni senkinek, legfőképp Erzsikének, akibe – amióta meglátta – szerelmes. A csalódás elkerüléséért, behívóparancs nélkül is bevonul katonának. Kezdődhet a komédia. Az „ószeres” – ahogy társai hívják – illegális tartózkodása a laktanyában csupa ügyetlenkedést, félreértést szül, míg végül fény derül a létszámtöbblet okára. Ahelyett, hogy belenyugodna sorsába, és nyugodtan távozna, esetleg visszaadná magát a tudománynak, az amerikai professzori élet kihívásainak, felülvizsgálatra jelentkezik. Boldogan újságolja el a hírt Erzsikének, hogy ezúttal valóban alkalmasnak minősítették. Szerelme érző szívű, megbocsátó típus, de konokul moralista: elébb dacos, amiért az archeológus hazudott neki, de később kiengesztelődik. Hősünk megférfiasodva és megemberesedve tér vissza a hosszú kiképzésről: felkészült, hogy valamelyik fronton harcolva lelje meg élete végső értelmét. Erzsike boldog elégedettséggel int búcsút szerelmének. Kell-e ennél hatásosabb propaganda?
Eszembe jut életem első sorozása a múlt rendszerben, amikor is betereltek minket egy hatalmas vetítőbe, ahol néhány órát várakoznunk kellett. Okosodás céljából levetítettek nekünk egy oktatófilmet, ami nagyjából a
Csákó és kalap logikája és fordulatai mentén hívta fel a figyelmet arra, hogy nagyon rossz dolog kimaradni a katonaságból csak azért, mert egy szigorú orvos ezt megakadályozza. Nem hiszem viszont, hogy ennek a rövidfilmnek olyan neves alkotógárdája lett volna, mint Martonffy munkájának. A már említett színészeken kívül Csortos Gyula, Vaszary Piroska, Latabár Kálmán, Kiss Manyi és Pethes Ferenc jutottak szerephez, az operatőr pedig nem más volt, mint Hegyi Barnabás. Daliás idők…
Vidovszky György
Csákó és kalap (1941) - Rendezte: Martonffy Emil. Írta: Nóti Károly. Kép: Hegyi Barnabás. Zene: Ákom Lajos. Hang: Kereszti Ervin. Vágó: Katonka László. Díszlet: Básthy István. Szereplők:Bilicsi Tivadar (Dr. Elekes György), Csortos Gyula (Udvardy Tamás), Simor Erzsi (Udvardy Erzsike), Vaszary Piri (Emma néni), Latabár Kálmán (Kelemen Péter), Kiss Manyi (Tercsi), Pethes Ferenc (Mihály). Gyártó: Standard Film - Magyar Filmiroda. 86 perc. Bemutató: 1941. augusztus 21.
