Császi Ádám: Gyengébb napok

Éles, kemény, Groteszk

Császi Ádám nem tágít a szociotól. A Gyengébb napok főhősei Imike, Irén és Böbe is lecsúszott, a társadalom peremén vegetáló emberek. Imike drogos strici, és a csajok sem luxuskurvák.  Császi Ádám és Másik Szőke András azonban mindezt úgy meséli el, hogy végre nem jut eszünkbe felvágni az ereinket a valóság egy szelete láttán, hanem mosolygunk a szellemes párbeszédeken, jellem- és helyzetkomikumokon.

Filmhu: Azt mondtad a filmeddel kapcsolatban, hogy most találtál rá arra a formára, amiben dolgozni szeretnél. Mit értesz ez alatt?

Császi Ádám: Az eddigi filmjeimben nem volt ennyire markánsan jelen sem a naturalizmus, sem a groteszk. Az eddigi filmek is szociológiai témájúak voltak, arról szóltak, hogy élnek emberek a társadalom peremén, mennek tönkre sorsok, kerülnek csapdába fiatalok. Ezek mellé bekerült most a naturalista vonal és a feketehumor.

Filmhu: Nagyon nehéz témát feszegetsz, ennek ellenére mosolyogva jön ki a néző a moziból. Ez volt a cél?

Cs.Á.: A határvonalat kerestük, és remélem, hogy eltaláltuk. Legyen éles és kemény a film, de legyen egy ugyanennyire markáns groteszk éle is.

Filmhu: A forgatókönyvet ketten írtátok Másik Szőke Andrással, aki az operatőröd is egyben.

Cs.Á.: Társ-forgatókönyvíró volt még Tóth Zoltán Gábor, aki az Egy hétben a rendezőtársam volt. Molnár Róbert, aki az Egy hét szereplője volt, hozta a sztori vázát, ezt bontottuk ki Andrással, akit nem is az operatőrömnek, hanem alkotótársamnak neveznék.

A groteszk megjelenítést inkább én erőltettem

Filmhu: A kamera sokszor követi a történet groteszk vonalát. Gondolok itt például arra a jelenetre, mikor Imike a tévével beszélget, és a vásznon ez úgy látható, hogy hatalmas a feje és aránytalanul kicsi a teste. Ez a te rendezői koncepciód, vagy az operatőr bravúrja?

Cs.Á.: A képi világ kettőnké. De a groteszk megjelenítést inkább én erőltettem rá Andrásra. András ennél realistább vizualitást képzelt el, de közös nevezőre jutottunk ebben is.

Filmhu: Úgy tűnik, hogy nagyon összenőttetek, akkor most már örökre így lesz?

Cs.Á.: Ez egy nagyon termékeny alkotói folyamat volt és valódi társalkotókká váltunk, de ez nem azt jelenti, hogy sohasem vitáztunk volna. Egyenrangú társak voltunk, az ötleteink pedig gerjesztették egymást, a kettőnk ötletéből mindig valami harmadik, egy sokkal jobb született. Szeretnénk még együtt dolgozni.

A naturalista vonal és a feketehumor

Filmhu: Nehéz volt olyan fiatal női szereplőt találni, aki bevállalja az igencsak kemény szex jeleneteket?

Cs.Á.: Nehéz volt megtalálni azt a színésznőt, aki elvállalta, elkélt Bándi Zsolt és a Spot Casting segítsége. Több jelölt közül válogattunk és mindenki castingon vett részt. Kristóf (Imike) volt egyedül adott, vele már dolgoztunk együtt az előző két filmemben, de most jött ki belőle igazán, hogy mit tud.

Filmhu: Nem annyira bevett egy kisfilm esetében, hogy casting van, hanem nagyjából az szerepel benne, aki ráér.

Cs. Á.: Ha nagyon meg akarod találni azt a karaktert, akit elképzeltél, akkor muszáj, akkor nem teheted meg, hogy csak egy embert nézel meg.

Filmhu: A megjelenítés és végeredmény szempontjából, sok múlt az utómunkán?

Cs.Á.: Mindenki szívvel-lélekkel dogozott. Négy hónapig vágtuk a filmet, de Kollányi Tamás nem adta fel.  Berlinre még egyszer újra kellett vágni, mert oda csak 25 percesen mehetett volna a film.

Mennek tönkre sorsok, kerülnek csapdába fiatalok

Filmhu: Nem válogattak be Berlinbe a versenyprogramba. Csalódott vagy?

Cs.Á.: Ez mindig lutri volt. Idén magyar nagyjátékfilm sem került a programba, sőt kelet-európai is csak egy van a kisfilmek közt, valószínűleg nem ez volt az idei fesztivál fókusza.

Filmhu: Mi a film további sorsa, indítjátok még fesztiválokon?

Cs.Á.: A producer, Kántor László szeretné. Egyelőre egy párizsi fesztiválra, a Signes du Nuit-re és a Médiawave- re küldtük el, a többit meglátjuk.