D-dúr

Vági Barbara, Talán Csaba

Vági Barbara és Talán Csaba már több éve együtt dolgozik, tavaly a Maradunk, két éve  az Elboronálva című közös dokuval jelentkeztek a Szemlén, amely operatőri díjat is nyert. Jelen filmjükben, a D-dúrban egy korábbi témájukat, az időskori elmúlást igyekeztek kamerájukkal megragadni. A szerzőpáros e-mailben válaszolt a filmhu-nak.

Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattátok le?

Vági Barbara-Talán Csaba: A film az elmúlásról, a búcsúra való felkészülésről, a megöregedésről szól. Ez a téma mindenkit érint – persze, mindenki másként fogja fel, másként gondolkodik róla, másként éli meg. A lényeg az – ahogy a film egyik szereplője is mondja: „Itt nincs visszaút.” Ebből adódóan választottuk ezt a témát, mert – úgy gondoljuk – ez nemcsak minket, hanem sok embert érdekel.

Filmhu: Hogyan választottátok ki a stábotokat?

V.B. -T.Cs.: Évek óta együtt dolgozunk, ezért fel sem merült egy más összeállítású stáb.

Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?

V.B.-T.Cs.: Annak ellenére, hogy ez a film igazán alacsony költségvetésűnek mondható, a szükséges forrásokat mi magunk nem tudtuk volna önerőből finanszírozni, így  szerencsések voltunk, mert  a TV2 támogatta a filmet.

Filmhu: Mi  volt a legjobb élményetek a forgatás alatt?

V.B.-T.Cs.: Nem tudunk  egyetlen momentumot kiválasztani – minden nap új élmények értek minket az Idősek Otthonában. Szinte minden forgatási napon történt valami, ami vagy megdöbbentett, vagy különös élményt nyújtott, vagy elgondolkodtatott. Minden nap adott valami hasznosat.

Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményetek a forgatás alatt?

V.B.-T.Cs.: Mindkettőnk számára az volt a legdöbbenetesebb, amikor az egyik nap megállt egy mentőautó az Otthon előtt, és az egyik lakót kórházba szállította. Akkor döbbentünk rá – amikor láttuk is -, hogy ez hétről-hétre megtörténik…

Filmhu: Mit vártok az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

V.B.-T.Cs.: Szeretnénk, ha sokan megnéznék ezt a filmet, a D-dúr-t. Természetesen érdekel minket a többi dokumentumfilm is, így mi is megnézzük a többiek munkáját.

Már itt az új generáció

V.B.-T.Cs.: Erre a kérdésre, ha érdemben válaszol az ember, talán ellenszenvesnek tűnhet. Ha nem válaszol, talán álszerénynek. Mi a harmadik lehetőséget választjuk: mi minden és mindenfajta elismerésnek  nagyon örülünk.

Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmben?

V.B.-T.Cs.: Mindkettőnknek más, és több jelenet tetszik. Egyben azonban egyetértünk: az otthon egyik lakója kerekesszékben ül, mert az egyik lábát sok évvel ezelőtt amputálták. Az egyik beszélgetéskor azt mondta: „Mondhatom, minden éjjel álmodom. Hülyeségeket is, meg össze-vissza mindent. De egyet még soha nem álmodtam. Azt, hogy nem tudok járni. Nekem álmomban mindig két lábam van.” Ezután képben azt látjuk, ahogyan az Idősek Otthonában egy zenés délutánon az egyik ápoló „táncoltatja” a bácsit: ritmusra a kerekesszékben. Szerintünk ez az egyik legmegdöbbentőbb jelenet.

Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

V.B.-T.Cs.: Nincs többször felvett jelenet.

Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

V.B.-T.Cs.: Valamelyiken - bármelyiken – mindegyiken.

Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?

V.B.-T.Cs.: Minél több.

Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?

V.B.-T.Cs.: A 38. Magyar Filmszemle a legmeghatározóbb élményünk eddig, akkor az Elboronálva című filmünk díjat kapott.  Nekünk ez volt az első filmszemlés élményünk együtt.

A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!

Képek a filmből

Előzetes: