Döntőtlenül

Karlovy Varyból jelentjük

Mivel a csehek mégsem játszanak döntőt, jelenleg a filmfesztivál a legjelentősebb esemény az országban, Karlovy Varyban legalábbis mindenképp. Nem volt népünnepély az utcákon vasárnap este, a vetítések zavartalanul folytak, senkinek nem kellett a filmek látogatottsága miatt aggódni. Marek Najbrt például lehet, hogy egy kicsit még örült is. A Mistři (Bajnokok) című cseh film rendezője a hírek szerint komolyan nehezményezte, hogy filmjét éppen a döntő alatt vetítik. Tehette ezt azért is, mert a hivatalos versenyprogramba is beválogatott film témája miatt többek között a sporteseményeket tévén keresztül nyomon követők érdeklődésére is számíthatott.

A sátántangós alaphelyzetből (lepukkant, isten háta mögötti falu, egymást lassan halálra kínzó emberek, totális nihil) induló történet időben a '96-os jégkorong világbajnokság végjátékával párhuzamosan bomlik ki. A csehek menetelnek, lenyomják a svédeket, majd az oroszokat, és végül a döntőben Kanadát is. A film szereplői együtt nézik a kocsmában a meccset, van köztük magát kitelepíteni nem hagyó német, akivel nyugdíjazott nacionalista társbérlője újra le szeretné játszani a második világháborút, tolókocsiba kényszerülő nyomorék, aki rendszeresen lecigányozza barna bőrű, de hiteles cseh dokumentumokkal ellátott szomszédját, felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő, tisztaságmániás buszsofőr, aki a kocsmáros asszonykáját csábítgatja – nincs nehéz dolga.

A film a mai kilátástalan világ tipikus testi-lelki roncsait mutatja be, túlságosan is tipikus figurák futják le újra meg újra a már amúgy is többször látott kötelező köröket. A konfliktus abból származik, hogy a szőke bundesliga frizurás, mindenféle alkoholban utazó, konstans részeg félbolondról kiderül, hogy médium, és előre meg tudja mondani a hokimeccsek végeredményét. Alkoholmámorban úszva, meg egyébként is mindenütt a cseh válogatottat látja edzeni, a kapus még meg is látogatja időnként. A legnagyszerűbb kép a filmben, amikor a kapus és a hivatásos alkoholista farkasszemet néz egymással a konyhaasztalnál.

Így döntőtlenül, az amúgy inkább csak közepes filmecske üzenete rendkívüli aktualitással bír, hiszen a nemzeti érzelmek világversenyek által történő felkorbácsolása és a mindennapok nyomorúsága közti szakadék abszurd méretére mutat rá. Kapóra jöhet egy ilyen film most, hogy a nagy szurkolásnak vége, elgondolkodtathat egy-két fociőrült mozinézőt (vagy moziőrült focinézőt), hogy vannak, akik dohos kocsmaépületekben árnyképes tévén szurkolnak a válogatottaknak (nationalelfeknek, meg szbornajáknak, nem tudom csehül hogy mondják). Egy olyan film, mint a Bajnokok, arra mindenképpen alkalmas, hogy néhány másodpercre megálljt parancsoljon a luxushotelek és kikent-kifent bombázók között ténfergő fesztiválozónak. Csak egy pillanat, aztán lehet rohanni vissza a csillogó fesztiválok és (ezúttal) csehek nélküli EB-döntők virtuális valóságába.

A nagy fesztiválok közül egyébként messze Karlovy Vary szerepelt a legjobban. Velence, Berlin és Locarno már a csoportmeccsek alatt, Cannes a negyeddöntőben bukott el, egy outsider kis görög rövidfilmfesztivállal szemben, mely később a csehek A-kategóriás rendezvényét is bedarálta. A dánok azonban úgy tűnik nemes bosszút terveznek a 3-0-ás fiaskóért. Paprika Steen dogma színésznő első rendezése, a Lad de sma born (szó szerint Hagyd a kis gyerekeket, de az angol címe Aftermath, azaz Utóélet) a versenyprogramban szerepel és akár a fődíjra is jó eséllyel pályázhat. Igazi díjnyerős filmről van szó, klasszikusan, pontosan elmesélt történettel, mely ügyesen lovagolja meg a kortárs dán filmes miliő előnyeit: fegyelmezett kameramunka, a dánoktól már megszokott nagyon erős színészi játék, jó ötletből hibátlanul megírt forgatókönyv.

Gyermekét elvesztő házaspár próbálja túltenni magát a traumán. Valaminek történnie kell, hogy újra tudják kezdeni, valami drasztikus élményre van szüksége a feleségnek és a férjnek is. A sokszor megénekelt téma, mindenféle filmnyelvi kísérletezés és egyéb radikalizmus mellőzése mellett is érdekes bír maradni. Nagyrészt azért, mert a történet egyik legfontosabb motívumát Paprika Steen majdnem végig titokban tartja, folyamatosan nyugtalanítva a nézőt, aki ezért kénytelen együtt kínlódni a szereplőkkel, hogy mi lehet az a bizonyos hiányzó láncszem, ki lehet az az enyhén kurvoid alkoholista ingatlanügynöknő, aki időről időre feltűnik a filmben.

Ha valaki nem akarja tudni a megoldást, most ne figyeljen ide, vagy tekerje le a monitor fényerejét...

Azért foci párhuzamból is megárt a sok. Nem baj, az EB-nek vége, és mire jövő szombaton a díjakat kiosztják, már senkinek sem fog eszébe jutni, hogy a dánok bosszút álltak a cseheken, mintegy belülről bomlasztva a fesztivál egységét. Persze épp olyan értelmetlen megjósolni, hogy melyik film kapja a fődíjat, mint azt, hogy ki lesz az Európa Bajnok (a cikk írásakor tudósítónk még nem tudta, hogy a Wehrmacht mediterrán tagozata, vagyis a görög válogatott győzött - filmhu). Főleg úgy, hogy a versenyfilmek nagyobbik része még pályára sem lépett.